Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon

szempontokat együttesen és maradéktalanul értékelni kell. Egy „térben és időben differenciált leírás”,7 vagyis egy tipokronológiai rendszer megalkotásához hiányzott azonban a reprezentatív mennyiségű, az Árpád-kor teljes időszakát képviselő, azonos régióból származó régészeti forrásanyag.

Jelen tanulmány az МО-s autópálya nyomvonalon 2001-2006 között feltárt Árpád-kori lelőhelyek 42 földbe mélyített építményét adja közre egységes szempontú leírásokban, majd ezek alapján a veremház építészet sajátosságait vizsgálja a Pesti-síkságon.8 A kiterjedt felületű megelőző feltárások kétségtelen előnyei (nagy adatmennyiség, egységes dokumentációs rendszer) mellett a gépi humuszolás és a szűk határidők keretei között végzett munka erősen befolyásolták a megfigyelések körülményeit, különösen a veremházak betöltésének felső rétegeit és az egykori járószint és a padlószint közötti szintkülönbségeket illetően. Nem csak azokat az építményeket vontam be a feldolgozásba, melyek esetén a lakófunkció valószínűsíthető volt, hanem ahol azonosítható volt a veremházak valamelyik klasszikus tartozéka, és ha életvitelre nem is volt alkalmas, de gazdasági funkciót betölthetett. Az egymás közelében elhelyezkedő lelőhelyek lehetővé teszik azt, hogy az építmények változásait egy viszonylag jól körülhatárolható, kisebb régión belül vizsgáljuk.9 A magyar honfoglalástól a 14. századig keltezhető lelőhelyek régészeti emlékei segítségével kronológiai rendbe állíthatjuk a földbe mélyített építményeket, és elsősorban az alaprajzokra támaszkodva meghatározhatjuk az egyes rövidebb korszakokra jellemző építészeti sajátosságokat. A minél precízebb kronológiai besorolás azért fontos, mert a változások megragadásában jelenleg is a datálási nehézségek okozzák a legtöbb gondot. A datálás alapjául az objektumokban talált kerámiaanyag szolgált, ami nagyjából évszázados elkülönítést tett lehetővé. A leletanyag bemutatására jelen tanulmány keretein belül azonban nincs lehetőség.10 Ugyanígy, terjedelmi okokból, kénytelen vagyok nélkülözni a további települési objektumok elemzéséből eredő következtetéseket is.

A veremházak építésének hagyománya a Kárpát-medencében a szkíta-kelta korszakra nyúlik vissza. A kora középkor elejétől használata általános, a szarmaták, a különböző germán népek, valamint avarok és szlávok időszaka után a magyar honfoglalást követő néhány száz év a veremház építészet utolsó fejezetét jelenti. Míg a kora középkori és középkori magyarországi veremházak kutatását és problematikáját áttekintő értékelések még nemrégiben is kénytelenek voltak egységként kezelni a 10-13. századi időszakot,11 az egyre szaporodó régészeti adatok lehetővé teszik, hogy általános jellemzés helyett az Árpád-kori veremház építészet sajátosságait évszázados bontásban vizsgáljuk.

Az 1980-as évek végén, mikor a néprajztudomány a régészet friss, de nem kellőképpen kiértékelt és rendszerezett ásatási anyagára támaszkodva több szintézist is készített a népi építészet történetéről, az egyik ilyen dolgozatról készített bírálatában Bóna István úgy vélekedett, hogy a veremházakat „egyelőre időszerűtlen tipologizálni”, egyszerre utalva a forrásanyag elégtelen voltára, de sokkal inkább a megfelelő színvonalú anyagközlések és értékelések hiányára.12 Most, a nagy felületű feltárások adatainak ismertetésével együtt szükséges ismét felvetni a típusalkotás lehetőségének kérdéseit. Szűkebb régiónk néhány tucatnyi házának értékelésével természetesen nem lehet végleges eredményeket elérni, de már csak a szakmai vita megindulása érdekében is érdemes kísérletet tenni a rendszerezésre.

Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon.

7 Takács 2001: 31.

8 A tanulmányban feldolgozott Maglód 1., Ecser 6., 7., Üllő 1., 2., 7., 10., valamint Vecsés 36., 67., 97., 98. lelőhelyeket részben magam kutattam, részben kollégáim tárták fel. Szeretnék köszönetét mondani Batizi Zoltánnak, Kulcsár Valériának, Nagy Andreának, Patay Róbertnek és Tari Editnek, hogy az általuk vezetett feltárások Árpád-kori emlékeinek feldolgozását átengedték számomra. A feltárások eredményeiről közzétett rövid, előzetes jelentések: Tari (szerk.) 2006. A jelen tanulmányhoz tartozó táblák digitalizációs és szerkesztési munkáit Érdi Benedek végezte. Munkáját ezúton is köszönöm.

9 Módszertanilag kifogásolható az a szemlélet, mely a Kárpát-medence távoli vidékeiről származó házakat egységes fejlődési sorba rendezi, mert nem számol a regionális sajátosságokkal. Már az eddigi kutatások alapján is kirajzolódnak az egyes tájegységek közti különbségek az Árpád-kori veremház építési gyakorlatban, noha pontos képünk egyetlen régióról sincs. Mesterházy Károly 1991-ben így fogalmazott: „[...] mindig egy-egy zárt területen belül kellene a fejlődést végigkísérni, hogy pontos és továbblépésre használhatóbb adatokat nyerjünk. Ma ettől még messze állunk.” Mesterházy 1991: 69.

10 Az МО-s autópálya Árpád-kori emlékeinek feldolgozását a feltárások befejezése óta folyamatosan végzem, részben az OTKA 104533-as számú,Az átalakulás évszázadai - települési struktúrák, települési stratégiák a Kárpát-medence központi részein a 8-11. században című kutatási program, részben a készülő Árpád-kori falusias települések Pest megye területén. Építmények, településszerkezet, települési formák című PhD disszertációm keretein belül. Az МО-s autópálya feltárások anyagközlései és a csatlakozó értékelések a feltárók szándéka szerint eredetileg önálló kötetben jelentek volna meg. A vizsgált emlékanyag nagysága és összetettsége miatt az évekkel ezelőtt elkészült kötet többszöri próbálkozás ellenére sem jutott el a kiadásig, így az általam elemzett Árpád-kori emlékeket több önálló tanulmányban adom közre. A megjelenés alatt álló településszerkezeti elemzéshez (Rácz 2014) szervesen kapcsolódik jelen kötetben a veremházak publikációja. Előkészítés alatt áll a nyomvonal Árpád-kori leleteinek közleménye.

11 Méri 1952; Michnai 1981; Bóna 1988; Takács 2002. Balassa M. Iván a témában írt könyvében (Balassa 1985) finomabb kronológiával dolgozott, de bírálói ennek sikerességét megkérdőjelezték: Barabás et al. 1988: 247.

12 Bóna 1988: 409. Az 1980-as években néprajzos kutatók a magyar ház fejlődéstörténetét a legrégebbi időktől igyekeztek felvázolni: K. Csilléry 1982; Balassa 1985; Barabás-Gilyén 1987. A kibontakozó szakmai vitában a fejlődéstörténeti vázlatok régész bírálói a hiányos és bizonytalan ásatási adatokra alapozott következtetéseket tartották az elemzések legingatagabb részének, és ezzel rámutattak a régészeti kutatás alapvető hiányosságaira is, például a közöletlen régészeti forrásanyagok nagy számára: Bóna 1988; Barabás et al. 1988.

146