Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Epilógus: A múlt és a látvány
Erdőst Péter: Epilógus: a múlt és a látvány egybe a levéltár egészén belül.25 Legkorábbi darabjai a 17. század végéről, a 18. század elejéről valók, tehát a szerbek letelepedése és az akörüli privilégiumszerzés volt a városi történelem jogbiztosító iratokkal megerősített változatának kiindulópontja, annál korábbra nem ment vissza. E gyűjteményrész létrejöttének körülményei egyelőre nem tisztázottak - vajon folyamatosan épült, vagy bizonyos pillanatokban történt meg a válogatás -, de az bizonyos, hogy a szelekció a szerb dominancia által jellemzett időszak lezárultával sem vált meghaladottá, netán fölöslegessé: a két világháború között a folytatás, illetve a rendezés jelei félreérthetetlenek. Az 1920-as évek közepére az akkor már több mint két évszázadot átfogó levéltár mellett a múlt megőrzésének másik klasszikus intézménye, a helyi múzeum is szerveződni kezd. A privát gyűjtés gyakorlata visszanyúlik a 19. századra, az antikvitás falba építésének sok évszázados reflexeire. Révay Józsefet, a filológust ittjártakor a református pap kalauzolta, akit ő, a rá jellemző nyájas iróniával a régi Róma „helytartójának” nevezett, nemcsak ismeretei, hanem a castrum területén, a gyümölcsösök közti villájának falába helyezett eredeti tégla és síremlék-másolat miatt.26 A múzeumalapítással egy városházán elhelyezett gyűjtemény jött létre, amelynek anyaga részleteiben sajnos nem ismert, de azt, hogy régészeti, feltehetőleg római hangsúlyú lehetett, igazolni látszik az igazgató, Nagy Lajos személye, aki a Budapesti Történeti Múzeum régészeként aquincumi ásatásaival írta be magát a tudománytörténet könyvébe, és aki szentendrei feltárásokat is végzett.27 1933-ban, a Magyar Földrajzi Társaság didaktikai szakosztályának Szentendrén vendégeskedő tagjai megtekinthették a városházát Starzsinszky polgármester vezetésével, ugyanott a múzeumot Nagy Lajos magyarázatával, illetve a helyi nevezetességeket Dezsői! Ferenc jegyző - kötetünk egyik főszereplője - útmutatásával.28 Galgóczy, Thirring és Kada városleírásai már tudomást vettek a „szerb” korszak műemlékeiről, de még hiányzott belőlük a róluk való gondoskodás. Amikor a 20. század első évtizedében a Műemlékek Országos Bizottsága közrebocsátotta Gerecze Péter (1856-1914) szerkesztésében a magyarországi műemlékek helyrajzi jegyzékét, a város még főként a római kori emlékekkel szerepelt benne.29 Genthon István (1903-1969) hatására, az 1930-as évek második felében végzett országos adatgyűjtés nyomán történt majd változás az 1920-as trianoni békeszerződéssel lecsökkent területen a műemlékek kataszterében. A II. világháború után, a Genthon által 1951-ben publikált Magyarország műemlékei című rövid összefoglalásban már megjelennek a szerbekhez köthető emlékek. A szerb templomok listára vétele mellett a 18. századi világi épületek is szerepelnek, stílustörténeti megjegyzésekkel és kultúrtörténeti tudnivalókkal. A könyv olvasója utca és házszám szerint azonosíthatta például azt, hogy hol állt a kereskedőcéh székháza, megtudhatta, melyik volt Rab Ráby állítólagos háza.30 Hét évvel később, 1958-ban a Dercsényi Dezső által szerkesztett, népes munkaközösség által írt - Genthon munkásságára is támaszkodó - opus, a Pest megyei műemlékei minden addigi beszámolónál jóval részletesebben tárgyalta Szentendrét a Magyarország műemléki topográfiája című sorozatban. Itt, a 25 A helyi levéltárnak ez az egysége ma a Pest Megyei Levéltárban kutatható (V.302.e jelzet alatt). Szerkezete megfelel az egykori struktúrának. A 19. század közepén latin nyelvű kéziratos jegyzéket állítottak össze az 1700 és 1853 között kelt, a „vasládába” helyezett („ad ferream cistam repositorum”) legfontosabb iratokról (amelyek sora a mai, lényegében változatlan elrendezésben a 3. doboz 105. számú tételével zárul). A további tételekkel bővülő egység egészéről a két világháború között újabb, ezúttal már magyar nyelvű, kézírásos mutatókönyv készült (mely ugyanott, a 4. dobozban található számozás nélkül), amit 1930. január 1-én szignált Starzsinszky László polgármester és pecsételt meg a megyei jogú város 1902 óta használatban lévő körpecsétjével. Az elején ma már csonka kötet a 351. oldaltól tér rá a levéltár ismertetésére, és az iratok jegyzékében az egykor a polgármesteri szobában elhelyezett dokumentumok listája is olvasható. Utolsó korabeli bejegyzése 1946-ból való, ami megfelel a ma rendelkezésre álló iratanyag lezárulásának. Az iratok - még a Pest Megyei Levéltárnak való átadása előtti, helyben történt rendezésére utalva - „Szentendre megyei város polgármesterétől” feliratú borítékokba kerültek. 26 Révay é.n. [1943]: 70. A mű 1965-ös átdolgozott kiadásából ez az 1940-es évekbeli mozzanat kimaradt. 27 A levéltár és a múzeum élére 1930-ban Nagy Lajost igazgatóvá, Péchy Henriket helyettessé választotta meg a városi képviselőtestület, díjazás nélkül. Sin (összeáll.) 2000: 91. A Sin Edit által szerkesztett kötetben a múzeumalapítás éveként 1925-t nevezik meg, ám a művésztelep és festőiskola alapításáról szóló 1926. évi képviselőtestületi határozat a múzeumról — sőt a városházán már régóta létező levéltárról (!) - mint jövendőbeli tervről beszél. Sin (összeáll.) 2000: 81-82. Ez az ellentmondás - amennyiben az 1925. évi múzeumalapításra vonatkozó adat helyes - talán feloldható azzal a magyarázattal, hogy a város vezetése 1926-ban a meglévő gyűjtemények számára képzelt el más elhelyezést, vagy azzal, hogy a festők leendő műveit egy immár nem, vagy nem csupán régészeti, hanem képzőművészeti anyagot is befogadó gyűjteményben kívánta elhelyezni. (Lásd ennek kapcsán a festészeti állandó kiállítás 1929-ben felmerült tervét: Mazányi 2003: 7.) E gyűjtemények története körül mindenesetre nagy a bizonytalanság. Az említett 1930. évi bejegyzés felszaporodott muzeális (és levéltári) anyagot említ, és ez egybevág azzal, hogy Nagy Lajos 1920-as évek második felében kezdődött ásatásaival előkerülő anyag egy része a városházi gyűjteménybe került (Maróti 2003: 6). A két világháború közötti gyűjtemény önálló épület nélküli voltára, a tágabban vett szentendrei múzeumtörténet összefüggésében: Mazányi 2003: 7. A gyűjteménynek - a lapidárium kivételével - a II. világháborúban bekövetkezett pusztulására: Ikvainé 1989: 225. Lásd Kende Tamás eredményeit kötetünk első részében. 28 A tanulmányi kirándulásra 1933. május 25-én került sor. Egy héttel korábban a szakosztály tudományos ülést tartott a Pázmány Péter Tudományegyetem Múzeum körúti épületében, ahol Búza János elemi iskolai igazgató-szakfelügyelő tartott földrajzi előadást Szentendréről. A levéltárban az esemény meghívója maradt fenn (PML, V.302.e, 4. doboz, 141. sz.). A két világháború közötti tanulmányi kirándulásokra: Schafarzik—Vendl 1929: 255. A székesfőváros iskolai kirándulóvonatára: Szentendre kirándulóvonat 1943. Schafarzik Ferenc és Vendl Aladár munkája a neves geológusok által szervezett, Budapestről induló földtani kirándulás útvonalát, látnivalóit ismerteti. 29 Gerecze (szerk.) 1906: 636. 30 Genthon 1951: 356. 225
