Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
Függelék
Szentendrei belvárosi háztörténetek (Összeállította: Majorossy Judit - Szabó Magdolna - Tyekvicska Árpád) 5. A Kováts Margit Múzeum épülete (Vastagh György utca 1.) Az egykor 142,4 négyszögöles telek 1808-ban (130- as számon) Milloradovits Lazarus (Lázár) családjának tulajdonában volt, akitől lánya, Julianna örökölte meg. A 19. század eleji telekkönyv szerint Julianna Dimsits Stephanus (István) felesége volt, míg az 1850-es években felvett tulajdonosi lap Dimsics Joannes (János) özvegyeként tartotta számon. Mindenesetre az ingatlant általa a Dimsics család tagjai örökölték: Dimsics János, Ilona (Velko Demeter felesége), Basil és Pelagia. Majd 1869-ben az egész ingatlan Bazil (Vazul) és felesége, Czvetkovits Anna nevére került. A kataszteri térkép elkészítésének az idején (1885 körül), négy másik ingatlannal együtt ez az telek is az ő tulajdonában volt. A Dimsics családtól vásárolta meg 1899-ben Jakab István és felesége, Gruber Matild. Az 1910-es években újabb tulajdonosváltás történt, amikor 1911-ben Dr. Vastagh Béla és neje, Szoboszlay Irén budapesti lakosok szerezték meg a házat az udvarral együtt. Az apa révén 1938-ban, majd az anya révén 1941-ben az ekkor már szentendrei illetőségű két gyermek, Jozefán és Rémig örököltek, de fél évvel később Jozefin meghalt, így ezt követően a telek Rémig egyedüli tulajdonát képezte. Az 1961-ban műemlékké nyilvánított épülethez tartozó ingatlant egy évvel később megosztották. Rémig 1967-ben halt meg, ekkor a ház feleségére, született Balogh Gizellára szállt, amelyet 1972-ben vásárolt meg tőle a magyar állam és tette a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát az ingatlan kezelőjévé. A múzeum a rákövetkező évben nyitotta meg kapuit. 6. A Barcsay Múzeum épülete (Dumtsa Jenő utca 10.) 1808-ban még két telek állt (107-es és 108-as számokon) a mai ingatlan helyén, egy kisebb (72,3 négyszögöles) Kasztra Joannes (János) és egy nagyobb (200,3 négyszögöles) Gyorits Petrus (Péter) tulajdonában. Az előbbit 1828-ban Gaiczky Sabbas szerezte meg, míg az utóbbit a tulajdonos lánya, Gyorits Catharina (Katalin) megörökölte. Az 1830-as években aztán Steger Franciscus (Stéger Ferenc) és felesége, Polak Antonia két egymást követő évben (1832/1833) mindkét ingatlan megvásárolták. 1835-ben az új tulajdonosokjaro Antonius (Antal) és neje, Breitner Magdalena lettek, majd 1843-ben a feleség családjából, Breitner Georgius (György) lányai, Rosina és Elisabetha (Erzsébet) szerezték meg az ingatlant. Két évvel később a nagyobbik fele egy időre Exarics András és neje, Petrovics Katalin kezébe kerül, de 1848-ban Jankovics Mária és Jankovics Jozepha révén ismét egyesült. Ezt követően egy ideig a tulajdonosok kiléte, források híján, ismeretlen. Az 1886-as kataszteri térképen már 492-es számmal szereplő ingatlant még 1884-ben Sartner (Schartner) Ferenc és neje, Scháffer Anna nevére vezették át. Újabb információnk 1935-ből van ismét, amikor már Schartner Anna a tulajdonos, de az iratokból az is kiderül, hogy 1912 és 1936 között Scháffer Ágoston haszonélvezeti joggal bírt. Az államosítást követő időszakból ismeretes, hogy 1965-ben az ingatlant ismét megosztották. Az egyik kezelője a földhivatali iratok szerint 1976-ban a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága lett, és két évvel később az épületben megnyitotta kapuit a Barcsay Múzeum. 344
