Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században 111. kép Balkáni pisztoly vésett és rézveretes díszítéssel 18. század (FEMÚZ, T 74.42.1) 112. kép Piros és fekete berakásos, gyöngyház nyelű vas tőr, fémmel borított fa tokban, 18. század (FEMÚZ, T 74.80.1) Az egész kontinensre kiterjedő háború tapasztalata a franciák császárával szemben győztes monarchiák európai rendszere, a Szent Szövetség létrejöttéhez vezetett (1815), de a rendszert veszélyeztető nemzeti mozgalmak indulásához is hozzájárult. A Balkánon a meggyengülő oszmán központi kormányzat egyre kevésbé tudta az általa évszázadok óta működtetett rendszert fenntartani. A szerbek az 1804-ben kirobbant felkeléssel induló fordulatos küzdelem végén- olyan eseményekkel összefüggésben, mint az orosz-török háború és Napóleon Oroszország elleni hadjárata - 1815- ben autonóm jogokkal bíró fejedelemségre tettek szert. Bár a török birodalom belgrádi tartományából kiépülő állam továbbra is oszmán fennhatóság alatt állt, a következő évtizedekben szélesítette autonómiáját, ám a balkáni ortodox keresztények védelmezőjeként fellépő cári Oroszország befolyása alá került.143 Ebben az időszakban a magyarországi szerbeket s köztük a szentendreieket változó politikai tér vette körül, mivel az eddigi tényezőkön - a privilégiumok forrását jelentő uralkodón és a dinasztián, a magyar társadalmon és intézményein - kívül megjelent a szerb állam is. Az eddig is fennálló, Karlóca központú ortodox egyházi hierarchia mellett így már az új, világi szervezet is artikulálja a nemzeti törekvéseket; ugyanakkor a Habsburg Monarchia területén, így a Vajdaságban és Pest-Budán élő szerbek kulturális mintákkal szolgálnak az oszmán függésből éppen csak szabaduló fejedelemségbeli társaik számára.144 A szerb mozgalom nemcsak a Habsburg dinasztiához fűződő viszony kérdését veti fel - ebben a magyarokéra hasonlít -, hanem a temesvári egyházi kongresszuson már 1790-ben megfogalmazott - és I. Lipót 1690. áprilisi kiáltványának sajátos értelmezésére alapozott -,145 területi önkormányzatra vonatkozó követelést és a délszláv egyesítés nagyszerb programját is. A dinasztia, a magyarok és a szerbek háromszögében éleződő kérdésekre végül 1848/1849 összecsapása ad majd keserű választ.146 Pest és Buda mindkét nemzeti mozgalom számára megkerülhetetlen volt — mint születőben lévő főváros a magyar államiság felől nézve, mint a magyarországi diaszpóra centruma Szerbiából nézve. A kibontakozó nacionalizmus mind magyar, mind pedig szerb részről támaszkodik az ikervárosokban működő szereplőkre, intézményekre. Pesten és Budán a magyarországi szerbek világi műveltségét mozdítja elő a Matica Srpska, szerb nyelvű lapok indulnak, az értelmiség képzésére létrejön a Tökölyánum.147 Vajon milyen hatásokkal befolyásolta Szentendrén, az egyházi központban élő világi elitet mindez? A szerb és a magyar mozgalom Pest-Budához hasonló találkozási pontjának tekinthetjük-e a mezővárost, vagy inkább csak részesedik az ikervárosok szellemi pezsgéséből? Pestről és Budáról ívelt fel a szentendrei születésű Jakov Ignjatovic (1822-1889) intellektuális pályája. A 19. század utolsó harmadában írt regényeiben- szülőhelyét és a magyar fővárost is maga mögött hagyva - alkotja majd meg az általa fiatalon megismert szentendrei szerb társadalmi élet emlékezetét, és kimondottan annak elmúlásával foglalkozik az Örök vőlegény címűben.148 Szerb családba házasodik be a magyar nyelvű folyóirat, az Uránia szerkesztője, a köznemesi réteghez tartozó református Pajor Gáspár a mezővárosban; a szerbekkel való konfliktusok után integrálódik a helyi társadalomba, Titusz nevű fia 143 Jelavich 1996:1.178-187,213-221; Niederhauser 1977: 99-100. 144 1766-ban a török Porta a konstantinápolyi patriarchátusnak kedvezve felszámolta az ipeki patriarchátust. A legfontosabb szerb egyházi központ így már nem oszmán fennhatóság alatti területen, hanem a magyarországi Délvidéken, a szerémségi Karlócán működött, a karlócai metropólia pedig erőteljes kulturális hatást fejtett ki az ortodox szerbek körében. Minderre: Jelavich 1996:1. 90; Dujmov 2007: 72; Balogh-Gergely 1996. 145 Szakály 1991: 32; Gavrilovic 1991:100. 146 Niederhauser 1977: 98-102; Arató 1983:16-27,65-71,237-241. 147 Póth 1988; Vujicsics 1997: 37-47. 148 Az Ignjatovic által ábrázolt szentendrei karakterekre: Boskov 1987; Pusztai 1988; Stojancevic 1992. Ennek kapcsán lásd még jelen kötetben Kende Tamás vonatkozó tanulmányát. 165
