Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Faragó Tamás: Városfejlődés a török kiűzése után: egy elhibázott városalapítás példája
Szentendre virágzása és hanyatlása 1690-1900 között hajóállomás. val, nagyjából azonos területen, megközelítőleg hasonló nagyságú termést szüreteltek, mint 18. századi őseik. A századvég azonban a hagyományos szőlőművelésnek is véget vetett. Az 1880-ban elinduló filoxéravész egyik gócpontja éppen a Dunakanyar, s e kártevő Szentendre szőlőit sem hagyta érintetlenül. Az 1873-ban még több mint 1200 hektárnyi szőlőterület egy jó évtized leforgása alatt 46 hektárra csökkent. A lakosság nagyjából 30%-át foglalkoztató kézműipar sem tudott a 18. század végétől kezdve továbbfejlődni. A viselet és lakberendezés divatja egyre inkább az osztrák-német ízlést igyekezett követni, így a balkáni típusú kézművestermékek, bőrök iránti kereslet megcsappant. Ráadásul a helyi kézművesek egyre inkább a pesti ipar, illetőleg a Bécsből, valamint Cseh- és Morvaországból származó importcikkel versenyével kerültek szembe, s ebben sorra-rendre alulmaradtak. 1900-ra a kisipari vállalkozók száma nem érte el az 1770. évit és az általuk foglalkoztatott segéderő nagysága nem volt lényegesen felette a 130 évvel korábbinak. A kézművességre épült iparszerkezet csak az 1890-es évektől kezdve indult lendületesebb változásnak: egymás után alakult, illetve fejlődött ki kisebb vállalkozásokból négy apró gyár, s a 18 kilométerre levő Budapesttel 1888-ban megteremtett vasúti összeköttetés (HÉV) révén megkezdődött a budapesti nagyüzemekbe történő ingavándorlás is. A kereskedelem fejlődéséről sajnos csak közvetett adatokkal rendelkezünk, a forgalom nagyságára, összetételére vonatkozó pontosabb adatok nem maradtak fenn. A kereskedelmi vállalkozások száma szintén az 1780-1790-es években érte el a maximumát, s ettől kezdve egészen 1900-ig nem változott lényegesen. Míg azonban a kereskedők többsége a 18. század elején keleti árucikkeket árult, addig 1805-ös adataink szerint többségük már borkereskedő volt, illetve közvetítő jellegű vászonkereskedelemmel foglalkozott. A 19. századi magyarországi városfejlődés motorját jelentő gabonakereskedelembe Szentendre fekvése miatt nem tudott bekapcsolódni, az Alföld északi részének mezőgazdasági termékfeleslegeit kisebb részben a Duna másik oldalán fekvő Vác, nagyobbrészt pedig Pest-Buda gyűjtötte össze. A forgalom Duna bal parti oldalra történő tolódása azonban a szentendrei kereskedők közvetítő jellegű textilkereskedelemmel folytatott kísérletét is halálra ítélte. Miután pedig a szőlők pusztulása következtében az utolsó jelentősebb helyi termék, a bor termelése is elakadt, Szentendre kereskedelmi szerepe minimálisra zsugorodott, egyre inkább lokális jellegűvé vált, jellemzője az egy-két segéderővel vagy családtaggal dolgozó boltos lett. Vác, illetve Budapest fejlődése a 19. század végére Szentendre kereskedelmi vonzáskörzetét a környező két-három falura zsugorította. Korábban említettük, hogy mintegy a fejlődésének csúcspontját jelzendő, Szentendre lakossága a 18. század közepén hatalmas templomépítkezésekbe kezdett. Értelmezhető ez azonban úgy is, hogy a gazdasági fellendülés, a kereskedelmi és kézműipari tevékenységek művelése során gyűjtött tőkék, melyek a század közepéig elsősorban a szőlőterület növelésébe invesztálódtak, a század közepétől kezdve fokozatosan az épületekbe kezdtek tezaurálódni. Az építkezési hullám 1790-es években történt abbamaradása pedig Szentendre konjunkturális időszakának lezárulását jelezte. A fenti folyamatokból két további következtetés vonható le: az elsősorban a kereskedelmi tevékenység során gyűjtött tőkét, úgy látszik, nem érdemes vállalkozásba fektetni, illetve ez a hagyományos, távolsági kereskedelmen felnőtt polgárság nem akart vállalkozni. Jellegzetesen mutatják e réteg mentalitását a városgazdaság 20. század eleji adatai: a) az egy főre eső adósság alig több mint harmada az azonos nagyságrendű városokénak - Szentendre vezetősége nem szeretett kölcsönöket felvenni; Szentendre. (Vasútállomás. 86. kép Képeslap a szentendrei hajó- és vasútállomásról, 1920-as évek (FEMÚZ, TD 78.3.67) 135
