Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Nem kis mértékben Szentendre szerepének, illetve a szentendrei irányban követett országos kultúrpolitika megváltozásának volt köszönhető az a tény, hogy a Pest megyei múzeumok költségvetése az 1960-as évek közepétől az évtized végére megháromszorozódott. Míg a megyei múzeumok igazgatója 1965-ben még arról tájékoztatta a fenntartó megyei tanács illetékes osztályát, hogy a Pest megyei múzeumok aktuális költségvetése (ami az adott évben 747.000 forint volt) a Fejér megyeieknek kevesebb mint a fele, a veszprémieknek kevesebb mint a harmada, illetve a baranyaiaknak a negyede volt,82 addig 1968-ra az éves költségvetés a három évvel korábbinak majdnem a négyszeresére nőtt.83 Az adott tárgyévre jóváhagyott költségvetést éppen a három évvel korábbinak az összegével haladta meg a tényleges kiadás. Kiugró mértékben emelkedett a képzőművészeti vásárlásokra fordított összeg, ami a jóváhagyottnak végül az ötszöröse lett, amiben ekkor még a külső - vállalati, intézményi, illetve központi költségvetési cél - támogatás aránya az 1%-ot sem érte el. Az 1970-es esztendő művészeti „mecenatúrájára” vonatkozóan rendelkezünk - igaz, csupán egyetlen, kiemelkedő alkalomról szólóan - olyan adatokkal, amelyek a szentendrei képzőművészet és Szentendre kultúrpolitikai felértékelődését jelzik. A Pest megyei Tárlat ’70 című kiállítást követően az illetékes művészettörténész jelentéséből tudható, hogy a tárlaton kiállított alkotásokból a múzeum és a megye, illetve egyéb közületek összesen 241.500 forintért vásároltak. A legtöbb pénzt - 32.000 forintot - a múzeum Ligeti Erika (1934-2004) szobrász és éremművész Szentendrei Hetek című nyolc darabból álló éremsorozatáért fizette, ugyanakkor egy Lenin éremsorozatra 20.000, valamint más évfordulós (felszabadulási, illetve Lenin-centenáriumi) alkotásokra 15.000, illetve 18.000 forintot költöttek. Deim Pál (1932-) Találkozás a kékkel című alkotásáért 10.000, míg Balogh László (1930—) Tűzfalak című olajfestményért 9.000 forintot fizetett a megyei tanács.84 A megyei múzeumokban az „egyéb” műtárgyvásárlásra fordított összeg a fentiek egyötödét sem tette ki. Ez a jelenség már szorosan összefüggött a szentendrei múzeumváros formálódó új koncepciójával, aminek keretében - ahogyan említettük - nem sokkal korábban megszűnt a hagyományos helyismereti állandó kiállítás, amelyről nem a múzeum vezetése döntött.85 A kész helyzet elé állított új múzeumvezetés már 1970-ben jelezte az illetékes főhatóság felé, hogy a Szentendre arculatát egyre jobban meghatározó, legújabb kultúrpolitikai koncepció múzeumi megvalósítása nem mindig látogatóbarát módon történt. „A városba érkező látogatók közül - felmérésünk szerint - mintegy fele érdeklődik kizárólag a művészeti produktumok iránt, míg látogatóink többsége az érdekes történeti múlttal rendelkező műemléki kisváros emlékeit keresi a múzeumban; mintegy folytatását annak, amit városszerte lát.”86 A fiók-, helytörténeti jellegű múzeumokért lobbizó múzeumigazgató 1970-es levele - jellemző módon - elsősorban a turistákra hivatkozott. Az 1960-as évek legvégén a szentendrei múzeum radikális profilváltása mellett a szentendrei művészetben is fontos változások zajlottak, a politikától egyáltalán nem függetlenül. A Szentendrei Uj Művésztelepet 1969-ben telepítették be a városba. 1968 októberében pedig a „margón tevékenykedő”, fiatal „amatőr” képzőművészek „nem szankcionált” és „rajtaütésszerű” szabadtéri kiállítást tartottak a várdombi templom melletti téren, illetve a dombra vezető lépcsőkön és utcácskákban. A helyi politika ez utóbbi, majd a későbbi hasonló akciókkal sokáig nem tudott mit kezdeni. 1970- re már tömeges látogatottságú lett a várdombi rendezvény, amit (önkéntes) rendőri és bírósági úton próbáltak meg kordában tartani. Ám a konszolidált Kádár-korszakban a „valódi megoldás” az említett fiatal „amatőr” képzőművéSzentendre mint idegenforgalmi központ és múzeumváros 32. kép Barcsay Jenő Czóbel Béla szobránál, 1977 (Magántulajdon; másolat: FEMÚZ, Kratochwill 004) 82 PML,XXXL4.16: Tájékoztató a megye múzeumainak helyzetéről, 1965. szeptember 11. 83 PML, XXXI.4.17: Összesítő jelentés a Pest Megyei Múzeumok 1969. évi munkájáról. 84 PML, XXXI.4.17: Tóth Antal művészettörténész jelentése a Pest megyei Tárlat ’70 című kiállításról. 85 Erre utal a megyei múzeumigazgatónak kijelölt Ikvai Nándor egyik, 1968. nyarán kelt levele a fenntartó hatóság illetékese felé, amelyben - még a hagyományos kiállítás lebontása előtt — az olvasható, miszerint „amennyiben a kiállítás lebontása múlhatatlanul szükséges [...]."Ikvai Nándor levele a Pest megyei Tanács V.B. Művelődési osztálya főelőadójához. Cegléd, 1968. július 20. PML, XXXI.4.16. 86 PML, XXXI.4.17: Tájékoztató a szentendrei Ferenczy Múzeum közművelődési tevékenységéről, 1970. szeptember 26. 55
