Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon
Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon. 11. század - 12. század eleje Az egységesnek tűnő házépítési gyakorlatban all. század végén, a 12. század elején több változást is megfigyelhetünk. Üllő 2. lelőhely házainak négyzetes alakja és mérete még megegyezik a korábbi időszak építményeivel, de tájolásukban eltérések jelentkeznek (5—6. táblák). Az öt földbe mélyített építményből kettő tájolása továbbra is északnyugat-délkelet, háromé viszont 90 fokkal elfordul északkelet-délnyugatra (5., 30. és 120. objektumok).17 Az oszlophelyek elrendezése alapján, négy esetben a tető két ágasfás-szelemenes szerkezete megmarad. A téglalap alakú lakógödörrel rendelkező 120. objektum egyik hosszanti oldalfala mentén viszont több oszlophelyet bontottunk ki, tetőszerkezete tehát a többiétől eltérő lehetett. Az oszlopok akár deszkabélést is tarthattak, bár ehhez túl vaskosak voltak, továbbá kérdéses, hogy ez esetben miért csak a délkeleti oldalon kerültek elő. A különböző funkciók belső megoszlására engednek következtetni a 12. századtól a házak belsejében megjelenő, változatos alakú tároló gödrök, vermek. A 120. ház keleti és déli negyedében egy-egy oldalnyúlványokkal ellátott, téglalap alakú gödröt találtunk. A tüzelőberendezésekkel ellentétben, a gödrök pozíciója a belső térben nem volt stabil.18 Ugyanezt a tároló megoldást Üllő 1. lelőhely 63. házában (7. tábla) is alkalmazták. Igen nehéz értelmezni a 100. építményt, melyből egy oszlopsor és egy tűzhely maradt meg, valamint egy bizonytalan kiterjedésű kultúrréteg, mely egykori betöltése lehetett. Az építmény járószintjét az altalaj szintjén regisztráltuk. A kőből épített tüzelő berendezéseket felváltják az agyagból épített, tapasztott aljú kemencék.19 Üllő 2. lelőhelyen a kemencék oldalába még köveket, őrlőkő töredékeket is beépítettek, később ez már nem volt jellemző. Az északnyugatdélkeleti tájolású házakban továbbra is a keleti sarokban helyezkednek el a tüzelők, az északkelet-délnyugati tájolású építményekben a kemence az északi sarokba kerül. A kemencékkel átellenes oldalon szinte minden esetben megtaláltuk a földbe vájt kürtőt.20 A kürtő kialakítása a 12. században a leggyakoribb, de már Maglód 1. lelőhely 10. századra keltezhető 1642. házában is ezt a megoldást sejthetjük. A házak közelében egy klasszikusnak nevezhető szabadtéri kemencét is feltártunk. 12.század Korban tovább haladva, Üllő 1. lelőhely objektumai arról tanúskodnak, hogy a 12. század folyamán a házak lemélyített részének alap területe megnő 15—16 m2 körülire és a bonyolultabb tetőszerkezetek megsokasodnak. A lakógödrök alakja már leginkább téglalap. Üllő 1. lelőhely 26. és 63. (7. tábla) házainak alaprajza a korábbi időszakhoz képest új elemeket tartalmaz. Mindkét házban megjelenik az egyik oldalfal mentén elhelyezett vaskos oszlopsor. A 26. ház oldalát és alját agyaggal gondosan kitapasztották, belső terében pedig egy méhkas alakú vermet alakítottak ki. A 12. században nem csak kerek, vagy ovális, hanem téglalap alaprajzú, épített agyagkemencékkel is találkozunk, például üllő 1. lelőhely 26. házában, vagy Vecsés 67. lelőhely 1302. házában (8. tábla). Valamivel szabálytalanabb formában és kisebb méretben a négyzetes agyagkemencék már Üllő 2. lelőhelyen is feltűntek. A kemencetípus továbbélésére a 13. században az általunk vizsgált anyagban nem találtunk példát. A külső kemencéket is agyagból építették, kőkemencéket, kőtűzhelyeket ebből az időszakból nem találtunk. A legtöbb bizonytalanságot a bejárat elhelyezésének rekonstruálása hordozza. Kivételes esetben, inkább a 12. századtól találtunk a bejárat helyére utaló konkrét régészeti jelenségeket, például a feltételezhető lejáró tetőszerkezetéhez tartozó oszlophelyeket (Üllő 1. lelőhely 26, valamint Vecsés 67. lelőhely 1482. házában), vagy a házba vezető széles lejárót (Üllő 1. lelőhely 63. házában). A korábbi időszak kötött belső elrendezési formát mutató házai esetében azonban feltételezhetjük, hogy a bejárat helye is állandó volt. Erre a tüzelőberendezéssel szembeni oldal lehetett a legalkalmasabb. 17 Visegrád-Várkertben az északnyugat-délkeleti tájolású 12. házra ásták rá az északkelet-délnyugati tájolású 13. házat: Kovalovszki 2001: 85-86. A közlemény sajnos nem tartalmaz a pontosabb keltezésre vonatkozó adatokat, de hasonló jelenséget regisztráltak a III. Béla érmékkel keltezett kánai lelőhelyen is (Terei 2010: 88). Kána falu 12. századi veremházai szerkezeti-alaprajzi megoldásaikat tekintve a hasonló korú üllői és vecsési házak kitűnő párhuzamait jelentik (Terei 2010: 7-9. ábrák). A Doboz-Hajdúírtáson feltárt építmények értékelése során a különböző tájolású építmények eltérő korára következtetett Balassa M. Iván (Balassa 1985: 38-39). 18 Hasonló kialakítású tároló gödröket a közeli gyáli lelőhelyeken is megfigyeltek (Simonyi 2003a: 360-361). A korábban „ülőgödörnek”meghatározott objektumtípus funkcióját illetően a közelmúltban merült fel a deszkával lefedhető tároló gödör lehetősége, de az eredeti elgondolást kutatóink nem vetették el teljesen (Takács 2001: 37; Takács 2010: 9-10; Takács 2011: 213). Egy ilyen feltételezett ülőalkalmatosság valójában csak látszólag praktikus, hiszen a nyílt gödör inkább veszélyforrást jelent, karbantartása pedig plusz munkát. Valójában sokkal egyszerűbb egy mozgatható fatuskót, vagy követ alkalmazni ülésre. 19 A Kárpát-medence más régióiban is általános tendencia, hogy a kora Árpád-kori kőből épült tüzelőberendezéseket az Árpád-kor második felére felváltják az agyagból épített kemencék. Fodor 1989: 56. jegyzet; Takács 1998: 182; Takács 2002: 282. 20 A kürtők funkciójára: Molnár 2001: 115-120; Takács 2010: 9. 168
