Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre ilyen befeketítésének mulatságos példája volt egy a Népújság sportrovatában (!) megjelent rövid írás, melynek szerzője szerint „[a] múlt rendszer urai Szentendrén olyan keskeny utakat építettek, hogy az iparosodó Szentendrén napjainkban ezek az utak akadályozzák a közlekedést [,..].”49 A szocializmust folyamatos munkaversenyben lelkesen építő munkások és szövetkezeti parasztok szocialista városaként a helyi pártlapban bevezetni kívánt új „Szentendre-kép” azonban nem lehetett tartós. A szentendreiséget és magát Szentendrét az erre irányuló politikai szándék ellenére még a „legsötétebb ötvenes évek” sem tudták alapvetően megváltoztatni. Ezt az olvasók a megyei pártlapból is sejthették. Kiderült például, hogy a múlt rendszer urai által - a meglehetősen primitív propaganda szerint éppen az iparosítás megakadályozása céljából - épített belvárost a legfontosabb propagandaműfaj, a film élő díszletként tudja használni.50 1955-ben már felfedezték a helyi pártsajtóban az 1951-ben megnyitott szentendrei múzeumot,51 hogy aztán 1956. október 19-én már ne a kocsigyárból, a gépállomásról vagy a cementgyárról közöljenek képriportot, hanem egy nem is olyan régen - a közelmúlttal együtt - eltörölni kívánt kisvárosról, benne a barokk Fő térrel, a művészteleppel, a boltokkal és egy kisiparossal.52 Az 1945 előtti Szentendrét, ha lassan is, de a helyi propaganda is elkezdte rehabilitálni. 1955 végére még a három évvel korábban a múlt rendszer urai által az új rendszerre károsnak és a szocialista városfejlesztésre nézve zavarónak tartott szentendrei belvárost is rehabilitálták. Az egyetlen helyiérdekű lap az év végi egyik cikkében azt a kérdést tette fel, hogy „(m)ilyen lesz Szentendre”. Az 1956-ra ígért válasz már nem egy iparosodó szocialista (nagyvárosról szólt, hanem egy fizikailag rehabilitálandó, kedves kisvárosról: „[kjedves kirándulóhelyünk ez, a történelmi múltú Szentendre Marx tere”, melynek rehabilitálását 1955-ben meg is kezdték, azzal az ígérettel, hogy 1956 végétől újból az egykori Fő tér a „műemlékek tere lesz”.53 Es alig két évvel később a régi—új megyei napilap már lírai riportázsban lelkendezett a megújuló szentendrei belváros és a Fő tér láttán. „Mintha csak azért épült volna így, évszázadokkal ezelőtt Szentendre, hogy ma megcsodálhassuk minden kövét. [...] A templom mellett, pázsitos téren iskolások sorakoznak. A kőfal árnyékot vet rájuk, de mit sem tesz, frissen követik a tanító néni utasításait: egy-kettő [...] egy [...] kettő. Mérnök, orvos, gépkocsivezető lesz belőlük: olyan ember, aki mindenhol, minden körülmények között szereti, sose felejti városát. S ez a patinás, századok emlékét őrző város fiatalodik [.,.].”54 Az 1950-es évek közepétől rehabilitált város egyre hangsúlyosabban a devizát termelő idegenforgalom egyik kiemelkedő dunakanyari központjaként jelent meg az 1956-ot követő sajtóban. És egyre pozitívabb színben tűnt fel a kisvárosnak az alig pár éve még letagadott múltja. Ez az újra felfedezett régi múlt - az 1950-es Dezsőfi-féle kéziratos regény szellemének megfelelően - büszkeségre és a jövőben való bizakodásra adott okot.55 A város fizikai megújulása szorosan összefüggött a város megszépített, sötét lapoktól megtisztított múltjának rehabilitálásával. Az 1950-es évek második felében elindult városi múlt re-konstruált rehabilitálása. Egy az 1959 májusában 38. kép A református iskolaként működő Pajor-kúria (ma Ferenczy Múzeum) Dezsőfi Ferenc fotóján, 1930-as évek (FEMÚZ, F2010.1.132) 49 (n.n.): Szentendrén társadalmi munkával segítik a sportpálya létrehozását. Népújság, 1952. november 22. 50 (n.n.): Uj magyar film bemutatója Szentendrén. Népújság, 1955. május 19. 51 (n.n.): Szentendre: Kiállításon a szentendrei múzeumban. Népújság, 1955. január 23., X. 19. Igaz, a cikk - egy közkedvelt szentendrei művészettörténész-muzeológus szavaival - azt hangsúlyozta, hogy „[a] kiállítás tablói írásban, rajzban, fényképen, számadatokkal mutatják be: mit kapott Szentendre a felszabadulás óta”. Ám fontos körülménynek számított a tudósításban, hogy a termelési eredmények tablói mellett két teremnyi képzőművészeti anyag is a falakra került. (-V.M.-): Két múzeumlátogatás tanulságai. Népújság, 1955. november 4. E cikk szerint Pest megye egyik példamutató múzeuma a szentendrei volt. 52 (n.n.): Szentendrei ősz. Népújság, 1956. október 19. 53 Tomay Tibor: Tervek, rajzok nyomában - Mi épül megyénkben 1956-ban? Népújság, 1955. december 20. 54 Gáldonyi Béla: A patinás város fiatalodik. Pest Megyei Hírlap, 1958. október 30. 55 (n.n.): Múlt és jelen. Pest Megyei Hírlap - Szentendre, 1958. december 25. Az új múltfelfogást is tartalmazó cikk az első szentendrei szerb nyelvű helytörténeti munkából Ady Endrén át a Duna parton épülő új házakig vezette a helytörténet szellemének ívét. 70
