Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae ntkatalin N.iiui .ONagvfalu' О Ebed .Tótfalu ж7287 elő,t ÍSzentlélyk 1263-1270\ «Щ й Neszt >tc pj Pomáz I/ W "**o m Boros jenó OAjnárdvára '■J Szentiván ilota Sikátor Nándor \örsO ^*^)budaf| Felhévízf? 1246 előtt AH \ Nándor л ч Budáin Szentmihály /ÍKel^öHVOh °o ж°*М\ Kövórfölde . ■ Királyi udvarház pH Királyi palota Királyi vár Megyehatár О О Falu, városias település 134. kép van a püspökségnek, magától értetődő, hogy itt hozták létre az új intézményt. Csakhogy bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az esperesség eleinte Visegrádon volt. A magyarázat a világi és az egyházi igazgatás összefüggéseiben keresendő, és megértéséhez szükséges egy kisebb kitérő, mely Pilis vármegye kialakulását tekinti át. A 11-12. századi források a két megye nevét nem említik, mindkettő csak a következő évszázadban kerül elő. A térség igazgatásának a megyék létrejötte előtti szakaszát illetően a középkorkutatásban elfogadottá vált, hogy I. (Szent) István korában létezett a már említett sólyi oklevélből (1009) ismert - de egyedül ott dokumentált - Visegrád megye. Hatalmas területe magába foglalhatta a Duna mindkét partját, ispánsági központja Visegrádon volt, amely világi értelemben a Pilist és Szentendrét is ellenőrizhette. Visegrád megyében - a sólyi oklevélből is láthatóan - a veszprémi püspökség egyházi joghatósága érvényesült.27 Az esperesség a terület ispánsági központjában, Visegrádon jöhetett létre, ami all. században épült - a régészeti kutatás eredményei szerint esperesi — templom ottani jelenlétével támasztható alá. A templom története a 12. században különös fordulatot vett: elhagyták, majd fokozatosan elbontották.28 Ez összefügghetett a térség világi A Dunakanyar a középkorban a korabeli közlekedési útvonalak jelölésével\ 12-13. század (FEMIJZ, Ltsz. n.; Benkő Elek koncepciója alapján rajzolta: Nagy Béla) igazgatásának irányváltásával. Az ispánsági központ már all. században áttelepült Esztergomba, Visegrád megye részekre tagolódott, visszaszorult, felbomlott, új szervezeti formának adta át a helyét.29 Lehetséges, hogy ez a változás vonta maga után a főesperesség Szentendrére történő áttelepítését. Visegrádon, az elhagyott ispánsági központban - amelynek 12. századi történetét úgyszólván homály fedi - immár kevéssé számíthatott a világi hatalom védelmére. A veszprémi egyházi vezetés számára nem felelhetett meg, hogy Esztergomba kövesse az ispánságot, hiszen ott az érsekség joghatósága érvényesült. így értékelődhet fel Szentendre, a régi birtok, amelyen kívül a püspökség nem szerzett újabbakat a térségben.30 A 12. század derekán említett udvarház készen állhatott vagy elő volt készíthető a főesperesség befogadására.31 Az intézmény tartósan berendezkedett, a 14. század elejéig helyben maradt, és csak a térség erőviszonyainak újabb változása - a királyi politika, Visegrád megerősítésének igyekezete - mozdította majd el onnan. 27 Visegrád megyére: Zsoldos 1998: 3-17. Kiterjedésére: Zsoldos 1998: 8. 28 A visegrádi esperesi templomra: Szőke 1986: 7-12; Búzás 1996: 118,129; Zsoldos 1998: 17 (87. jegyzet); Zsoldos 2001: 40 (74. jegyzet); Tari 2000: 167-168,188-189. Annak elhagyására, elbontására: Szőke 1986: 12; Búzás-Mészáros 2008: 72. 29 A visegrádi ispáni központ hanyatlására: Szőke 1986: 5-6. Az ispánság Visegrádról Esztergomba történő áttelepítésére, a főesperesség kialakulására: Zsoldos 2001: 40. 30 1184 és 1188 között János püspök jóvoltából egy több egyházat magába foglaló adomány (donatio) részeként a „három márkát érő szentendrei egyház” (ecclesiam sancti Andree duarum marcarum) a veszprémi káptalané lett, hogy a káptalan tagjai, a kanonokok fenntartását szolgálja. VO 31-32 (8. sz.). Az adomány azonban nem a birtokra, hanem a tizedjövedelemre vonatkozott. Györfíy 1998: 697; Karlinszky 2013: 32. 31 A kutatók véleménye eltért abban a kérdésben, hogy a veszprémi püspökség a (fő)esperességet eleinte hol alakította ki. Szőke Mátyás és Búzás Gergely helyezkedett a fent ismertetett álláspontra (Szőke 1986: 12; Búzás 1996: 129), amely szerint az intézmény Visegrádon volt, és aztán települt át Szentendrére. Zsoldos Attila megfontolandó feltételezésként említette ugyanezt (Zsoldos 1998: 17, 87. jegyzet; Zsoldos 2001: 40, 74. jegyzet), s egyúttal a főesperesség kialakulását az ispánsági központnak Visegrádról Esztergomba történő áttelepítése utáni időre tette. Hasonló álláspontra jutott Koszta László is (Koszta 2001: 199). Mindkét értelmezéstől eltért Györfíy György nézete, aki szerint az esperesi székhely kezdettől fogva Szentendrén volt (Györfíy 1973: 270; Györfíy 1998: 583—584, 710). О azonban nem számolt a visegrádi, mások által esperesiként azonosított templommal. Az eltérő nézetek összegzésére: Tari 2000: 188-189. A főesperesség Szentendrére helyezéséről szóló fenti gondolatmenet egyúttal Koszta László felfogásához kötődik, mely szerint a 12. század folyamán került át Visegrádról a főesperesi központ, a püspökség a kúriának funkciót keresett. Véleménye szerint nem zárható ki továbbá, hogy „közvetlenül a püspök alá tartozó társaskáptalan kialakítása is felvetődhetett a 12. században. [...] A káptalan kanonokjait a főpapi kúriához tartozó káplánok adhatták volna. Ha valóban volt ilyen kezdeményezés, az a szentendrei főesperes Veszprémbe költözésével a 13. század elején lekerült a napirendről.” Koszta 2001: 200. 202
