Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Molnár István: A középkori Szőkedencs és temploma
Molnár István: A középkori Szókedencs és temploma 9. kép: A felmenő fal maradványai a hajó északnyugati sarkán (Fotó: Molnár István) Feltehetően valamivel később egy téglalap alaprajzú, 2,5x4,1 m-es külső, nagyjából 1,3x2,5 m-es belső átmérőjű nyugati torony épült a templomhoz. Bekötötték a hajóba, a keleti falát a templom nyugati fala jelentette. A torony alapozása hasonló, mint a hajóé, 120—130 cm széles. A déli és északi fal alapozása magasabban, szinte teljesen megmaradt, a nyugatié, a már említett beásás miatt, nagyobbrészt megsemmisült, csak két sor maradt meg. Az alapozás tetején itt is követhető egy vékony meszes réteg. A téglák hasonló méretűek, mint a hajó alapozásánál, de szabályosabban, szorosabban állnak. Kevesebb fél téglát használtak, azokat is szorosan összeillesztették. Az alapozás 110 cm mélységű. Egy nagyjából 10 cm-es, kissé téglatörmelékes agyagréteg felett volt 9 sor tégla, közöttük 4-8 cm-es tapasztás. A torony és a hajó alapozásának téglasorai nem teljesen egy magasságban fekszenek, közöttük 10 cm-es rés is van, ez azért árulkodó, mert különben a torony-alap téglái szorosan helyezkednek el. A torony déli fala alatt kevertebb a talaj és nem az altalajra rakták az alapozást. A fal itt meg is rogyott. Csontokat - amenynyire alá tudtunk bontani - nem találtunk az egyenes falú beásás betöltésben, de feltehetően sír lehetett. Mindez arra utalhat, hogy feltehetően egy későbbi fázisban - talán az Árpád-kor végén - és nem a templom többi részével együtt épülhetett a torony. Később - feltehetően a 14-15. században - a hajó északi falához egy sekrestye épült. Mivel az elmúlt évszázadokban a fa gyökérzete jórészt benőtte az épületrész területét, annak csak kis részleteit bonthattuk ki. 2010-ben a keleti falának indulását, majd 2012-ben a nyugati falát is megtaláltuk, utóbbi viszonylag magasan, 6 téglasornyira megmaradt. Sajnos a fa gyökérzetének védelme miatt, csak a délnyugati részét tudtuk teljesen feltárni, máshol csak az irányát és hosszát próbáltuk meghatározni, az épületrész északnyugati sarkát megtalálni. A többi része - északi és keleti fala valamint a helyiség belseje - a fa gyökérzete miatt nem volt kibontható. A nyugati fal 3,9-4 m hosszúnak bizonyult, így egy nagyjából 4x5 m-es, téglalap alaprajzú épületrészre gondolhatunk. Az alap 90 cm, a felmenő fal kissé keskenyebb, 70 cm széles volt. A sekrestye alapozásában 40 cm-es agyagréteg felett 7 sor habarcsba rakott tégla volt, majd a felmenő 11. kép: Rekonstrukciós rajz az Árpád-kori templomról (Készítette: Nyári Zsolt) 10. kép: A sekrestye fala és alapozása (Fotó: Molnár István) 221
