Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez

nül tipológiailag beleillik fegyverzetükbe (3. tábla 4-7)Зг Keltezésük eléggé bizonytalan, és bár a láncszemek nagysága alapján megkísérelték az egyes típusok időrendjét kidolgozni, a zomlini sodronyingnek önmagában nincs keltező értéke.42 43 Ugyanezt hangsúlyozta Pálóczi Horváth is, aki kelet-európai gyártmánynak vélte a védőfegyverzetet, és azt a 9-13. század közötti időszakra keltezte,44 viszont más alkalommal már szűkebb időszakra datálta a tárgyat. Mint írja, „а XI. század végén a kelet-európai steppén hosszú szünet után újra feltűnt a sisak és a sodronying, mind a kunok, mind a fekete süvegesek felszerelésében, az előkelő harcosok sírjaiban. A XI-XIII. századi keleti típusú magyarországi sodronyingek (Csólyos, Demecser, Artánd) sajnos nem épen megmaradt példányok”.45 Utóbbi keltezés, valamint a fekete süvegesek és kunok említése a magyarföldön talált, de keleti eredetű sodronyingekkel összefüggésben azok nomád kapcsolódási pontjaira utalnak.

A magyarországi kun sírokból származó sodronyingeket a fentieken túl kiegészíthetjük még két, ma már nem meglévő, darabbal: ilyen a kígyóspusztai46 és a Kunfehértó—debeáki47 szétdúlt sír védőfegyverzete. Ezek mellett Felsőszentkirályon olyan páncélruha töredékei kerültek elő, amely valószínűleg lemezkékből összeállított pikkelypáncél lehetett.48 A sodronyingeket a tatárjárás előtt és után beköltözött kunok előkelői hozhatták magukkal, amiket már csak az első nemzedékek viseltek.49 Ami a védőfelszerelés sírba helyezésének társadalmi hátterét illeti, az a legritkább mellékletek közé tartozik mind a steppei, mind a hazai késő nomád emlékanyagot tekintve. Ahogy Pálóczi Horváth András megfogalmazta: a sodronying megléte önmagában is gazdagságot jelentett, és viseletűk „nem valamely különálló nehézfegyveres elemhez köthető, hanem a nomád társadalom katonai vezető rétegéhez”.50 A zomlinpusztai leletanyag kapcsán a nyílhegyek száma mellett erre mutathat a sodronying sírba helyezése is.

Zabla és hevedercsat

A zabla és a hevedercsat alapformája nem sokat változott az idő múlásával. Az orosz kutatás mindössze annyi eltérést észlelt a 11—12. és a 12-13. században használatos csikózablák között, hogy karikájuk átmérője lassan megnövekedett. Amíg a korábbiak átmérője nem nagyobb, mint négy, addig a későbbieké eléri a hét cm-t is.51 Azonban a különböző kialakításbeli, funkcionális változatok úgy tűnik nem bírnak időrendi különbséggel: a magyarországi kun sírok zabláinak mindegyikét 12-13. századinak határozták meg. A vastag szájvasúak közé tartozik a Kunszentmárton- Jaksorérparton,52 a Nagykamarás-Bánkút-Rózsamajor53 és a Tiszaföldvár-Homok-Ovirághegy54 lelőhelyeken talált zablák, éles szájvasú darab a Kiskunmajsa—kuklis-tanyai példány.5S Aszimmetrikus szárú és karikájú az erdőteleki56 és a csengele-bogárháti zabla,57 hasonlóan egyenlőtlen szárú a kiskunmajsai58 és a kunszentmártoni darab,59 de azonos nagyságú karikákkal. A bordázott szárvégűek közé tartoznak a kunszentmártoni, a bánkúti, a tiszafoldvári és az erdő42 Pálóczi Horváth 1969b: 124; Pálóczi Horváth 1994: 130.

43 Mesterházy 1976: 70.

44 Pálóczi Horváth 1994: 126.

45 Pálóczi Horváth 1989: 65; Pálóczi Horváth 1994: 63.

46 Az úgynevezett II. számú kígyóspusztai lelethez sodronying töredéke is tartozott, amelyet a 19. század első felében a majsai levéltárban őriztek. Jerney János 1824-ben az I. számú kígyóspusztai lelet arany csatjához hasonló ezüst csatot és egy páncélinget látott ott (Pálóczi Horváth 1994: 111), amely egy „Kígyós pusztai kiszáradt tóban találtaték”. Feltételezhető az ezüst csat és a sodronying töredék egy lelethez tartozása és az, hogy elpusztult sírból kerültek felszínre. Ebben az esetben 13. századi férfi sír mellékleteiről van szó (Pálóczi Horváth 1994: 112).

47 Horváth 2001: 162. Az előkelő kun harcos - Révész György 19. század közepi feljegyzése szerint - „páncélosán, fegyveresen” lett eltemetve; a védőfegyverzetből két töredék maradt meg, de ennél több információ nem áll rendelkezésünkre (Hatházi 2005: 60).

48 Pálóczi Horváth 1994: 121.

49 Horváth 2001:163.

50 Pálóczi Horváth 1969a: 116; Horváth 2001:195-196.

51 Pletneva 1981: 215; Horváth 2001: 183.

52 Selmeczi 1973: 107; Pálóczi Horváth 1994: 113-114.

53 Fodor 1972: 224; Pálóczi Horváth 1994: 116-118.

54 Selmeczi 1973: 107; Pálóczi Horváth 1994: 123.

55 Horváth 2003: 374.

56 Nagy 1969:135. A zabla szárainak hosszát nem adja meg Nagy Árpád. A nagyobb karikája a hosszabb szár végén ül, átmérője 5,7 cm, a kisebbiké 5 cm. A zabla teljes hossza 28 cm.

57 Horváth 2001: 180. Ugyanitt írja Horváth Ferenc, hogy a bal oldali zablaszár a rövidebb, de a karikája nagyobb, míg a jobb oldali arányai éppen fordítottak. A zabla adatait csak a képről visszamérve ismerjük, ezek hozzávetőleges méretei a következők: a bal oldali zablaszár hossza 7,8 cm, a jobb oldalié 8,4 cm. A rajtuk lévő karikák átmérője 4,5 és 4,0 cm.

58 A zabla metrikus adatai: szár hossza 8,7 és 8,9 cm, a karikák átmérője 6,3 és 6,4 cm (Horváth 2003: 371).

59 A zabla metrikus adatai: szár hossza 9,5 és 9,8 cm, a karikák átmétője 5,3 cm (Selmeczi 1973:107). A zabla German Fedorov-Davydov (Fedorov- Davydov 1966:18,116,2. kép 1) G-IV. típusával egyeztethető. A fekete süvegesek leleteinek II. csoportjában (12. század vége, 13. század eleje) is előfordulnak az ilyen arányban szerkesztett csikózablák (Pálóczi Horváth 1994: 113-114).

13