Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban 16. kép Willy Brandt NSZK politikus látogatása a Kovács Margit Múzeumban az SDP-delegáció élén, 1978 (FEMÚZ, KA 016) „Barcsay, Czóbel, Vajda, Korniss, Bálint Endre városa elképzelhetetlen kortárs kiállító terem nélkül. Ez a döntés Szentendre hatvanéves művészeti múltjának megkérdőjelezését jelentené, holott a várost művészete tette ismertté.”103 Nem mellékesen Deim Pál már 1992-ben azt javasolta a helyi nyilvánosságban, hogy a Kovács Margit Múzeumot is szüntessék meg, mondván: „Nem kell ide Kovács Margit Múzeum! Ezzel a csecsebecsével agyonvágják a szentendrei művészetet a közvélemény előtt, ami azért mégiscsak egy európai dolog [...].”104 A szentendrei művészet és a „szentendreiség” — a helyi művészek erős lobbitevékenységének is köszönhetően — újabb évtizedekre maradt lehetséges történeti, helytörténeti kontextus nélkül. Am sokáig nem csak a szentendrei művészek tettek azért, hogy a város híres legyen. Ehhez az 1989-ben már nyilvánosan is hangoztathatott öntudathoz azoknak a személyeknek a tevékenysége is kellett, akik a rendszer, az ország kirakataként használták fel Szentendrét, és időnként még némelyik művész életművét is, akár magas rangú külföldi politikusok, diplomaták számára. Mindemellett nem kizárólag politikusoknak, illetve diplomatáknak szolgált kellemes időtöltésül a szentendrei protokoll kirándulás. Az 1971-es országgyűlési szavazás alkalmából külföldi újságírók is felkeresték - szervezett módon - Szentendrét. Bár nem ez volt Pest megye egyetlen olyan települése, ahonnan a szavazás alkalmából lírai életképeket közölt a sajtó, ám csak innen tudósítottak a külföldi, és főleg a nyugati „megfigyelőkről”. Míg a megye más településeiről a Pest Megyei Hírlap a hagyományos képeket és szövegeket adta, olyanokat, amelyek a legidősebb és/vagy a legfiatalabb választóról, katonákról, munkásokról, vagy éppen a velük szövetséges parasztokról szóltak, Szentendrén az keltette fel az újságírók figyelmét, hogy a külföldi tudósítók népes delegációja milyen kiválóan is érezte magát a városban: „Vasárnap délelőtt 11 órakor nagy Ikarus autóbusz kanyarodott a Szentendrei Városi Tanács épülete elé: megérkezett a választást figyelő, a szavazásról tudósító külföldi újságírók népes delegációja. A tanács dísztermében 60, Budapestre akkreditált, illetve az eseményre érkező tudósító hallgatta meg Dr. Bertalan Ferencnek, a városi tanács vb-titkárának rövid előadását választási rendszerünkről, s a Dunaparti település fejlődéséről. Majd az újságírók kéréseire válaszolt az előadó.”105 103 (n.n.): Kié a kereskedőház? Szentendre és vidéke, 1989. március 1. 104 Tarr Erika: A suszter maradjon a kaptafánál. Szentendre és vidéke, 1992. július 15. Válasz erre a cikkre: Szánthó Imre: Kedves Tarr Erika! Szentendre és vidéke, 1992. augusztus 1. 105 (n.n.): Választott az ország - választott a megye. Szentendrét is felkeresték a külföldi újságírók. Pest Megyei Hírlap, 1971. április 27. 33 17. kép Kovács Margit keramikusművész munka közben, 1950-es évek (FEMÚZ. KA 017)
