Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Epilógus: A múlt és a látvány
Erdőst Péter: Epilógus: a múlt és a látvány Pest-Pilis-Solt megye monográfusa, Galgóczy Károly (1823-1916) háromkötetes művét 1876-1877-ben adta ki. Levéltári források alapján értekezett a megye történetéről, de az általa Szentendréről írottakban mégsem hangsúlyos a múlt, az ábrázolt látványt csak vázlatos történeti tudás kíséri.10 A szerbek bevándorlásának történetverziói közül a szerző nem a 17. század végit, hanem a Bél Mátyásnál megtalálható,11 15. századi eredetről szólót vette át, és múltjuk emlékeit, a templomokat, pontos kronológiai meghatározások nélkül kötötte össze a jelennel. Szembetűnő egyúttal, hogy a Fényes Eleknél már megjelent alapelemeket kibővíti a város néhány szóban felvázolt látványával, és használja a „templomok városa” kifejezést, amely később gyakran társul Szentendre nevéhez: „Hogy mily nevezetes hely volt ez akkor tájban és később különösen a szerbekre nézve, most is szemmel látható bizonyítéka ennek az, hogy itt a szerbeknek hat templomuk volt, melyek mai napig fennállanak, s a hegyoldalban a Dunán át szélesen kiterjedő síkságra messze kilátszó kis várost, igen szép tekintettel ma is templomok városának tüntetik fel.”12 A múltra tett utalásoknál lényegesen több a praktikus és jelenbeli információ Galgóczynál, aki az ismeretközlésben elsősorban a haladás zálogát látta. A tudós monográfusra nem hatott az, amit a romantikus látásmód történelmi levegőként, hangulatként érzékelne. Ez a tartózkodás legjobban az utcák minősítésében ütközik ki. „A város utcái, fekvésök egyenetlen minőségénél s az első törzsnépet képezett szerb lakosságnak keletről magával hozott szokásánál fogva, rendetlenek.”13 Egy másik korszakban Bél Mátyás (1684-1749) még minősítés nélkül említette, hogy „a nép szokása szerint” görbék a szentendrei utcák,14 Galgóczynál ez a szokás mint „rendetlenség” konkretizálódik. Megítélése szerint a széles és egyenes utca lenne ideális: mint írja, létezik is helyi építészeti bizottság, amely épp erre törekszik. Ami az épületeket illeti, a szalma- és nádtető jelenti a meghaladandót — ilyet építeni tilos —, és „észlelhető már némileg az újabb korszellemmel kapcsolt finomabb ízlés. Hellyel közzel sok derék épület, köztök néhány emeletes is.” A szabályozást azonban késlelteti, hogy túl sűrűn épültek a házak, illetve az, hogy meredek a hegyoldal, és keskenyek, szűkek az udvarok. A zegzugos utcák romantikáját tehát, amely a későbbiekben minduntalan visszatér a város leírásaiban, Galgóczynál még hiába keresnénk, sőt egy ilyen értelmezési lehetőséggel határozottan szemben áll a városképnek a modern „korszellem” jegyében indokolt felfogása, amely a racionalitást, a rendezettséget preferálja. A Szentendrének tulajdonított rendetlenség etnikai színezetet kap, amikor a megyemonográfus a szerbeknek tulajdonított építkezési móddal hozza összefüggésbe. Galgóczy Károly szikár, adatszerű, a statisztikai tudományhoz illő ismertetése után - amelyben mégis kimutathatóak a fenti értékítéletek -, a város percepciójának egy másik, változással felérő módozatáról tanúskodik másfél évtizeddel később Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, az összbirodalmi reprezentáció hatalmas vállalkozásának, huszonnégy kötetet kitevő sorozatának 1893-ban megjelent része. Ebben Szentendrével Thirring Gusztáv (1861-1941), a korabeli magyarországi földrajztudomány és statisztika meghatározó alakja foglalkozott, aki a Budai-hegységet és a Pilist is bemutatta.15 Az, hogy éppen ő ismertette a térséget, kétségkívül összefügg azzal, hogy szerteágazó tevékenységének részét képezte a Budapest környékére is kiterjedő belföldi turizmus előmozdítása. így nem véletlen, hogy szövegében Galgóczy feldolgozásához képest Szentendre már kirándulóhelyként is hangsúlyosabban jelenik meg, s az 1876-os leírásban még munkaerőként számon tartott paraszti lakosság kiretusálódik a város társadalmának összképéből. E változás - vagyis az agrárjellegű potenciálnak a turisztikaival való felváltásának - magyarázatában azonban még fontosabb szerepet játszik az a tény, hogy az írás közreadása előtti évtizedben Szentendre szőlő- és borkultúrájára óriási csapást mért a filoxérajárvány. 149. kép Szentendrei háztetők a templomdombról, 1980-as évek (FEMÚZ, F 05747) 10 Galgóczy 1876-1877: III. 70-72. 11 Bél 1977:122. 12 Galgóczy 1876-1877: III. 71. 13 Galgóczy 1876-1877: III. 72. 14 Bél 1977:122. 15 Thirring 1893:554-555. A sorozatra: Vajda 2000. 222
