Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon
Rdcz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon. kifejlesztéséről, és ilyen értelemben vett fejlődésről valószínűleg nem beszélhetünk.45 A fagerendák megmunkálásának, ácsolatának és más természetes anyagokkal való kombinációjának számtalan variációja ismert volt már a neolitikum óta,46 egy adott kor és régió épületeinek formavilágát tehát a természetföldrajzi adottságok mellett alapvetően az építkezők szociális helyzete és a gazdasági konjunktúra határozta meg. A veremházakat természetesen nem lehet direkt összekapcsolni a társadalom valamely rétegével, a szűk elitet leszámítva bárki lakhatott ilyenben. A rendelkezésre álló kevés adat miatt nem tudjuk felmérni, hogy arányaiban a társadalom mekkora hányada élt földfelszíni építményekben, és mekkora a veremházakban. A veremház önmagában nem utal társadalmi-gazdasági különbségre, ezért nem is tanácsos összefoglalóan köznépi építészetnek nevezni.47 Ha csak a házakból előkerülő régészeti emlékeket, vagy az építészeti technikát nézzük, az általunk vizsgált Árpád-kori falusias települések lakóinak anyagi lehetőségei azonos színvonalon mozogtak. Sem kiemelkedő jelentőségű leletanyagot tartalmazó lakóépítményeket, sem a falusias átlagtól nagyon eltérő, bonyolultabb építészeti megoldásokat nem találtunk. Otthonuk felhagyásakor az egykori lakók anyagi javaikat bizonyára magukkal vitték, és csak kivételes esetekben maradt meg az egykori összetett gazdasági-társadalmi rend valamilyen látványos eleme.48 Takács Miklós és Balassa M. Iván anyaggyűjtése szerint is a veremházak kora Árpád-kori alaprajzi változatosságát a 12. századtól egy egységesedési folyamat váltja fel.49 Az МО-s feltárások veremházainak vizsgálata azt mutatja, hogy régiónkban a négyzetes, vagy téglalap alaprajzú, rövidebb oldalain egy-egy ágasfás, kemencével (az Árpád-kor közepén kürtővel is) ellátott, a tetővel a földre támaszkodó veremház előzményei az ország központi területein a 10. században is megvoltak, sőt ez volt az uralkodó típus, melyet a 12. századtól egészít ki a falaival földfelszínre emelkedő, nagyobb belméretű, szintén oszlopszerkezetes veremház típus. A korábban használt két ágasfás-szelemenes tetőépítési mód továbbra is megmarad, például Vecsés 67. lelőhelyen, vagy a 12-13. századi leletekkel keltezhető Vecsés 36. lelőhelyen, de általánosan jellemzővé válik a bonyolultabb tetőszerkezeti megoldás. Vecsés 67. lelőhely 1301. objektumában az elégtelen értelmezhető adat miatt egyaránt sejthetünk veremházat, vagy süllyesztett padlójú, de ismeretlen falszerkezetű, falas házat.50 13. századi lakóépítményeinket nem sorolhatjuk típusba a következetesen előforduló, egységes jellemzők hiánya miatt. A változatos kivitelű házak ugyanakkor arra utalnak, hogy az Arpád-kor végén a veremház építészetet nem az egységesedés, hanem a kísérletezés, az újabb és újabb megoldások bevezetése jellemzi, akár egy településen belül is, és hogy a hagyományos veremház típusok ekkorra kezdenek idejétmúlttá válni. Az Árpád-korban többnyire stagnáló lakáskultúrát a 13-14. századi gazdasági-társadalmi változások hozzák mozgásba és nemsokára a lakóházak számtalan típusával találkozunk,51 majd a néprajztudomány által vizsgált 18—20. században nem csak regionális, de mikrotáji különbségek is kimutathatóak a lakóépítmények fejlődési útjában. 45 Az alapvetően újkori viszonyok ismeretéből eredő, néprajzi szintézisek evolucionista szemléletét Bóna István erős kritikával kezelte: Bóna 1988: 404. Fejlődéstörténet felvázolásával nem is nagyon kísérleteztek régészek, de tudatosan követték a veremházak megannyi variációjának felbukkanását. Takács Miklós egyik tanulmányának címe pont ezt a rendkívüli változatosságot volt hivatva érzékeltetni (Takács 2002). 46 Hoffmann 1992. 47 Rácz 2013: 42-43. 48 Jellemző példaként Gyál 3. lelőhelyet említhetjük import kerámiájával és házainak deszkapadlójával (Simonyi 2003a). 49 Takács Miklós korábbi megállapítását (Takács 2001: 36-37) ismétli meg, mikor elsősorban a Ménfőcsanak-Szeles-dűlői és a kánai veremházakat összesítő ábrákra alapozva kifejti nézetét (Takács 2010: 5—8). Ugyanitt utal az ettől eltérő tendenciák lehetőségére is. Jóval szórványosabb adatokra építve ugyanezt feltételezte Balassa M. Iván is (Balassa 1985: 66—67), nézeteit Kovalovszki Júlia bírálta (Barabás et al. 1988: 252). 50 P. A. Rappoport (Rappoport 1975) adataira hivatkozva Fodor István több sekély gödrű Kárpát-medencei ház esetében borona-, vagy gerendaszerkezetű falakat feltételez, különösen az ágasfa nélküli, bélelt falú épületeknél (Fodor 1989: 31-35). 51 Pálóczi 2001: 226-250. 173
