Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Szentendre a török korban meg, ekkor a falu a dika elnevezésű állami adó jegyzékén öt adóztatható portával szerepelt.41 1588-ban a Magyar Kamara hat porta után rótt ki adót a lakosságra a Pilis megyei települések lajstromában; a portaszám később, a 17. századi összeírások szerint csökkenni kezdett.42 A háború hozza magával azt a fordulatot, amely a 16. századi faluhoz képest egy meggyengült és - mint látni fogjuk - talán a helyéről is kimozdított - közösséget hagyott maga után.43 A tizenötéves háború megpróbáltatásai Az 1568 óta tartó békeidőszak után 1591-ben ismét háború tört ki a Habsburg és az Oszmán Birodalom között. A két év múlva elmélyülő küzdelem eleinte a császári-királyi seregek jelentős sikereit hozta a térségben. A földrajzilag legközelebb eső összecsapás 1594-ben Komárom török ostromának elhárítása; 1595-ben pedig a Budához vezető út egyik kulcsának számító Esztergom elfoglalása volt, amit az Óbudáról Vörösvárra vonuló felmentő sereg elleni győztes rajtaütés előzött meg. E hadjáratnak köszönhető Visegrád bevétele is.44 A budai ostrom előfeltételeit megteremtő, évekig tartó várfoglalások folyamatát azonban 1596-ban visszavetette Eger elvesztése és a felmentésére érkező nemzetközi sereg szultáni haddal szembeni fiaskója Mezőkeresztesnél. A háború első évei már megbolygatták a térség településeinek életét, noha a Szentendrei-, az Óbudai-szigetet és környéküket egyelőre elkerülték a 16. század első felében megtapasztaltakhoz hasonló, Buda ellen irányuló tömeges keresztény hadfelvonulások. 1597 őszén zajlottak a súlyos váci-verőcei csatározások, amelyek a visszavett, de a török által átmenetileg ismét bevett Vác megtartása révén jelentettek előrelépést.45 Mivel Pálffy Miklós komáromi főkapitány parancsot kapott arra, hogy telepítse be Komárom és Esztergom háborúban elnéptelenedett térségét, 1596 januárjában érsekújvári, komáromi és esztergomi katonákkal rajtaütésszerűen - egyetlen éjszaka alatt — elköltöztette Óbuda és Pócsmegyer lakosságát, majd áprilisban Budakeszi és Budaörs népét. Nem tudjuk pontosan, hogy ugyanezek a műveletek a szentendreieket is érintették-e, de lehetséges, hogy kiterjedt rájuk az az 1598. évi akció, amelyet egy őszi keltezésű forrás átfogóan Buda környékéről történő telepítésekként említett.46 1602-ben a komáromi uradalom Pilis megyei falvai már néptelenek voltak, köztük Szentendre is.47 A 16-17. század fordulójának éveiben Buda ellen vezetett háromszori ostrom egyszer sem bizonyult eredményesnek. Mindhárom érintette Szentendre térségét: a Duna mentén Buda és Pest ellen vonulók útja — ahogyan aló. századi ostromok idején, úgy most is — óhatatlanul a szigeteken át vezetett. Ha a falu lakosait ekkorra csakugyan kitelepítették, legalább azt nem kellett elszenvedniük, ami ezután következett. Az 1598-as ostromra felvonuló, mintegy 30 ezres sereg Vác felől átkelt a Dunán, szeptember végén megállt Szentendrénél, majd Óbudánál tábort ütve, Mátyás főherceg irányításával október elején hozzálátott az egykori magyar főváros ostromához, de a hónap végére felhagyott vele.48 1602 szeptemberének végén Hermann Christof Rusworm császári generális 20-24 ezer fős seregével a Duna bal partján közeledett Esztergom felől, és az elhagyott Vác birtokba vétele után a Duna mindkét ágán át hajóhidat készíttetett a Szentendrei-sziget felső részén. Tábora Szentendrétől keletre épült fel, és csaknem a Margitsziget vonaláig nyúlt. A másfél 41 Szakály 2001: 422. Békásmegyer ugyanekkor hat, Óbuda pedig hét portával szerepelt. Az állami adószedésre, a dika- és dézsmajegyzékekre: Bakács 1957; Ila 1957; Szakály 1995: 7-13. 42 A dika 1588. évi kirovása Pilis megye hódolt lakóira portánként 1 forint 25 dénárral számolt (Szakály 1995: 63; Tettamanti 1981: 11). A 17. századi hasonló források adatait a továbbiakban tárgyaljuk. 43 A hódoltság kezdeti pusztításai után lassan magához térő Buda környéki terület, amelyet nem a tizenötéves háborúban bekövetkező halálozás, hanem a - továbbiakban bemutatandó - jobbágyszöktető akció néptelenít el nagymértékben, de csak átmenetileg (L. Gál 1988: 33). 44 Tóth S.L. 2000:176. 45 A váci-verőcei csatározásokra: Tóth S. L. 2000: 275-280. 46 Az óbudaiak és a pócsmegyeriek, több mint kétezer fő elköltöztetéséről: Jedlicska 1897: 592-593. A Buda környéki kitelepítésekről egy 1598 őszi nyomtatvány ejt szót. Erre lásd: Gárdonyi 1936: 23; Pálffy 2004: 396 (valamint a 71. jegyzet); L. Gál 2000: 227. Pálffy Miklósra mint komáromi főkapitányra: Pálffy 1997: 284. A téma kapcsán lásd még a váciak átmeneti kitelepítését a Szentendrei-szigetre 1597-ben (Vass 1983: 81,103). 47 L. Gál 1988: 33 (17. jegyzet). 48 Fekete-Nagy 1973: 338. A váci átkelésre a Dunán két hídon, az óbudai táborra: Bánlaky 1928-1942: XIV. 272-273. A sereg létszámára, a szentendrei táborra: Tóth S. L. 2000: 288-289; Domokos 2000: 27-28. 183 125. kép Faragott szarv nyelű, hullámos acél kard, aranyozott bronz keresztvassal, cizellált pengével, 16. század (FEMÚZ, T 79.44.1)