Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Bartha Annamária: Favus apát várépítései? Adalékok Szigliget és Zengővár építéstörténetéhez
Bartha Annamária Favus apát várépítései? Adalékok Szigliget és Zengővár építéstörténetéhez Favus apát - Uros apát mellett — 13. század egyik legjelentősebb magyarországi bencés apátja volt. 1252-ig Pécsvárad élén állt, majd pannonhalmi apátnak választották (1252-1265). Megválasztását követően először a saját apátságában teremtett rendet, majd megpróbálta a magyarországi bencés rendet is megreformálni. Számos birtokkal gyarapította a pannonhalmi apátság birtokállományát, valamint a hiteleshelyi tevékenység kezdete is valószínűleg az ő apátságának idejére tehető. Különféle pápai és királyi megbízása mellett felépítette Szigliget várát, és nem lehetetlen, hogy az ő nevéhez köthető Zengővár építése és a pécsváradi monostor erődítése is.1 Jelen tanulmányomban ezeket az építkezéseket szeretném vizsgálni, illetve Favus apát szerepének lehetséges bizonyítékait. Szigliget Sokat idézett IV. Béla azon oklevele, amiben szinte összefoglalta várépítési programját és egyben a Szigliget alapítására alkalmas földterületet a pannonhalmi apátságnak adományozta: „Hajdan, miután országunkat a tatárok kegyetlensége elnéptelenítette [...] elrendeltük, hogy a koronánk alá tartozó egész területen, arra alkalmas helyeken erődítmények létesüljenek, várak épüljenek, ahol a nép meghúzhatja magát, ha veszedelem fenyeget. Hogy pedig ez [...] végrehajtassák, a következő rendelkezéssel élünk: ha bárki magánszemély fekvésénél fogva erősségre alkalmas helyet birtokol, az csere vagy egyéb jogcímen valamely embersokaságnak juttatandó erődítés céljából; ha pedig ilyen hely a királyi hatalom birtokában van, az hasonlóképpen magánszemélyek vagy egyházak, avagy főpapok használatába adassék, hogy ilyen módon e szabályt alkalmazva az erősségre alkalmas helyek mindig azoknak jussanak, akik gondoskodása révén az építmények sokaknak menedékül szolgálhatnak. ”2 Szintén ismeretes, hogy IV. Béla intézkedésének hatására számos várat emeltek az ország minden részén. A Balaton környékén például 1242 és 1248 között épült meg Tátika vára, 1255-ben Csobánc, Hegyesd és Rezi a 13. század második felében, Tihanyt pedig 1267-ben nevezték először várnak. Ebbe a sorba illeszkedik Szigliget vára is.3 A következőkben vizsgáljuk meg, mennyiben felel meg a szigligeti vár az oklevélben megfogalmazottaknak. IV. Béla „a Balaton egy szigetét”, mely korábban a zalai várispánsághoz tartozott, majd Ogyz bán tulajdonába került, ezután Kalian zalai ispánhoz, majd ennek örökös nélküli halálát követően István herceghez, 1260-ban az apátságnak adta minden haszonélvezeteivel, tudniillik falvakkal, erdőkkel, szőlőkkel, rétekkel, kaszálókkal és halászó helyekkel, hogy várat építsenek rajta.4 István, Stájerország (Stirie) hercegeként, szintén állított ki oklevelet az apátságnak 1 Favus apát életéről: Bartha 2011: 5—33. 2 Szűcs 2002: 44-45; Sörös (szerk.) 1902: 309-310 (39. oklevél). 3 Veress 1996: 34-40; Gere 1994: 33-34. 4 Sörös (szerk.) 1902: 309 (39. oklevél). 257
