Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

II. Településkutatás - K. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához

К. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához

11. kép: Simontornya, Mátyás király utca: leletek a gerendaútfeletti rétegből (Fotó: K. Németh András)

Simontornya központi része a középkorban a Sió egyik szigetén feküdt, amelyet Fejér és Tolna megye irányából is híd kötött össze a szárazfölddel. A város 1938-ban megjelent helytörténeti monográfiája a mai fő utca nyomvonalán mindkét híd régészeti maradványait említi, az általunk megfigyelt szakaszon „egy méter mélységben még padlódeszkák is tűntek elő”.71 72 Kiss István számos adatot idéz 1714-től kezdve a hidak javításáról, a szükséges gerendák beszerzéséről. A padlóburkolatot írott forrás is említi: 1745 körül arra panaszkodnak, hogy a padlók hiányos volta miatt sok jószág a lábát töri. 1754-ben a híd három szakaszból állt. Az „alsó híd”pontosan megfeleltethető az általunk megfigyelt útszakasszal, akkoriban ez „a zárdaudvar déli sarkától a mai alsóvárosi hídfőig” húzódott, „két szakaszból állt, az első 12 hídlábon, a második 7 hídlábon feküdt, 38 öl hosszúságban, közben feküdt 14 öl szélességben a sziget”.'2 Bár az építményt a 18. századi források hídnak nevezik, ezek lényegében a vizenyős területeken keresztül vezető, gerenda-alapozású, deszkaburkolatú útszakaszok voltak, amelyeket legkésőbb a hódoltság korától a folyószabályozásig, az 1810-es évek végéig használtak az egykori szandzsákszékhelyen.

71 Kiss 1938: 20.

72 Kiss 1938: 314-317.

186