Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
V. Archeometria - Véninger Péter: Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása
Véninger Péter: Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása Kifejezetten ilyen tulajdonságú, okkersárga mázat feliratos pipákon lehet látni.11 A domború betűs (pecsételt) felirat szerencsés esetben ennek a jelenségnek köszönhetően jól olvasható. A folyós mázakkal leginkább csak egyszínűre lehetett az edényeket mázazni, mert ha több színt használtak volna, akkor azok égetés közben összefolytak volna. Ilyen tulajdonságú mázakat láthatunk a metélt-mázas kerámiákon, ahol a máz folyóssága ellenére sikerült mintákat létrehozni. Folyós mázú például az egri vár V.2010.70.2. számú pipája (1. tábla 4). Mázas, engóbos festésű (több színű) pipa Sötétvörös, engób pöttyökkel festett, domború díszű pipán található ilyen megoldás. Bár edényeken ez a technika kifejezetten jól működik, a pipákon meglehetősen elnagyolt hatást kelt. Az ecsetes festés, az íróka túl „durva” egy pipához hasonló kis tárgyon. (Engóbbal, ecsettel kis méretű, szabályos kerek foltot nagyon nehéz festeni.) Ilyen több színű pipa például az egri V.2010.76.36 számú lelet (1. tábla 5). Részben mázazott pipa Ennél a megoldásnál a pipa anyaga (cserepe) nagyrészt mázatlanul marad. Csak a pecsételt minták mázasak. A mázzal fedett részeken ez nem igazán lehet részletgazdag, de a mázatlan részeken legalább megvan rá az elvi lehetőség. Részben mázazott pipára példa az egri várbeli, V.2010.72.503 számú darab (1. tábla 8). Mázatlan, pecsételt díszű pipák Az összes közül egyértelműen az ebbe a csoportba sorolható pipák a legfinomabb díszűek. Gyakran aprólékos díszítésük van, amely tisztán és jól látható. A technika használatának a hátránya viszont, hogy az elkészült pipa egyszínű és nem fényes. Bizonyára kipróbálták ezeket a mintákat mázas módszerrel is, de a máz rendkívül előnytelen egy ilyen aprólékos mintánál. Pecsételt díszű pipa például Egerből a V.2010.70.29 számú darab (1. tábla 6). Égetés utáni festés Bármilyen furcsának is tűnik, van a leletek között olyan pipa, amelynek a pecsételt mintáit részben égetés utáni festéssel tették színessé. A festék színezőanyagának meghatározása későbbi anyagvizsgálattal lehetséges. Az ilyen pipán egyaránt látható a mázatlan pipákra jellemző aprólékosság és az égetés utáni festésnek „köszönhetően” jellemzi bizonyos mértékű színesség. Égetés utáni festésű típusba tartozik a V.2010.71.45 számú egri pipa (1. tábla 7). Fényesítés Egy pipát felfényezni meglehetősen munkaigényes. Ráadásul a fényesítés nem történhet akármikor, annak a száradás egy bizonyos szakaszában kell megtörténnie. Az ilyen pipa nem lehet mázas (mert akkor hiába fényezte fel a fazekas). A pecsételt minta mélyebb részei sohasem lesznek fényesek. A fényesítés miatt a forma is kötött: az adott darab lehetőleg sík és domború felületekből álljon. Ezenkívül érdemes minél sötétebb színűre égetni, hogy minél fényesebbnek tűnjön. Mindezek következtében az ilyen pipák többé-kevésbé dísztelenek és egyszínűek. A lehetséges színskála elég kötött. (Legelőnyösebb a fekete, majd a sötétszürke, illetve a sötétbarna következik, ezután pedig a sötétvörös. A közepes és a világosabb tónusok előnytelenek.) Ilyen fényesített felületű példány az egri várból előkerült, V.75.4.1 számú pipa (1. tábla 9). Fényes engób(?) A fényes engóbok felismeréséről érdemes néhány szót ejteni, hiszen a török korban igen szokatlanok az ilyen eljárással készített darabok. Néhány pipán a cserepének anyagától eltérő színű, igen vékony és fényes bevonat látható. A fényesítéssel ellentétben nincsen sávozottság, a felület homogén. (A ronggyal fényezett felülethez képest pedig ezek a pipák jóval fényesebbek.) Bár minden szemrevételezéssel ellenőrizhető sajátosság fényes engóbra vall, mégis az ilyen 11 Varga 2011: 213-226. 339
