Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
fentebb említett épületeket. Azonban a leletegyüttesben domináló késő Árpád-kori, esetenként a 14. század elejére datálható töredékek miatt a 38. ház leletei a későbbi periódusról szóló fejezetben kerülnek bemutatásra. Későbbi periódus (12/13. század fordulója - 14. század eleje) A 7. ház elhelyezkedése alapvetően kizárja a 2. csoport korai épületeihez (1-6. és 8—9. ház) való tartozását, mivel olyan közel áll a 6. házhoz, hogy egyszerre nem létezhettek. Ez az épület igen gazdag leletanyaggal rendelkezik, amelynek jelentős részét fehér kerámia képezi. A leletek között az egyik szép példány egy fogaskerékkel díszített töredék (6. tábla 7). A pénzzel keltezett andornaktályai fazék alapján - amelyben Kálmán királyé (1095-1116) a záróveret — a 11. század második felére tehető a fogaskerékkel benyomott minta első datálható megjelenése.48 A tudomány mai állása szerint a 12. század folyamán és a 13. század első felében is megtalálható ez a díszítőmotívum.49 Az utóbbi megállapításra éppen bizonyítékként szolgál ez a jászfényszarui darab, mivel a fehér kerámia csak a 12. század végén, a 13. század elején jelenik meg,50 és ez a fogaskerékkel benyomott díszű fragmentum éppen fehér töredékek mellett került elő. Pap Ildikó Katalin a közelmúltban megjelent publikációjában, Sárvár—Faképi-dűlő kora Árpád-kori leletanyagának elemzése kapcsán tette azt a megfigyelést, miszerint Vas megye területén, a Nyugat-Dunántúlon és a nyugati, délnyugati határokon egyre több példa található a fogaskerékminta korábbi (11. század közepe, vége előtti) jelenlétére.51 Török Gyula a halimbai temető érmével keltezhető sírjaiból származó fogaskerékmintás edények alapján a 11. század végére, a 12. század elejére,52 Parádi Nándor a fentebb említett andornaktályai fazék és a hozzátartozó érmék alapján a 11. század végére, a 12. század elejére keltezte eme minta megjelenését.53 A jászfényszarui anyagban is feltehetően ekkor, illetve a 12. század folyamán jelent meg először ez a díszítési mód, de — ahogy arra az említett fogaskerékmintával díszített fehér töredék is utal - a következő időszakban, az Arpád-kor későbbi fázisában is alkalmazták. A 7. házból származó nagyméretű, sárgás-fehér anyagú, méretei alapján feltehetően tárolásra szolgáló edény (7. tábla) korábban említett, ferdén bekarcolt vonalkák és vonaldísz alkotta mintakombinációja az Árpád-korban gyakorta előfordul. Jelen esetben a kerámia fehér mivolta és formája miatt a 13. század folyamára történő datálás a valószínű, erre utal a perem kiképzése is.54 A 7. ház későbbi keltezését megerősíteni látszik egy igen világos árnyalatú bogrács peremtöredéke is /6. tábla 6). Az ebből a házból származó bogrács-peremtöredék külső oldala hiányos, így nem lehet pontosan megállapítani, hogy kifelé túlnyúlt-e, illetve mennyivel nyúlt túl a bogrács oldalán. Befelé nyúló széle lekerekített, és a törésfelület alapján valószínűleg a külső széle sem volt teljesen egy síkban az oldalfallal, így feltehetően a 12-13. századi keltezés elfogadható.55 Mindent összegezve a 7. ház a fehér kerámia, a fogaskerékmintás darab, illetve a többi töredék (6. tábla 8-10) alapján a 12. század vége és a 13. század első fele közötti időszakra keltezhető, tehát mindenképp későbbi, mint a többi körülötte lévő épület. All. házból került elő az egyik legszebb kerámiatöredék, amelyet vonal- és hullámvonalköteggel díszítettek, illetve belső peremdísszel láttak el (8. tábla 5). Díszítéséhez hasonlót korábbi leletanyagokban találni inkább, nagyon hasonló díszű töredéket találtak Veresegyház-Szentjakabon (8-9. század),56 illetve belső peremdíszes edény a borsodi leletek (10. század) között is volt.57 A mintakincs tehát korábbi, de a most tárgyalt edény kialakítása és anyaga inkább Árpádkori jelleget tükröz. A töredéket világos rózsaszín árnyalatú, helyenként koromfoltos kerámiák kísérték (8. tábla 6—7), így az Árpád-kori keltezés elfogadhatónak tűnik és azon belül is inkább a későbbi időszakra (a 12/13. század fordulójára, a 13. századra) tehető az utóbbiak alapján. Ez a késő avar kori kerámiákon előforduló díszítésmód (belső peremdísz) megtalálható Csincse 9. századi leletei között,58 illetve Felsőzsolca-Várdombról59 is ismerünk ilyen archaikus díszítésű kerámiát. A belső peremdísz 10. századi továbbélésének lehetősége már korábban is felmerült a kutatásban,60 azonban a jászfényszarui fazéktöredék korszak tekintetében ennél is tovább mutat. Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján 48 Parádi 1963: 223; Szabó 1975: 23-24; Mesterházy 1983:154; Simonyi 2005: 51. 49 Parádi 1959: 44; Szabó 1975: 23. so Holl 1963: 336. 51 Pap 2013: 251-252. 52 Török 1962: 69,96. 53 Parádi 1963: 223. 54 Wolf 1989:102,103 (65. kép 2). 55 Takács 1996b: 171 (16. Abb). 56 Mesterházy-Horváth 1983:114 (2. kép 7-8), 121. 57 Wolf2003: 85,88 (2. kép 1). 58 Fischl 1995: 35,43 (7. ábra 1), 44 (8. ábra 1-2), 45 (9. ábra 1), 46 (10. ábra 1,3-4). 59 Simonyi 2003:122 (14. kép 4,6,8). 60 Merva 2008: 54. 123
