Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Szentendre a török korban Kérésüknek azonban nem volt foganatja, az országgyűlések az ingyenmunka 1609. és 1613. évi beosztásában is Váchoz sorolták Szentendrét, akárcsak Óbudát. 1620-ban Vácot - Bethlen Gábor erdélyi fejedelem magyarországi harcaival összefüggésben - az Oszmán Birodalom újra elnyelte, de a szentendreiek munkája ettől nem lett egyszerűbb. 1622-ben és 1635-ben Tatához rendelték a Pilis megyei falvak eddig Vácnál szolgáló embereit, arra a helyre, amit a szentendreiek előző nemzedéke már ismert. 1647-ben az Esztergom és Érsekújvár közötti Szőgyén munkálatait bízták Pilis megyére, és 1659-ben ezt megismételték.66 1613-ban a Pilis megyei helységekre kivetett dikális adó elszámolásában Szentendre nyolc portával szerepelt, ami 12 forintos dikális adónak, és 16 forintos honoráriumnak felelt meg. A portaszámban kifejezett adó a tizenötéves háború előtti (1588) értékhez képest tehát eleinte nem volt alacsonyabb - sőt nőtt is két portával -, de az 1620-as évektől csökkent, ami összefügghetett az újabb háborús események, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György felső-magyarországi hadjáratainak társadalmi és gazdasági következményeivel. Az 1613-as számnak csupán a felével, azaz néggyel kalkuláltak 1626—1627-ben.67 Az 1620-1630-as években török oldalon hat házzal számoltak a fejadó-defterek. készítői.68 A következő évtizedek magyar jegyzékei számottevő csökkenésről tanúskodnak. Az 1635. évi országgyűlés határozatának megfelelően a vármegye újra felmérte a portaszámokat, és az elkészült irat már csak másfelet tüntetett fel „Szent Andred” nevénél. A következő évek felméréseiben nincs jelentős változás, 1639-ben egy portával számolnak, 1647-ben pedig kettővel. Vajon hanyatlásról tanúskodik ez a változás, vagy az új felmérés volt realisztikusabb a korábbiakhoz képest, és azok túloztak? Egy-két portánál több mindenesetre a következő évek új felméréseiben sincsen.69 A ciszterci rend követelése és a Zichy-korszak kezdete A komáromi uradalom, s abban többek közt Óbuda és Szentendre, zálogbirtokként az egymás követő komáromi főkapitányok kezén volt.70 A 17. század első évtizedeiben azonban a ciszterci szerzetesrend a korábbi birtokai visszaszerzésére irányuló követeléssel lépett fel a komáromi uradalommal szemben. A mohácsi csata után elmenekülő, pilisi apátságát is elhagyó rend új magyarországi vezetője, az 1608-ban kinevezett Füley Tamás fogalmazta meg ezt az igényt, amely többek között Szentendre visszaszerzését is magában foglalta.71 A falu valójában sohasem állt a pilisi apátság birtokában, a 14. század óta a magyar királyoké volt és Visegrádhoz tartozott, amíg a török kezére nem jutott, ezután pedig jogosan kapcsolta magához a Visegrád funkcióját pótló Komárom. A régi jogok azonban nem minden esetben voltak egyértelműek, és a területtől távol élő Tamás apát egy félreértésre alapozta követelését: az oszmán hódítás után a váci püspökség próbálta átvenni a veszprémi egyház pilisi javait, így az 1580-as évek elején Szentendrét beírták a váci egyházmegye urbáriumába az apátság más javaival együtt.72 A veszprémi püspökségnek - bár a középkorban mintegy háromszáz évig Szentendre ura volt -, valójában nem lehetett az egyházi joghatóságon túlmenő követelése a helységre, mióta a birtokot a 14. században elcserélte az uralkodóval. 66 CIH III. 72—73,100-101, 210-211, 350—351, 514—515, 566-567, 648-649. Vác kapcsán: 1609. évi 61. törvény 16.§, 1613. évi 8.§. A Dunán inneni részek kapcsán: 1613. évi 8.§.Tata kapcsán: 1622. évi 36. törvény 21.§, 1635. évi 92. törvény 20.§. Szőgyén kapcsán: 1647. évi 153. törvény 17.§, és ennek megújításai: 1649. évi 86. törvény 7.§, 1655. évi 116. törvény 9.§. CIH IV. 206-207,238-239,268-269. Szőgyén kapcsán: 1659. évi 130. törvény 7.§, és megújítása: 1662. évi 20. törvény. Fülek kapcsán: 1681. évi 7. törvény 10.§. Mindehhez lásd még: Szakály 2001: 516. A komáromi uradalom falvai által korábban a tatai törököknek teljesített robotmunkát tárgyalja Gárdonyi Albert (Gárdonyi 1945: 587) munkája. A tatai várkapitány által 1575-ben követelt munkát ugyanakkor a fentiekben már említettük. 67 A kamarai rovó 1613-as elszámolására: Szakály 1995:65. A portaszámoknak az 1626—1627-es kamarai rovó általi felsorolására: Szakály 1995: 67. 68 A budai szandzsák 1627—1628. és 1633-1634. évi fe)aAó-defterében. Velics-Kammerer (szerk.) 1886-1890: II. 710,731; L. Gál 1988:37; Dinnyés et al. 1986:269. Az 1628 és 1638 közötti jegyzékekben 6 háne szerepelt (Hegyi 2001:319). A hánefóréi. arány problematikájára: Sz. Simon 2014: 120-124. 69 A vármegye új felmérésére a soproni országgyűlés határozata nyomán: Szakály 1995: 70. Új, 1639-ben bemutatott felmérésre a pozsonyi országgyűlés határozata alapján: Szakály 1995: 73. Üj vármegyei felmérésre a portaszámokról 1647-ben: Szakály 1995: 76. A 17. század második felének adatait lásd majd az alábbiakban. Az óbudaiak adóterheinek csökkenése feltehetőleg a népesség fogyásának jele ugyanebben az időszakban (L. Gál 2000: 227). Éhínségre (1628) és pestisjárványra (1656) panaszkodva kérnek enyhítést (L. Gál 2000: 227-228). 70 A komáromi váruradalom főkapitányoknak 1584 óta való elzálogosítására: Kenyeres (szerk.) 2002: 309. Ugyanerre az 1615. év jelentőségére kerülő hangsúllyal: L. Gál 1988: 34. A főkapitányok más birtokosokkal való konfliktusairól: L. Gál 1988: 34—35. 71 A pilisi apátság birtokaira újabban: Ferenczi-Laszlovszky 2014:106-110. A ciszterci rend 17. századi visszatérési kísérleteire és annak akadályaira: Siptár 2009: 298-306. A pilisi visszatérésre (az apátság színhelyének megszerzése nélkül), a pálos rend ellenállására: Siptár 2009: 310, 312-313. Pomáz-Nagykovácsi-pusztán ciszterci gazdasági központként azonosított középkori lelőhelyre és romterületre: Laszlovszky 2009. 72 A váci püspöki uradalom a vár elfoglalása után török uralom alá került, így az 1578-ban készített urbárium különösen is szükséges volt a birtokok jogfolytonossága érdekében. Ebbe került bele a pilisi apátsághoz tartozó possessióként többek közt Szentendre és Békásmegyer is 1582-ben. Békefi 1891—1892: II. 6-7,21,309 (xviii. sz., az 1578. évi urbárium); Maksay 1959: 659; Dinnyés et al. 1986: 269. A püspökségre és birtokaira: Szakály 2001: 407. A ciszterci követelések történetének összegzésére: Kada é.n. [1910]: 454. Az egyházi intézmények elhagyott birtokainak kezelésére: Szakály 1997: 26-28. 187
