Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Rácz Tibor Ákos: Árpád-kori lakóépítmények az M0-s autópálya nyomvonalon
Rácz Tibor Ákos Árpád-kori lakóépítmények az МО-s autópálya nyomvonalon. Szempontok a veremházak rendszerezéséhez Bevezetés Veremházak, vagy gödörházak alatt a régészeti kutatás olyan lakóépítményeket ért, melyek földbe süllyesztett padlóval, belső tüzelőberendezéssel rendelkeznek és tetőszerkezetüket alapgödrökbe helyezett ágasok hordják. A veremházak természetesen nem képezték kizárólagos elemeit az Árpád-kor lakófunkcióval rendelkező épületeinek. A lakóépítmények tágabb fogalmába beletartoztak a könnyűszerkezetes építmények, sátrak, valamint a stabilabb konstrukciójú, süllyesztett padlójú, vagy földfelszíni fa-, esetleg kőépületek. Utóbbiak azonban a Kárpát-medence sajátos természetföldrajzi körülményei és gazdasági-történeti viszonyai miatt nem maradtak ránk, pontosabban: a rájuk vonatkozó régészeti bizonyítékok elenyésző mennyisége és töredékessége csak erősen hipotetikus rekonstrukciókat tesz lehetővé jelen pillanatban. Régészeti módszerekkel igazán a veremházak tanulmányozhatóak földbe mélyedő lakógödreik révén. Lakófunkciójukat a viszonylagos stabilitásra utaló kemencék és padlók jelzik, valamint a betöltésből, járószintről előkerülő használati eszközök. A telepfeltárások e jellegzetes objektuma igen hamar a kutatás fókuszába került. Jelentősége túlmutat az egyszerű gödrökön és árkokon, hiszen mint föld-fa szerkezetű épület, lehetőséget nyújt a korabeli építészet tanulmányozására, a háztípusok kialakulásának és fejlődésének vizsgálatára. Tájékoztatást nyújt az ott lakók életformájáról, letelepedettségének, vagy mobilitásának mértékéről, lakáskultúrájának fejlettségéről. Mint egy háztartást, családot jelző települési egység, a lakóépítmény nélkülözhetetlen az egykori települések belső szerkezetének rekonstrukciójában, és mint viszonylag nagyméretű, leleteket tartalmazó régészeti objektum, alkalmas a korabeli anyagi kultúra elmélyültebb megismerésére is. Az Árpád-kori lakáskultúra témájában az utóbbi évtizedekben számos közlemény látott napvilágot, elsősorban anyagközlések, ritkábban ezekre alapuló összefoglalások és értékelések, és a növekvő forrásbázis a friss eredmények mellett újabb kutatási szempontokat is hozott.1 A magyar házépítés eredete,2 a szerkezeti rekonstrukciók,3 a tüzelőberendezések típusai,4 a különböző funkciók és funkcionális terek kérdései,5 a lehetséges anyagi és társadalmi különbségek nyomai6 mellett mindmáig a veremházak történeti fejlődése, pontosabban átalakulási tendenciái, és - ezzel szoros összefüggésben - a veremházak rendszerezése képezi az egyik legizgalmasabb kihívást, hiszen ehhez a fenti 1 A veremházak kutatásának történetét a kezdetektől a 20. század végéig Takács Miklós tekintette át: Takács 2001. Az Árpád-kori falusias települések kutatását összegző újabb tanulmánya immár a nagy felületű megelőző régészeti feltárások részeredményeinek ismeretében újra tárgyalja a veremházak kutatásának egyes aspektusait: Takács 2010. 2 Dám 1979; K. Csilléry 1982; Fodor 1983. 3 Takács 1999; Sabján 1999; Szentgyörgyi 2001; Zay 2013 4 Fodor 1989: 33; Takács 1996: 201-202; Takács 1998:182; Takács 2001: 32-33; Gallina-Gulyás-Molnár 2014: 301-305. 5 Balassa 1985: 45-46; Barabás et al. 1988:257-258; Takács 2001: 37; Takács 2010: 9-10. 6 Bóna 1988: 410; Takács 1998: 190; Rácz 2013. 145
