Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
V. Archeometria - Véninger Péter: Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása
Véninger Péter: Török kori cseréppipák néhány készítés-technológiai megoldása 1. kép: Rekonstruált pipapecsételőkkel pecsételtfelület egy agyaglapon (Fotó: Véninger Péter) amit a fazekas munka közben „érez”, az agyag eredeti szemcsemérete és pillanatnyi víztartalma együtt igen jelentősen befolyásolja. Ezek a tényezők együtt mutatják meg azt, hogy egy agyag az adott pillanatnyi állapotában mire használható. Az agyag szemcséi átalakultak az égetés során, az agyagban levő víz pedig elpárolgott már a száradás során. Ezek alapján reménytelennek tűnik, hogy bármilyen pontosabb információt kapjunk ebben a témában. További nehezítő körülmény, hogy azt sem tudjuk, hogy honnan származtak a pipakészítésre használt agyagok. (Sőt gyakran maguk a műhelyek sem ismertek.) Szerencsére valamit mégiscsak tehetünk. Ha nagyon alaposan megfigyeljük a török kori pipákat, akkor két olyan apró különbséget is láthatunk a maiakhoz képest, ami segít megtudni valamit a pipaagyag képlékenységéről. • A régi pipákon látható a pecsételt minták sokkal részletgazdagabbak, mint ugyanezek a ma használatos fazekasagyagokon. • A pipákon az agyag felülete pecsételés következtében (a pecsételő közvetlen közelében) soha nem gyúródik fel. A mai fazekasagyagokon viszont mindig. • Az agyagok kisméretű erő (apró pecsételő) hatására máshogyan viselkednek, mint nagyobb felületet érintő erő hatására (például az edények formázása során). • 2008-ban ékírásos agyagtáblákhoz hasonló felületű agyagokkal való kísérletezés során háromféle viselkedést figyeltünk meg agyagokon (a pipák pecsételéséhez) hasonló helyzetben (1. kép)? • A pecsételés körül felgyűrődik az agyag felülete. (A mai agyagokra jellemző.) • A pecsételés körül bemélyed a felület. (Ékírásos agyagtáblákra jellemző.) • A pecsételés körül nem változik a felület. (Pipákra jellemző.) A képlékeny alakítással készült kerámiatárgyakon (szinte az összes régészeti leleten) ezek olyan jellegzetességek, amelyek a felhasznált agyag képlékenységéről nyújtanak információt. A pipák készítésére használt agyagnak kifejezetten finom szemcsésnek kellett lennie (a mai fazekasagyagokhoz képest), mert csak így vált lehetségessé a nagyon részletgazdag felület. Finom szemcsés, viszonylag kemény állagú, de kövér agyagok viselkednek úgy, hogy a pecsételés körül az agyag nem gyúródik fel, és nem is horpad be. A pipák készítésére használt agyagok ilyenek lehettek. A mai fazekasagyagokhoz képest ekkor többnyire soványabb agyagokat használtak. Edényekhez a ma megszokott agyaghoz képest kevésbé tisztított agyag is megfelelt. Ezért régen nagyobb volt a különbség a pipákhoz való és az edényekhez való agyagok között, mint ma. 3 3 2008. december 6-án a Szépművészeti Múzeum Baráti Köre által szervezett program során az érdeklődők kipróbálhatták az ékírást agyagon. A foglalkozáshoz olyan agyagra volt szükség, ami az eredeti agyagtáblákkal azonosan viselkedik írás közben. Az írópálca hatására az agyagnak a nyom körül be kellett horpadnia. Ekkor figyeltem meg, hogy a különféle tulajdonságú agyagok kis erő hatására milyen nyomokat produkálnak. 336
