Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században vezette a közösséget.78 A politikai közösség megszerveződése egyáltalán nem volt zökkenőmentes. 1737-ben az ortodoxok nem fogadták el a katolikus Paprika Péter bírót, konfliktusukat végül a megye és az akkori földesurak, a Muslayak beavatkozása csillapította le.79 A mezővárosi igazgatás nem vonhatta ki magát a földesúri jogszolgáltatás, az úriszék felügyelete alól.80 1738-ban Zichy Péter az új szerződéssel egyidejűleg éppen az úriszékkel módosította a mezőváros községigazgatását, azáltal, hogy a bíróválasztás rotációs rendszerét kiegészítette az esküdtek testületének felállításával, melybe választás útján kilenc ortodox és négy katolikus tag került be. Az úriszék mellett a másik, kontrollt gyakorló és jogszolgáltatást nyújtó intézmény a vármegyei szervezet volt. A hódoltság megszűnése után Budára, majd Pestre visszaköltöző intézmény tevékenységébe betekintést engedő közgyűlési iratok és jegyzőkönyvek szentendrei vonatkozású ügyekről is tájékoztatnak. A feladatok között volt többek között az állami adók adminisztrációja. A visszafoglaló háború alatt még olyan gyér volt az akkori falu lakossága, hogy adóztatási szempontból már-már nem is lehetett számítani rá. Most, a háborúk után azonban egy népes mezőváros kapcsolódott be a katonaság eltartásába, így a hadiadó megfizetésébe és az állandó hadsereg fenntartásába. A mezővárosi státusz és a Zichyekkel kötött megállapodás a szentendreieket sem mentesíthette az adóknak a megye által településenként felosztott kvótája alól.81 A bevándorlás utáni első negyven esztendőről összegzésképpen elmondható, hogy a szerbeknek adott uralkodói privilégiumok, majd a földesúrral kötött szerződések politikai és gazdasági jellegű előnyökhöz segítették hozzá a szentendreieket. A mezővárosi közösség túlnőtt a bevándorlókon és leszármazottaikon: mások is behúzódhattak az oppidum privilégiumának ernyője alá, amely így egy etnikailag és felekezetileg összetett társadalom kialakulásához nyújtott jogi keretet, de az ortodox többség helyi szinten kézben tartotta a politikai hatalmat. A bevándorlás után megváltozott a falusias és megtépázott település jellege, szerkezete, hangulata, az addigitól eltérő, a társadalmat és a teret szervező rend kezdett érvényesülni. De vajon nincs semmi a középkori kezdetekből, ami túlélné a török hódoltságot? A földrajzi adottságok, a Duna, a vízparthoz közeli domb tetején a középkori templom. A 18. századi városháza alatt egy ásatás korábbi falak maradványait tárta fel.82 Az 1697-ben, néhány évvel a szerbek betelepülése után tartott bejárás jegyzőkönyvéből feltáruló képen, ha töredékesen is, megpillanthatok a letelepedés első következményei: a hódoltság kori tér elfoglalása, az új lakók általi felosztása, akiknek a száma kétségkívül sokszorosan meghaladta azt a mértéket, amit ez a terület valaha is befogadott. A szerveződés jelei az első templomok, hiszen ezek már a tér felosztására is utalhatnak.83 A településszervezés valójában azt követően lehetett igazából eredményes, hogy a megtelepedéskor ide özönlött tömeg apadni kezdett. Talán nem minden külső szemlélő előtt volt egyértelmű a kiépülő szerkezet logikája. Aki a mezőgazdasági termelés körülményeit próbálta meg áttekinteni, inkább az esetlegességet érzékelte. Az 1728. évi regnicolaris összeírás szerint: „[...] a szántóföldek minden meghatározott rend vagy megszabott vetők nélkül vannak, úgy hogy még a hospeseknek sincs kiosztott földjük, hanem érkezésükkor ki-ki elfoglalt magának egy darab földet.”84 97. kép 7.ichy Péter pecsétje és aláírása egy sajátkezűig a mezővárosnak írt leveléből, 1718 (PML, V.302.e. No. 13) 78 Bíró- és esküdtválasztás 1733-as meghiúsulására: Borosy 1989—1996: V. 120 (3636. sz.), 122 (3649. sz.). A rendszer működésére: Dóka 1981:21; Szabó A. 2002: 74-75; Szabó A. 2008:197-198. 79 Dóka 1981: 20-22. 80 Az úriszék helyi ügyekben való jogszolgáltatására példa a szerbek pereskedése egy boltért e fórum előtt, a szolgabíró jelentése szerint (1726); valamint több ott tárgyalt ügy (1727). Borosy 1989-1996: IV. 39 (1906. sz.), 85 (2252. sz.). A megyebeli úriszéki bíráskodásra: Gaálné Barcs 2006. Büntetőbíráskodásra Pest megyében: Kéringer 1990. A nagybirtokok igazgatására: Kállay 1.1980. 81 Az adóalap meghatározására: Schramek 2009. Az állandó hadsereg eltartására: Schramek 2011. 82 Tettamanti 1991. 83 A későbbiekben elemzendő 1697. évi forrást a középkori topográfia néhány részletének tisztázására használta: Tettamanti 1991: 463,488. 84 Borosy (szerk.) 1997:1.59. A megtelepedésre: Dóka 1981:15—16. A hódoltság kori (vonatkozó fejezetünkben elemzett) konfliktusra emlékeztet a szentendreiek jogtalan pomázi határhasználatának 1718-as ügye. Borosy 1989—1996: II. 46 (799. sz.). 154
