Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században ugyanakkor egy mitikus színezetű történet, amely a települést vagy a Szentendrei-szigetet a szerbek középkori megjelenésével összefüggésben említette. A 16. században a ráckevei protestáns teológus és költő, Skaricza Máté (1544-1591) úgy képzelte, hogy a 15. században, a I. (Habsburg) Albert király uralkodásának idején bejövő szerbek a szigetig jutottak, de Visegrád várától megrettenve visszafordultak, s így kerültek Kevére.2S A 18. században hasonlóan nyilatkozott a történetíró és földrajztudós Bél Mátyás (1684—1749) is. A török hódoltság alól felszabadult Magyar Királyságról adott nagyszabású leírásában Pest-Pilis-Solt megye ismertetésénél szintén azt a történetet közli, miszerint a szerbek bejövetele a 15. században, Luxemburgi Zsigmond és Albert király alatt történt. Az 1690-es eseményről nem ejt szót, noha ez a dátum az ő korához és művének 1737-es megjelenéséhez időben közeli.26 A szerbek jelenléte a 15. századi Magyarországon tény, de az akkori Szentendrével való kapcsolatuk egyáltalán nem bizonyított. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy efféle képzet már a helykereső rácok körében is terjedt. A hódoltság alatti szentendrei lakosság ismert része döntően magyar, de mivel adataink töredékesek, elvileg nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy élt mellettük néhány rác is. A gyér lakosságú, majd átmenetileg pusztává vált falu azonban híján volt olyan tényezőknek, amelyek önmagukban elegendőek lettek volna nagy tömegű népesség odavonzására. Számolni lehet ugyanakkor az addigi határnak mind a török, mind a magyar oldalán - főként Budán és Komáromban - a Duna mentét jól ismerő rác lakosok esetleges Szentendrét érintő tudásával, ám ennél is fontosabb a hódoltság kori rác jelenlét budai központjának vonzereje; ha Buda ostroma végzetes is volt, aligha számolta fel az egykori központra és környékére vonatkozó tudnivalókat a betelepülők körében.27 A 18. század elején a szerb patriarchátus hódoltság alatti budai püspökségének folytatólagossá tételénél is jelentősebb funkciót kapott Szentendre, mivel egy időre a szerb érsek—metropolita székhelye lett. Bár ez 1739-ben Karlócára került át, Szentendre a budai ortodox püspökség székhelyeként továbbra is meghatározó egyházi központ maradt. A megtelepedés egyházi vonatkozásai szembetűnőek. Az 1697-es tanúvallatást végzők a pátriárka engedélyével járhattak körbe a település megszállt telkei között. A szeoba után Arsenije Carnojevic kiterjedt, helyváltoztatással járó egyházszervező tevékenysége során nem tartózkodott állandóan Szentendrén, de rezidenciát létesített ott.28 A budai és a szentendrei ortodox közösség kapcsolatát jelzi, hogy a püspökök - miközben székhelyük Szentendrén volt - Budán is tartottak fenn szállást.29 Szentendrén megépültek az első ortodox templomok - egyelőre még fából, kivéve a székesegyházat, amelyhez követ és téglát használtak.30 A megtalált hely kultikus jelentőségét emelte az ereklyetisztelet: ide menekítették 14. századi uralkodójuk, az 1389-es rigómezei csatában meghalt Lázár cár fejereklyéjét, amelyet aztán hamarosan, a békekötés évében, 1699-ben visszavittek Vrdnik/ Ravanica kolostorába.31 A Karlóca utáni, immár tartós megtelepedést az egyházi kultúra fejlődése kísérte. 1717-ben készült el Szentendrén Gavril Stefanovic Venclovic kódexe, egy diákoknak íródott ábécéskönyv. Venclovié annak a Kiprijan Racaninnak a tanítványa volt, aki a szerbiai Raca kolostorból jött szerzetesek élén a Szent Lukács fakápolna mellett létesült kódexmásoló műhely munkáját irányította.32 Az I. Lipóttól kapott kiváltság nem jelenthetett olyan mérvű kivételezettséget, hogy a Szentendrén letelepedőknek ne kellett volna alkalmazkodniuk új környezetükhöz. Ezekkel a lipóti privilégiumokkal ugyan elejét vették annak a kockázatnak, hogy a 90. kép Pecsétek a szerbek kiváltságairól szóló privilégiumlevél szerb másolatáról 18. század (PML, V.302.e. No. 1) 25 Ács 2009: 38-39. 26 Bél 1977: 122. A Szentendrei-sziget 15. századra tett megszállására: Bél 1977: 139. A város történetével foglalkozó modern szakirodalomban is fel-feltűnik ez a képzet. Például: Pusztai 1988: 2 (ahol Luxemburgi Zsigmond Nándorfehérvárért cseréli el Szentendrét Brankovics György despotával); Bikar 2003: 302. 27 A szerbek középkori és Mohács utáni vélt szentendrei betelepülésére: Opolczer 1938: 21-22 (Pavle Sofric nyomán). Ugyanerre és hódoltságbeli jelenlétükre: Dóka 1975:167 (forráshivatkozás nélkül). Szentendre Brankovics György despotával való elcseréléséről szóló históriára: Voit 1968: 3. 28 Davidov 2005: 8. 29 A püspökök budai rezidenciájára, Carnojevic pesti házára: Vujicsics 1997: 8,27. 30 A székesegyház 18. századi épületének 1997. évi felújítása során kerültek elő a korábbi templom alapjai (Davidov 2005: 30). 31 Voit 1958: 57, 60; Horler 1960: 25; Voit 1968: 21. A Brankovics-dinasztia szénként tisztelt tagjainak ereklyéi a krusedoli szerzetesek által épített fatemplomban a Fő téren (1696): Vukoszávlyev 2013: 72-73. 32 A műhelyre és Venclovic irodalmi működésére: Davidov 2005: 13-14. Az ábécéskönyv modern kiadása: Jovanovic-Stefanovic (szerk.) 2013. A szeoba korának kéziratos énekeskönyveire: Petrovic 1997. A 18. század első évtizedeinek szentendrei levelei nyelvi szempontból: Mladenovic 1992. 146
