Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Metropolis vagy nagyközség? Dilemmák Szentendre fejlesztéséről a 20. század első felében A polgármester ellenérvei között szerepelt az is, hogy a kérelemből nem állapítható meg, hogy annak aláírói jogosultak voltak-e annak benyújtására - megfeleltek-e a törvény első kondíciójának -, és azt is felhozta, hogy az 1918-ban készült beadvány alakilag, érdemileg nem felelt meg a törvényes feltételeknek. Miután feltette a kérdést, hogy a képviselőtestület kívánja-e tárgyalni a kérdést, vita indult és az a döntés született, hogy „dacára az előadottaknak, foglalkozni kíván a kérdéssel, méghozzá érdemben”. Tizenhét képviselőtestületi tag név szerinti szavazást kért, amit a polgármester kénytelen volt elrendelni, „a titkosság mellőzésével, miutána azt az ügyrend nem ismeri”.17 Mint említettük, végül 25-en szavaztak a nagyközséggé alakulás mellett és 11-en ellene.18 Bednárz és társainak elsöprő sikere után Antóny polgármester nem tehetett mást, mint hogy kihirdette: a képviselőtestület elfogadja „a városnak nagyközséggé való visszafejlődése” iránti kérelem képviselőtestületi elfogadását és elrendeli annak a belügyminiszterhez való felterjesztését. A Szentendre nagyközséggé visszaminősítését kezdeményező testületi döntésről a város lapja elítélően számolt be. A tudósításhoz mellékelt szerkesztői szöveg szerzője egyértelmű nemtetszését fejezte ki a döntés miatt.19 A Szentendrei Néplap ezt követően is a nagyközségiek ellen kampányolt szerkesztőségi anyagaiban. Az ügyben jellemző módon a polgármester véleményét közvetítették az olvasók felé.20 21 A közgyűlési határozat elleni utólagos kistérségi sajtókampányban rövid ideig a kommünnel, illetve a bolsevikokkal mosták össze a nagyközségi „izgatókat” és „béketöróket”: „[...] Vájjon a képviselőtestület, ha okult a bolsevizmusból, miért tűri, hogy felelőtlen elemek állandóan izgassák a közönséget a városi hatóság és a tisztviselőkarban - szerintük — leginkább exponált ’úri osztály’ ellen „A legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésben egyik képviselőtestületi tag szomorú rezignációval állapította meg, hogy nem tanultunk a bolsevizmusból. [...] [Kjülönösen a mai keresztény kurzusban - az egymás megértésének, az egymás iránti krisztusi szeretetnek [...] kellene következnie [,..].”22 A határozat ellen már másnap elkészült egy meglehetősen nyakatekert fellebbezés, amelyet az előző nap elfogadott határozatra nemmel szavazók jegyeztek. Szikszay Sándor és társai azzal érveltek, hogy a szentendrei közgyűlés amúgy 28 választott, illetve 28 virilis képviselőből, továbbá 12 tisztviselőből áll, és az elhalálozások, valamint az üresedések miatt 30 főre csökkent virilisták és a testületi tag tisztviselők közösen biztosan megakadályozhatták volna a határozat puccsszerű elfogadását. Ha ezek az emberek mind elmentek volna a közgyűlésre, amire őket „kényszeríteni [...] nem lehet” — érvelt a fellebbezés, amelyet a polgármester, a rendőrkapitány, a postamester és az egyházak képviselői is aláírtak -, akkor minden bizonnyal másként alakult volna a javaslat sorsa. Sőt mi több, ha a megüresedett - és képviselői státusszal együtt járó - városi tisztviselői helyek a szavazás napján betöltötték lettek volna, úgy még kényelmesebb többséggel utasíthatták volna el az említett határozatot. Az igen kreatív - és még a szűk keretek között is meglehetősen antidemokratikus - jogi érvelést a fellebbezés még egy rövidebb filozofikus traktatussal is megfejelte: „A kérelem komoly tárgyalás alapjául tehát nem szolgálhat márcsak azért sem, mert kérelmezők maguk sem hihetik, hogy azzal, ha a jövedelmeket a most élvezett államsegélyek elvonásával csökkenti, s azokat a város fejlődését erősen befolyásoló intézményeket, amelyek itteni létezéséért annakidején a város - helyesen - nagy áldozatokat hozott (járásbíróság, adóhivatal, polgári iskola, államrendőrségi székhely stb.) innen elhelyeztetik és végül: a város vagyoni viszonyaihoz s ezen vagyon szakszerű kezeléséhez szükséges amúgy sem megfelelő számú tisztviselők számát csökkentik, a célnak megfelelő eredményeket érhetnek el. Mert kétségtelen, hogy ha volnának is adósságai a városnak, ezt nem visszafejlesztéssel, de éppen fordítva: a vagyon kellő kihasználásával s illetve az ezzel együttjáró fejlődéssel lehetne csak megszüntetni.”23 Ám az ügymenet ezzel nem állt le. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottsága - a belügyminisztérium utasítására - a határozatot kénytelen volt megtárgyalni, de az 1920. november 20-i végzésben kijelentette, hogy „a 17 PML,V.373.b, 1098/921. 18 „Igennel szavaztak: Teliér Károly, Lám Adolf, Gallovits Mátyás, Valentin János, Zauer János, Bednárz János, Kada Mihály, Molnár László, Vaskó János, Porzsolt Ernő, Gábeli János, Czveiber Pál, Németh András, Wieszt Antal, Perlusz Jenő, Détári Lajos, Cziser Márton, Leikep Mihály, Kögler Károly, Farkas Imre, Schindler János, Fehér József, Mancz János, Kandikó Nándor, Scháffer Ágoston. Nemmel szavaztak: Dr. Krausz József, Vajda István, Gajári Leó, Csámprág István, Ábrányi Emil, Szikszay Sándor, Karsa Elemér, Fadgyas János, Dr. Weisz Ármin, Csekey Sándor, Moits Péter. A szavazástól tartózkodtak, illetve a szavazás előtt távoztak: Margaritovits Belizár, Husvik Vazul és Husvik Lyubomir.” PML, V.373.b, 1098/921. 19 (n.n.): Szentendre város — nagyközség. Szentendrei Néplap, 1920. április 18., IV. 15. 20 (n.n.): Mit mond a polgármester? Szentendrei Néplap, 1920. május 16., IV. 19. 21 (n.n.): Krónika. Szentendrei Néplap, 1920. április 25., IV. 16. 22 (n.n.): Tükördarabok. Szentendrei Néplap, 1920. április 25., IV. 16. 23 (-yr-): Mikor Szentendre majdnem nagyközséggé változott. Szentendre, 1958. szeptember 20.; (n.n): Szentendre város - nagyközség. Szentendrei Néplap, 1920. április 18. Az utóbbi lap címlapján a hírhez mellékelt cikk szerzője határozottan ellenezte a közgyűlés döntését. 83
