Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - K. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához
К. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához írott források Említésre méltó, hogy Tolna megyei utat említ a legkorábbi magyar nyelvű szórvány nyelvemlék: az 1055-ben említett, Kesztölcről „Fehérvárra menő hadiút” a mai Szedres környékén kereshető Martos falu határpontjaként szerepel,3 és a Győr-Fehérvár-Tolna vonalon Bizánc felé vezető jelentős távolsági út része volt. A távolsági utakkal és a több megyén keresztül vezető utakkal itt nem foglalkozom, mert Glaser Lajos említett cikke főként ezek adatait tartalmazza. A regionális utak adatait - amelyek főként szomszédos falvakat kötöttek össze - folyamatosan gyűjtöm, terjedelmi okokból itt most csak néhány ritkább okleveles adatot mutatok be. Fontos megjegyezni, hogy mintegy fél évezredes időintervallumról beszélünk, ami önmagában is feltételezi a falvakat összekötő és a falvakon belüli utak rendszerének dinamikus változását, amelyeket az utak létrejöttének és használatának különböző eredői - a gazdasági szempontokon (határhasználat, piacok megközelítése, malomutak) túl a gyakran kellően figyelembe nem vett földrajzi (domborzat, talajviszonyok), katonai (várak közelsége), vallási (például búcsújárás, anya- és leányegyház kapcsolat) és egyéb szempontok - is befolyásoltak.4 Regionális utakat olykor nagy számban említenek okleveleink: Gyánt (ma Tolnanémedi-Gyánti-földek) 1361-es határjárásában nem kevesebb, mint tíz ilyen utat sorolnak fel. Ezek közül nyolc magából Gyántról indult (Dorogra és Tamásiba; Simontornyára; Parasztszékelyre; Görbőre; Püspökszékelyre; Temerkényre; Miszlára; Ozorára) egy Dorogról Ozorára, egy pedig Görbőről Ozorára vezetett.5 Ha figyelembe vesszük, hogy a középkorban még szintén Tolna megyéhez tartozó Hegyháton az 1950-es évekig minden falut út kötött össze minden szomszédos faluval,6 akkor ezt a jelenséget a fenti gyánti példa alapján a középkor időszakára is érvényesnek tarthatjuk. Az utak használatáról ritkán, leginkább hatalmaskodások kapcsán tájékoztatnak forrásaink, innen tudhatjuk meg néha, hogy valamely úticélt milyen útvonalon közelítettek meg. 1483-ban egy ligeti jobbágy a földvári országos vásárra igyekezett, amikor a Paksiak gyapai (ma Paks-Gyapa) officiálisa megölte,7 1534-ben pedig Pósa György, János király személyes jelenléti bíróságának ítélőmestere Iregből a biródi (Gyulaj-Obiród) erdőn keresztül tartott Döbröközre, amikor kifosztották.8 9 A több megyén átívelő, valamint a falvakat összekötő kisebb utakon kívül néha említenek faluhatárokon belüli helyi utakat is. Az idézett gyánti határjárásban feltűnik ösvény (semita), és kis út (viaparva) is, Arcsán (Tamási-Oreghenye) 1378-ban leginkább csapásnak fordítható „marhajárásról” (via pastoralis),4 1436-ban pedig szőlőhegyi útról (viam vindenualem) olvasunk.10 E helyi utak néha egyedi nevet is kaphattak: 1371-ben Gyánt egy vitás részének leírásában szerepel a Kapos folyó melletti nagy hegyen vezető Uruca nevű út,11 Lak 1381-es határjárásában pedig a beszédes nevű Ménesút (Menesuth).12 Az utak fizikai jellemzőiről néhány szórványos adat tájékoztat. A pécsi püspökség 1235-re hamisított birtokmegerősítő oklevele Koromszó (Máza-Koromszó) környékén egy bizonyos Arkosutat (Arkusuth) nevez határnak,13 amely vélhetőleg az út bemélyülésére utal, hasonlóan az újkori források „vál(y)ús út” kifejezéséhez. A két Taba (Gyulaj- Pogányvár alja) falu között 1357-ben említett „füves” út (viam erbosam inter possessiones Taba villas)14 valószínűleg egy ritkán járt, befüvesedett útra utal. Itt kell megemlékezni arról, hogy egyes falvak utcái egyben természetesen az úthálózat részét is képezhették, hiszen környékünkre is igaz lehet, hogy a települések túlnyomó többsége a későközépkorban utcás, azon belül egyutcás falu lehetett. Ezek egyben gyakran patakmenti falvak is voltak,15 bár mellettük vidékünkön is bizonyára léteztek útféli falvak. A későközépkorban többutcás falvakról is vannak adataink Tolna megyében. 1420-ban Szentmiklóson (Dalmand kör3 Hoffmann 2010: 126-139. 4 Ezekre részletesen néprajzi példák alapján: Máté 2013b: 10. 5 Fejér CD IX/3.269. 6 Máté 2013b: 5-7. Máté Gábor Mágocs 1790-es térképe példáján valószínűsítette a faluból kivezető nyolc út csaknem mindegyikének középkori eredetét. 7 Szakály 1998: 167. szám. 8 Szakály 1969: 20. 9 Fejér CD IX/5.303-305. Máté Gábor szóbeli közlése szerint az úrbéri rendezés időszaka környékén készült térképek még szerepeltetik a régi erdei csapásokat, amelyek szintén akár több száz évesek is lehettek. 10 MNL OL, DL 106432. 11 Fejér CD IX/4. 363. 12 Fejér CD IX/6.250. 13 Fejér CD III/2. 438. 14 AOkm VI. 538. 15 Maksay 1971: 137-140,145. A falvak alaprajzi típusaira, az utakkal összefüggésben újabban: Pálóczi Horváth 2006: 371-372. 178
