Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
V. Archeometria - Lengyel Boglárka: Három 16. századi párta fémfonalainak anyagvizsgálata és rekonstrukciója
Lengyel Boglárka Három 16. századi párta fémfonalainak anyagvizsgálata és rekonstrukciója Bevezetés Jelen tanulmány a fémfonalak készítéstechnikájának kutatását néhány gyakorlati tapasztalattal szeretné bővíteni. A kutatások eredményeit felhasználva, a fémfonalak készítésének elméleti lehetőségeit próbáltam ki a gyakorlatban: az egyes készítéstechnikai nyomok megfigyelése alapján feltételezett lépéseket. Minden részletre kiterjedő anyagvizsgálatra egyre több műtárgy esetében van lehetőség, ami egyre több támpontot ad a rekonstrukciókhoz. Korábban elsősorban a kiemelkedő jelentőségű műtárgyak (királyi, főúri textilek fémfonalai) alapos vizsgálata történt meg.1 Az eddigi kutatások2 elsősorban a fémfonalak anyagainak, felépítésének meghatározására, a korabeli írásos emlékek felkutatására, és a fémfonalak készítésének elvi rekonstruálására koncentráltak. A kísérleteimmel a fémfonalak készítésének gyakorlati kivitelezésére helyeztem a hangsúlyt. Régészeti, fémfonállal készült párta restaurálása során adódik a kérdés, hogy milyen is lehetett a párta eredeti állapotában, amikor a fémfonalak még nem korrodálódtak, és fényesen csillogtak. Történt számítógépes színrekonstrukció, ami közelebb visz az eredeti látványhoz.3 Egy kellő pontossággal térben újraalkotott tárgy, még jobban felidézi, hogy milyen lehetett az a használat idején. A pártarekonstrukció egyik meghatározó lépése a fonalrekonstrukció. A másolatkészítésnél cél, hogy az eredeti anyagokkal a lehető legjobban megegyező, az eredeti technológiához minél közelebbi módon készüljön a másolat. A középkori fémfonalak készítésének sok lépését ismerjük,4 másokra csak következtethetünk a pontos megfigyelések, anyagvizsgálatok alapján. A fémfonalak készítését ötvösmunkának tekintették, legalábbis az 1800—1900-as években,5 ezért feltételezem, hogy korábban is ötvösök készítették a fémfonalat, vagy legalábbis a fémszalagot, amit azután bélfonál köré tekertek. Több szempontból vizsgálhatunk egy műtárgyat, de ha a készítéstechnikai nyomokból a készítés módjára szeretnénk rájönni, a gyakorlati kísérletekből következnek az újabb és újabb megválaszolandó kérdések. Nem tudjuk, hogyan és milyen eszközzel vághattak egyforma, fél mm-nél is vékonyabb fémszalagokat, vagy hogy hogyan készíthettek hajszálvékony drót húzására alkalmas húzó vasat (dróthúzó szerszám),6 vagy, hogy milyen módon tekerték rá a bélfonalra a fémszalagot. Az ehhez használatos eszközökről - ha voltak - nem tudjuk milyenek lehettek, és hogy hogyan használhatták azokat. Etienne Binet 1622-ben7 ír egy lyukas gyűszűről, amit fémfonal készítéshez használtak, de nem tudjuk, hogyan nézett ki és hogyan használták.8 1 Járó 2002: 55-72; Járó 2010: 56-66; Gherdán et al. 2011: 57-72; Járó-Tóth 2011: 29-56. 2 Fémfonalak kutatásával, anyagvizsgálatával, készítéstechnikai kérdéseivel legrészletesebben Magyarországon dr. Járó Márta foglalkozik. 3 Járó-T. Nagy 2000: 121-127. 4 Járó 2002: 61. A középkori aranyfonalak készítésének gyakorlati szempontból is hasznos leírása a korabeli írásos emlékek alapján. 1 Möller 1984 [1818]: 19. „A fémfonalakat készítő ötvösöket nem sokra becsülték.”Járó 2010: 59. 6 Oddy 1983: 243-254. Érdekes készítéstechnikai nyomokra hívja fel a figyelmet, de pontos magyarázatot a készítés technológiájára nem ad. 7 Járó 2010: 57. 8 Fémfonal készítéséhez használt aranyszalag szélén olyan felpöndörödés látható, ami eredhet abból, hogy a szalagot valamin áthúzták (lásd az elektronmikroszkóppal készült felvételt). „[...] a 16. században a fonónő a mutatóujjára egy többszörösen átlyuggatott gyűszűt húzott, amelyen keresztül kéziorsón lévő selyemfonalra vezette az aranyszalagot.’’Járó 2002: 60-63. 321
