Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
sorolhatók. Ebbe a csoportba tartozik még a 6. ház is, amelynek leletanyaga (6. tábla 1—5) ugyan kicsit eltér az előzőkétől, de szintén a korábbi periódusra keltezhető, legalábbis a fésűs vonaldísz és az egyszerű peremtöredék erre enged következtetni. A 6. ház leletei között találhatóak egy fazékalj összeillő töredékei is, amelyek közül az egyiken egy négyzetbe foglalt keresztet mintázó fenékbélyeg kis részlete látszik (6. tábla 1). Egy másik érdekes töredék is volt - a korábban már említett vonalköteges és sraffozott simítású darab (6. tábla 5) - a 6. ház anyagában, amelynek felületén mintha valamilyen agyagos bevonat látszódott volna. Ez a mikroszkópos megfigyelések alapján nem alkotott külön réteget, így valószínűbb, hogy csak a nedves ronggyal való simítás során keletkezett rajta az „agyagmáz”.34 Az 5. és 6. házak leleteik alapján legkésőbb a 12. század közepéig állhatták. A 8. házat jól datálja az ott talált sarkantyú (8. tábla 4), amelyet gúla alakú tüskéje és ívelt szárai alapján a 11. század végétől, 12. század első harmadától lehet keltezni, mivel ekkortól és a 12. század folyamán egyre inkább jellemzőek az ívelt szárak.35 A jászfényszarui sarkantyú már annak a sarkantyútípusnak lehet az előfutára, amelynek tüskéjét enyhén lefelé hajlították, hogy megfelelő szögben érje a ló oldalát. Ez a forma a 12. század első felétől kezdve mutatkozik.36 A sarkantyúk szárainak, rögzítő füleinek és tüskéinek kombinációit tekintve több változat létezik, így nem meglepő, hogy a Szőlők-alján talált sarkantyú egyes részeinek párhuzamait különböző sarkantyúkon találhatjuk meg például a kánai 12-13. századi leletanyagban.37 A 8. házból a sarkantyú mellett a kora Árpád-korra jellemző homokos anyagú, jellegtelen töredékek kerültek elő, köztük egy egyszerű kialakítású peremtöredék is (8. tábla 1-3). A 8. és 9. házon átfutó árokból csak egyetlen vékony falú, világosszürke és sárgás-barna anyagú bográcstöredék került elő, amely formailag és anyagát tekintve illeszkedik az Árpád-kori leletanyaghoz, azonban pecsétlőkerékkel nyomott díszítésének kialakítási módja érdekesség a korszakban (9. tábla 8). Némileg hasonlójellegű, egy sávban elhelyezkedő, bepecsételt, de nem háromszög, hanem rombusz alakú mustrával díszített edényt többek között a 12-13. századi kánai,38 valamint a késő Árpád-kori hegykői leletanyagból is ismerünk.39 A különböző állású háromszögek alkotta bepecsételt sormintát több esetben a kölkedi kora avar kori kerámiákon is megfigyelhetjük, de ez csak formai hasonlóságnak tekinthető.40 Mivel a jászfényszarui pecsételt bográcstöredék szerencsésen éppen az egyik legjobban keltezhető 8. házat vágja, teljesen elfogadható a különleges díszítéstípus Árpád-kori, de a korai házaknál későbbre történő keltezése. A 4. csoport épületei közül a 31. házból összesen három darab kerámiatöredék került elő, ebből kettő elég vaskos, közel 1 cm falvastagságú és az egyik halványan látszó hullámvonalköteggel díszített (12. tábla 1), a másik anyaga alapján lehet, hogy szarmata hagyaték. A harmadik darab homokos anyagú, érdes tapintású világosbarna, vékony oldaltöredék, ami a korábbi periódusra jellemző. A 31. ház pusztulása után az épület sarkában létrehoztak egy külső kemencét. A 32. ház anyagában három különböző fazéknak a töredékei szerepelnek, amelyek között több összeillő is van. Mind homokos anyagú, vöröses-barnás-feketés, egyszerű peremű és gömbölyded formát mutat, tehát a korábbi keltezésű körbe tarozik. Az egyik egy nagyobb méretű, öblösebb fazék alja, a másik (egyébként akár az előzőhöz is tartozhatna) egy perem- és válltöredék összeillő együttese, két sorban elhelyezkedő bekarcolt ívek alkotta mintával a vállán (12. tábla 2). A harmadik egy fekete kisfazék perem-, váll- és oldaltöredékei, a vállon hanyagul bekarcolt ívek futnak, igazából egy hullámvonalba illeszkednek, amelynek a felfelé tartó ívei vannak erősebben karcolva, így adják ki az ívkarcokat. Négy „kőalkalmatosság” is előkerült ebből a házból, ezek közül kettő összeillik. A kövek egyes oldalai erősen koptatottak, simák, feltehetően valamit őröltek vagy porítottak rajtuk. Ezt a funkciót támaszthatja alá a szintén itt talált kisméretű, gömbölyded marokkő („sótőrő”), ami remekül illeszkedik az ember kezébe, így elképzelhető, hogy tényleg valamilyen anyag őrlésérése, porítására használták ezeket a köveket. Kerámialeletei alapján a 32. ház a korai Árpád-korra keltezhető, szuperpozíció nem volt megfigyelhető. Az eddig említett házak nagy valószínűséggel egykorúak és leghamarabb all. századtól számolhatunk jelenlétükkel. Mivel olyan objektumok keresztezik őket, amelyek többek között fehér kerámiát is tartalmaznak, feltehetően a 12. század végén, a 13. század elején már nem álltak. Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján 34 Simonyi 2005: 46-47. 35 Nagy 1898: 61. 36 Kalmár 1971: 359. 37 Terei 2010b: 104 (24. ábra 2,9 - a rögzítő fül analógiái, 24. ábra 5 - a tüske párhuzama). 38 Terei 2010b: 105 (25. ábra 7). 39 Gömöri 2002: 187 (153. kép 15). 40 Hajnal 2013:176 (1. kép 6), 178 (2. kép 7), 180 (4. kép 1,4), 181 (5. kép 4), 184 (8. kép 2b díszítéstípus). 120
