Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Szentendre mint idegenforgalmi központ és múzeumváros „A szentendreiek nagyban készülnek az esztergomiak látogatására, mely eseménye lesz a kis Szentendre életének.”52 A lezajlott turisztikai kirándulásról az Esztergom című lap következő száma be is számolt. A hajóval történt megérkezést követően az esztergomi turisták „mindenekelőtt” a szentendrei római katolikus templomba vonultak, ahol Kuzmits Vince bencés tanár szentbeszédét, majd az esztergomi turista dalárda előadásában szenténekeket, hazafias és irredenta dalokat, verseket hallgattak, ezt követően pedig „[...] különösen Kada plébános tréfásan oktató beszéde keltett nagy hatást, amelyben a turistákat igazi feladataikra figyelmeztette. Az ünnepély után, melynek hatásos számait a turista dalárda remek énekei emelték, az esztergomiak a szentendrei temetőbe vonultak, ahol a proletárdiktatúra alatt vértanú halált halt Dr. Kucsera Ferenc káplán sírját megkoszorúzták. Itt Padányi Andor [esztergomi — K.T.] turistaelnök mondott kegyeletes gyászbeszédet, a dalárda pedig Bajza-Táky Apotheosisi.t53 adta elő. Az egyszerű sírdomb mellett, amely állandóan tele van friss virágokkal, szem nem maradt szárazon a megható ünnepély nyomán. A kirándulók ezután Szentendre nevezetességeit tekintették meg és d.u. 4 órakor a vezetőktől szívélyes búcsút véve, kellemes emlékekkel hajóztak vissza Esztergomba.”54 A szentendrei idegenforgalom történetében még az a momentum sem jelentett minőségi változást, hogy 1934. november 24-én a közgyűlés az idegenforgalmi bizottságot egyhangú közfelkiáltással átnevezte vendégforgalmi bizottságnak, mondván „ez felel meg a magyar vendégszeretetnek”.55 A festő és grafikus Kántor Andor (1901-1990) a háború előtti Szentendrére visszaemlékezve egy szeretetreméltó, kedves kisvárost idézett fel, olyat, ahol a metropolis tőszomszédságában megállt az idő, és ahol semmilyen turizmusról nem lehetett beszélni: „Milyen is volt akkoriban ez a Szentendre? Részben barokk, részben balkáni jellegű csöndes kisváros, poros utcákkal, elhanyagolt házakkal, hangulatos zegzugokkal, megnyerő környékkel. Nappal alig láttunk az utcákon felnőtt embert, kint dolgoztak a szőlőben, gyümölcsösökben [...], sokan Pestre [...] jártak dolgozni. [...] Este hamar elcsendesedett a város, csak a kocsmák (sok volt belőlük) környéke volt még egy kis ideig hangos. Idegenforgalom csak augusztus 19-én volt a Preobrazsenszka templom búcsúja alkalmával, amikor összejöttek a rokonok, barátok a környékről [,..].”S6 Kántorhoz hasonló tapasztalatokat említ egy másik festő, Bálint Endre (1914-1986), aki a város háború előtti idegenforgalmát az 1970-es évek legelejéről visszatekintve megmosolyogtatónak tartotta, mondván „Szentendre ’idegenforgalma’ akkoriban mi voltunk, legalábbis a helyi lakosok szemében”.57 A szentendrei idegenforgalom mára már bevett és közismert szóösszetételnek számít. Ám ahogyan az eddigiekből is kiderült, ez a közhely meglehetősen új keletű. A város mint igazi turisztikai központ felfutása még csak nem is 1945- tel kezdődött. Szentendre ilyen arculata szintén a Kádár-korszak terméke. Az 1950-es évek ’56 előtti turisztikai kiadványa58 éppúgy ezt a tényt támasztja alá, mint az 1958-ben kiadott reprezentatív - és turisztikai célú — Magyarország fotóalbum, melyből még hiányzik Szentendre, mint reprodukálandó és bemutatandó turisztikai és vizuális közhely.59 A jelenből visszatekintve nehezen képzelhető el az a kisváros, amelyet Kántor Andor és Bálint Endre megidézett, amelyikben semmilyen iparszerű idegenforgalom nem létezett. Pedig a jelek - és azok hiánya - szerint a ma kétségtelenül a turisták megkerülhetetlen célpontjaként funkcionáló Szentendrén a 20. század első felében még egyáltalán nem volt néven nevezhető idegenforgalmi ipar. És ezt még a nosztalgikus helytörténet sem tudta (re-)konstruálni.60 Ami létezett, az utólag kezdetleges háziiparnak nevezhető, olyannak, ami a szűkös helyi igények mellett a szegény és ritka vendégek kiszolgálására rendezkedett be. 52 Antóny Béla 1913 és 1915 között volt szentendrei, majd 1915 és 1931 között esztergomi polgármester (a szerk. megjegyzése), (n.n.): Turistakirándulás Szentendrére. Esztergom, 1921. július 23., XXVI. 84. 53 Bajza József (1804-1858) költő Apotheosis („Nyugosznak ők, a hős fiák...’’) című művének dallamát Táky Gyula esztergomi belvárosi karnagy szerezte. A karnagy személyére: Esztergom, 1910. február 27., XV. 9.; Esztergom, 1920. október 28., XLII. 202. (A szerk. megjegyzése.) 54 (n.n.): Beszámoló a szentendrei turistakirándulásról. Esztergom, 1921. július 27., XXVI. 85. 55 PML, V.371,4913/934,1934. november 24. 56 Kántor Andor festőművészt idézi: Végh 1996: 35—36 [kiemelés tőlem — К.Т.]. 57 Bálint 1972:228. 58 Erdős (szerk.) é.n. [1950]. A 236 oldalas könyvecskében mindössze egy rövid bekezdés jelzi Szentendrét. 59 Halász (Hg.) 1958. A reprezentatív kiadvány fotóit többek között Vadas Ernő, Petrás István, Rév Miklós, Reismann Mariann, illetve Szőllőssy Kálmán készítették, akik közül az 1930-as évektől kezdve többen is fotózták a várost. 60 Lásd Schleininger (szerk.) 1999. 49
