Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Bárdi Bogára: 14. századi asztali kerámia Visegrád-Duna-parti 1. lelőhelyről
Bárdi Bogáta: 14. századi asztali kerámia Visegrád-Duna-parti út 1. lelőhelyről 2. kép: Szent Márton adománya egy tiroli festett szárnyasoltáron (részlet), 1496 (Fotó: lfRKDB, Nr. 001975) kis edény, melynek belsejében vörös festéknyomokat lehetett felfedezni (4. tábla 4). A visegrádi palotából származó oxidált égetésű kerámiaanyag esetében is kimutatták, hogy egyes bögréket és poharakat eredeti rendeltetésükkel szemben festékkészítésre és tárolásra is használtak.29 A leletanyagban előforduló, új funkció miatt átalakított edényeknél minden esetben egy lyukat fúrtak az edénybe. Ebből egy alkalommal egy csésze aljára fúrták azt, így alakítottak ki tölcsérszerű, talán tölcsér funkciójú eszközt (1. tábla 1). Azonban a csésze másodlagos rendeltetése pontosabban nem tisztázható. Három peremtöredék esetében pedig az edény oldalfalát fúrták át, közvetlenül a perem alatt (4. tábla 6). A peremtöredékeken és a csészén is egyértelműen érzékelhető volt, hogy ezeket a fúrásokat utólagosan, a már kiégetett edényeken végezték el. Erre utalhat a lyukak körül megfigyelhető, enyhén lepattogzott felület is, mely minden esetben a fúrás következtében alakulhatott ki. Az átfúrt peremű edények új rendeltetésük szerint talán egyfajta, a lyukon keresztül felfűzött, hordozható edények lehettek.30 Ezt az elképzelést támasztja alá egy 1496-ban készült, tiroli szárnyasoltár részlete is, amelyen egy kolduló alakot figyelhetünk meg, aki egy szíjjal ellátott, hasonlóan átfúrt oldalú, hordozható edényt tart magánál (2. kép). Összegzés A lelőhelyről előkerült asztali kerámia igen gazdag és változatos képet mutat. A feldolgozott leletek segítségével, hacsak részben is, de kísérletet tehetünk az asztali edénykultúra bővebb megismerésére és részleges rekonstruálására is. A 14. században az asztali edénykészlet egy jelentős része kerámiából készült. Legnagyobb mennyiségben csészékkel és a nagy formagazdagságot mutató poharakkal találkozunk. Az egyszerű folyadéktároló edények mellett számos különlegesebb anyagú, érdekes formájú edény töredéke található meg a leletanyagban. A különböző anyagból készült festett edények és a vékony falú asztali kerámiák esetében is a nagyfokú változatosságra kell felfigyelnünk. A rózsaszínes árnyalatú kancsó - melynek korabeli párhuzamait Visegrádról és Esztergomból is ismerjük - a korszak egyik meghatározó, tágabb földrajzi környezetben is jelen lévő, gazdag formakincset mutató asztali edénytípusa lehetett. A szürke, redukált égetésű, kisméretű edények - feltehetően fűszertartók — jelenléte nemcsak az asztali edénykultúráról alkotott képünket gazdagíthatja, hanem a korabeli étkezési kultúrához is szorosan kapcsolódnak. 29 Nyékhelyi 1994:165. 30 Az utólagosan fürt lyukak az edények dróttal történő javítására is utalhatnak. Ezekben az esetekben a kerámiák kis mérete, jó állapota miatt inkább a másodlagos használat tűnik valószínűbbnek. 30
