Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Szentendre mint idegenforgalmi központ és múzeumváros Több jeles alkotóművész élt, például Szőnyi István Zebegényben, illetve él ma is a Dunakanyarban, például a magyar képzőművészeti élet három Kossuth-díjas nagyja: Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kmetty Béla. Ez nagy vonzerőt jelent a fiatalabb generáció számára [...].”6S Szentendre a 21. század elején már egyértelműen múzeumváros. Múzeumai, ahogyan városi idegenforgalma is az államszocializmus évtizedeiben virágoztak fel, illetve jöttek létre (lásd erre vonatkozóan a 4. táblázatot).66 Az első szentendrei múzeumot 1951-ben hozta létre a nagypolitika. Az elszórtan fellelhető szentendrei múzeum történeti adatok alapján kijelenthető, hogy akkoriban a múzeumalapítás a város aktuális vezetőinek szándéka ellenére történt. A szentendrei városi tanács még a városi múzeumról szóló nagypolitikai döntést követően is igyekezett meggátolni annak Fő téren (akkoriban Marx téren) történő elhelyezését. Mint a városi végrehajtóbizottság 1951. január 26-i határozata fogalmazott: „[Ájlláspontunk az, hogy a szocializmus építése során nem a múlt konzerválása, hanem a szocialista jövő építése a döntő követelmény.”67 Az a tény, hogy Szentendre városvezetésének 1945-öt követően sokáig nem volt igazán szívügye egy helyi múzeum létrejötte, az egy, a koalíciós időkből fennmaradt iratból is jól érzékelhető. 1946-ban a római castrum területén álló Waczek-villa megszerzésével nyílt volna lehetőség a városi múzeum elhelyezésére, ám az épületre akkoriban volt egy másik aspiráns is, méghozzá a Magyar Kommunista Párt (MKP) városi szervezete. Emígyen a múzeum - legalábbis 1951-ig - épület nélkül maradt, mivel az egykori városvezetés úgy vélte, hogy „[...] sokkal fontosabb egy élő és demokratikus pártnak párhelyiséghez való juttatása, mint egy római múzeum felállítása.”68 A múzeumügynek Szentendrén 1951-ig meglehetősen mostoha volt a sorsa. Időről időre ugyan nyilvánosan is elhangzott egy-egy óhaj múzeumalapításra, ám érdemben jó ideig semmi sem történt. Ugyanakkor a nem városi rangú Gödöllőn már 1875-ben múzeumi egyletet, Vácon pedig 1897-ben múzeumi egyesületet alakítottak a helyi polgárok. Míg Cegléden 1917-ben vetődött fel komolyan a múzeumalapítás gondolata az évtizedes és élő Kossuth-kultusz alapján, Nagykőrösön 1882-től gyűjtötték az Arany János-relikviákat, hogy 1910-ben már megnyithassák a helyi gimnáziumban az Arany János Emlékszobát, addig Szentendrén a helyi polgárok hosszú ideig meglehetős passzivitást mutattak a múzeum ügye iránt. A vidéki városok múzeumai, múzeum-kezdeményezései — általában — a dualizmus korának polgárosodásából fakadtak. Kellett hozzá helyi értelmiség, polgárság és egy olyan lelkes múzeumszervező, mint például a váci Tragor Ignác (1869-1941), akinek elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy az 1897-ben megalakított múzeumi egyesület bázisán, a korabeli kiállításnak otthont adó váci épület falán, egy évvel később már a múzeum felirat volt olvasható.69 A polgári kezdeményezésre létrejött „váczi múseum egyesület” már létrejöttekor korszerű múzeumot tervezett a városban iparművészeti, régészeti és történelmi, valamint természetrajzi és tanügyi osztályokból.70 A lokálpatrióta polgárok múzeumi egyesületei a 19. század végén már behálózták az országot, megteremtve a helyi múzeumokat és a későbbi múzeumi hálózatot. Ez a háló a mai múzeumvárosban sokáig lukas maradt. Annak ellenére, hogy a városi közgyűlésen Saly Ágoston szentendrei lakos már 1890-ben indítványozta egy múzeum és népkönyvtár alapítását, melynek kérdését az állandó választmány azonban elfektette. A helyi lap 1903-ban emlékeztetett erre a kísérletre az egyik szerkesztőségi vezércikkében. A lap ezen írása azzal zárult, hogy nem Saly Ágostoné az egyetlen elakadt nemes kezdeményezés Szentendrén. „Szolgáljon különben neki, habár sovány vigasztalásul is az a tudat, hogy az övéhez hasonló sok egyéb nemes célú és üdvös irányú indítvány alussza örök álmát Szentendre r. t. város lomtárában.”71 Múzeumügyben az említett polgári iniciatíva a századfordulós Szentendrén kifulladt az aktuális városvezetésre történő mutogatásban, illetve annak szelíd megrovásában, mondván vajon miért is nem hoz létre végre helyi múzeumot. A két világháború közötti korszakban ugyanakkor már két polgármester, a korábban már említett Antolik Arnold és Starzsinszky László is foglalkozott a kérdéssel - a források alapján ekkoriban a polgárok kezdeményezése, illetve segítsége nélkül -, ám lépéseik a jóindulatú vágyakozás fázisát sohasem haladták meg. Jellemző módon az ebben a korszakban már rendre kívülről érkezett városvezetők a szentendrei múzeum ügyében alig jutottak tovább 65 Mészáros—Suha (szerk.) 1969: 61-62. 66 V.ö. Szánthó 1994c: 138. 67 PMK HTGY, Szentendre Város Végrehajtó Bizottság iratai. Határozatok, 1951. január 26. 68 Ikvainé 2004: 21. 69 Forró 2007; Zomborka 2007; Voit K. 2007. 70 Az egyesület alapszabályzatának részleteit közli: Horváth-Pintér 1996: 528-529. 71 (n.n.): Id. Saly Ágoston nyilatkozik az alvó népkönyvtár ügyében. Szentendre és környéke, 1903. május 20., I. 38. V.ö. (-PA.-): Hol nyugszik a szentendrei népkönyvtár? Szentendre és környéke, 1903. május 10., I. 51
