Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Faragó Tamás: Városfejlődés a török kiűzése után: egy elhibázott városalapítás példája
Faragó Tamás: Városfejlődés a török kiűzése után: egy elhibázott városalapítás példája kozó konjunktúrát tévesen hosszú távon tartósnak gondolták. E kezdeti tévedéseknél is nagyobb problémát jelentett azonban az, hogy a 18. század végén a város gazdasági fejlődése megtorpant, a szerb kereskedő polgárság nem tudott és/vagy nem akart váltani. Vállalkozás - új típusú kézműipari termékek gyártása, illetve a Duna nyújtotta közlekedési lehetőségek fokozottabb kihasználása - helyett inkább a szőlő- és bortermelésbe kapaszkodott, templomokat építtetett. Jól mutatja ezt az alkalmazkodásra képtelenséget, hogy amikor a szőlők az 1880-as években elpusztultak, a hagyományos gazdálkodású városvezetés, mely még két évtizedig meg tudta őrizni hatalmát, nem a vállalkozásokkal, ipari beruházásokkal törődött, hanem járda és szegényház építésébe. Mindennek következtében Szentendre méreteiben alig változva érte meg a 20. századot és jellege, mely a 18. század közepén még elsősorban kereskedő-ipari volt, a 19. században a mezőgazdaság felé tolódott el. A 19. század utolsó harmadában induló ipari forradalomba való bekapcsolódás a városvezetést hosszú ideig kezében tartó, konzervatív elit miatt későn következett be - s igazában végül sohasem sikerült. Szentendre a 20. században Budapest egyik kertvárosává, illetve kirándulóhellyé és idegenforgalmi centrummá alakult. Kevesen tudják azonban, hogy a fő vonzóerőt jelentő szép barokk templomok és épületcsoportok nem annyira az egykori nagyság, mint inkább a megtorpanás, nem az életrevalóság, hanem a vállalkozni nem mérés műemlékei. 138
