Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
Erdősi Péter - Majorossy Judit: Előszó
Előszó Hatékonyan alkalmazza a visszafelé haladó elbeszélés technikáját Kende Tamás a Kádár-korszaktól a 19. század utolsó harmadáig ívelő első rész öt fejezetében. Egymással összefüggő tanulmányai önálló ciklust alkotnak a köteten belül, mivel a fent jelzett kérdéskör olyan elemei, mint az emlékezet és a felejtés, az új konstrukciója és a régi kiíródása, bennük a legmarkánsabb. A politikai hatalom felső szintjei és a lokális társadalom viszonyrendszerébe vezet be az első fejezet, bemutatva azt, hogy hogyan valósult meg a kisváros idegenforgalmi központtá fejlesztése a Kádár-korszakban az ipari fejlesztés opciójának elvetése után. A turisztikai kínálat kialakításának programja a múzeumváros megteremtésével társult. A társadalmi emlékezet zsákutcái, a modern város és a régi kontrasztjai, nem különben a két világháború közötti időszak eseményei egy aktív közszereplő és társasági személyiség, Dezsőfi Ferenc életútjának és visszatekintésének tükrében tárulnak fel. Nem sokkal azután, hogy Szentendre, amely több mint kétszáz éven át mezőváros volt, végre elérte a rendezett tanácsú városi státuszt, paradox módon napirendre került a visszafejlesztés, a nagyközséggé alakulás politikai programja. A szerb lakosság hosszú és meghatározó jelenléte közismert, de kevesebben tudnak arról, hogy milyen helyi konfliktusok vezettek az általuk fémjelzett korszak lezáródásához. Az öt fejezetben követett megközelítés értelmében elmarad ugyan a két világháború helyi vetületének klasszikus eseménytörténeti kidolgozása, de bizonyos, hogy a helytörténeti irodalomból régóta hiányzó problémaközpontú rekonstrukciók, illetve kijelölt csomópontjaik elősegítik az itt átfogott száz esztendő újragondolását. Maradnak tehát bőven feladatok, ám az időszak valamiféle teljességérzetet keltő feldolgozása csalóka és elsietett lett volna a munka elindítását megelőző kutatási eredmények szűkössége miatt. A következő, második nagyobb egység tanulmányai a 18-19. századi történetre térnek át. Itt már könnyebb a kutató helyzete, Dóka Klára és L. Gál Éva említett alapműveinek köszönhetően. Ábrahám Barna az utolsó Kendefejezetben már felvezetett dualizmus kori helyi konfliktusokat elemzi tovább, egyúttal a szerb és a magyar komponensén túlmenően a soknemzetiségű, többfelekezetű Szentendréről mutat be körképet. A városfejlődésről szóló megszokott narratívákhoz képest különös állítás mellett érvel Faragó Tamás tanulmánya. Nem ismeretlen az a tény, hogy a 18. században elért tetőpontot helyi szinten hanyatlás követte, de Faragó rámutat ennek nemcsak külső, hanem inherens, mélyen fekvő, végeredményben egy „elhibázott városalapításban” rejlő okaira is. Az Erdősi Péter által írt következő fejezetben a szerbek kiváltságai, a mezőváros privilégiumai a közösség megszerveződésének jogi háttereként szerepelnek, az ezzel összefüggő előnyök, a környező térben jelentkező alkalmazkodási kényszerek, az ott betöltött funkciók, a státuszért folytatott küzdelem adják az áttekintés fő vonalait. Végül a Darkó Jenő és Erdősi Péter által írt utolsó fejezetek olvasója a mezővárostól a faluig jut el. A középkor és az oszmán hódítás korának Szentendréjére rendszerint néhány oldalas áttekintést szántak a korábbi munkák szerzői; ez a röpke hétszáz év sem a mezőváros, sem a „festők városa” lakóinak, kutatóinak perspektívájából nem látszott különösebben érdekesnek. A másutt csupán felsorolásszerűen tárgyalt középkori és hódoltság kori szerény forrásanyagról azonban kiderül, hogy milyen tartalmas, ha behatóbban olvassuk, és Szentendre tágabb környezetének kontextusában értelmezzük. Mivel a jövőben felbukkanó adatok mennyisége alighanem csekély a későbbi korok elemzésre váró dokumentumainak bőségéhez viszonyítva, ebben a két fejezetben már egyfajta összegző jellegű „rendrakást” kísérelhettek meg a szerzők. A kötetet lezáró epilógus a régmúltból visszavezet a jelenbe, témája a múlt rétegeinek tudatosulása, kulturális örökséggé alakítása, e minőségben való használata, és a lokális történeti tudást a városimázsban meghatározó vizualitással szembesíti. A kötet megírásához végzett kutatás a történész-muzeológusi gyakorlattal összhangban kiállításrendezéssel társult. A város 20. századi történetéből - a kötetünk első két fejezete által lefedett tematikát - a múzeumvárossá és turisztikai 1. kép A város emblémája a Preobrazsenszka-templom tornyával20. század (Magántulajdon; fotó: Csillag Edina, 2013) 9
