Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Artánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

díszítési eljárása és a tinódpusztai ezüstberakásos zabla kiképzése is.134 Hasonló elven nyugszik a Homok-óvirághegyi sír kengyelpárjának díszítése: Selmeczi László a kengyelek szárán lévő kompozíciót „kovácsolt plasztikus bütyköknek” írta le.135 A díszítésmód nem a tipikus kun, hanem a besenyők, illetve a Kijev környéki fekete süvegesek leletei között látjuk viszont. A csengelei jobb oldali kengyel díszítésének pontos analógiái ismertek a moldvai Vitanefti lelőhelyről származó besenyő sírból136 és a Kijev melletti Rassaviból, egy 12-13. századra keltezett úz-besenyő (csornüje klobuki) temetkezésből.137 A dudoros kengyeltípus már a 12. században kimutatható a késő nomádok: úzok (torkok), besenyők és kunok körében.138 Az orosz szakirodalom szerint az úzok és besenyők terjesztették el a steppén. A 13. század első felében már gyakrabban előfordul a dél-oroszországi leletanyagban.139 A csengelei párhuzamaként értékelhető az Ásotthalom-bilisicsi, valamint az Opusztaszer-Monostoron és Kecskemét-Arvaházán talált példányok.140

Horváth Ferenc a kun korszak fekete süveges komponenseinek régészeti vonatkozásairól azt írta, hogy a román kutatásban Victor Spinei nyomán van jelen az a felfogás, amely szerint a Duna-torkolatban a 13-14. században már nem azok a nomádok éltek, mint a mongol invázió előtt. A későbbi temetkezések párhuzamait Spinei az Alsó-Dnyesztervidék és a Rósz folyó medencéjében találta meg, a korábban kijevi szolgálatban állt fekete süvegesek szállásterületén. Ebből arra következtetett, hogy a csornüje klobuki harcosok egy részét ismeretlen okból átköltöztették az Al-Duna vidékére.141 Ugyanerre mutatott rá már Svetlana Pletneva is, aki Moldvában azonosított mongol hódítás utáni fekete süveges temetkezéseket.142

Hatházi Gábor még korábbra helyezte ennek lehetséges megtörténtét. Ezen a területen ugyanis jellemzően hiányoznak a kun sírszobrok, ami arra mutathat, hogy ezeket a törökségi töredékeket a Bizánccal határos végvidékekre, Havasalföld és Moldva földjére telepítette át a steppét a 11. századra hatalma alá gyűrő kun főhatalom.143 Ezért nem lehetetlen, hogy az Al-Duna vidékéről 1246 táján visszatért kunokkal az említett fekete süvegesek egyes csoportjai is bekerültek a Magyar Királyság területére.144 A Kötönnyel beköltöző kunok között nem kevés régről meghódolt oguz és besenyő eredetű népesség érkezhetett, amelyek sorait tovább gyarapíthatták a szétforgácsolt fekete süvegesek határőrcsoportjai. A mongol támadás kiváltotta törzsi felbomlás és menekülés azt eredményezte, hogy még az eddiginél is kevertebb népesség kérte beköltözését a királyságba. A Kiskunság déli részére érkező „kunok” példáján látható, hogy ezek nem tekinthetők „ép” törzsi alakulatoknak. Ellenkezőleg, a nemzetség feje minden bizonnyal csak a menekülés éveiben, vagy már itt, a Magyar Alföldön szervezte újjá népét, különböző csapódott elemekből.145 A beköltöző kunság már csak kis hányada, romja volt az egykor hatalmas, dél-orosz steppei törzsszövetségnek, így a Kunság új benépesítőinek „törzsi eredetét” nem ismerjük megnyugtató módon.146 Ugyanerre a következtetésre jutott Horváth Ferenc is, amikor azt írta, hogy „a Kiskunság központi területeire telepített kunok tömbje valójában egy különböző törzsi-nemzetségi töredékekből összeállt népesség lehetett, akiknek egyes csoportjai bizonyos ideig...őrizték egykori hovatartozásuk emlékét”.147

134 Horváth 2003: 376.

13s Selmeczi 1973:107.

136 Pálóczi 1989:19 (11. rajz).

137 Horváth 2001: 180; Horváth 2003: 376.

138 Ide sorolhatóak a besenyőnek meghatározott Kölesd-itatóhegyi és a Sárszentágota-felsőtöbörzsöki dudoros kengyelek is (Hatházi 1996: 228).

139 Horváth 2001:179-180.

140 Horváth 1985: 67-68. Ugyancsak dudoros kengyelek lettek beleltározva a Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárába (MNM FT, Ltsz. 52.35, 52.75) Rákosról(?), illetve egy ismeretlen lelőhelyről (M: 13 és 14 cm; Sz: 13,5 és 14,5 cm). A kengyelek a 13. századra keltezhetőek (Kovács S. 2007: 32).

141 Horváth 2003: 377.

142 Pletneva 1958: 172.

143 Hatházi 2005:17. Az orosz kutatók ugyancsak lehetségesnek tartják, hogy a fekete süvegesek egy része a Dnyeszter-vidéken telepedett le, és ők voltak a gagauzok elődei (Mavrodina 1983: 65). A gagauz nyelv a törökség oguz ágához sorolható (Kakuk 1993:47), azaz a fekete süvegeseket, ha több lépcsőben is, de egymástól független érvekkel az oguzokhoz és az oguz nyelvekhez lehet kötni. Ellenben a gagauzok őseit a turkológia nem ebben az oguz maradványnépességben keresi, hanem korai szeldzsük eredetűnek tartja (Kakuk 1993: 47).

144 Horváth 2003: 377.

145 Hatházi 2005: 22.

146 Hatházi 2005: 22.

147 Horváth 2001:221.

20