Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez
Katona-Kiss Atilla: Szempontok az Ártánd-zomlinpusztai leletegyüttes történeti hátterének értékeléséhez tökéletes analógiákat nem tudott felmutatni. A zomlinpusztai nyílcsúcsok olyan hibrid darabok, amelyeknek bizonyos jellemzői a 6-8. századtól a 13-14. századig kimutathatóak. így a gnyezdovói típusú nyílhegyek első alcsoportja a 8-9. századtól all. század közepéig voltak használatban (2. tábla 1-9), míg második alcsoportjának darabjai a 12-14. század között a legelterjedtebbek (2. tábla 10—13).10 A lángalakúak egyik változata a 9—11. századból ismert (2. tábla 14-16), de második csoportjának példányai a 13. századra, a mongol hódítás időszakára keltezhetóek,11 ezek viszont formailag már alig hasonlítanak (2. tábla 17-18). E két nyílfajta mellett meg lehet még említeni Medvedev leltárában a 81. típust képviselő nyílhegyeket, amelyek közül a 21/41. darab 12. századi a 30/85. pedig a 13. század második felére keltezhető (2. tábla 19-20). A típus használatát Aleksandr Medvedev a 10-14. század közé helyezte, de több lelőhelyről is citál példákat a 13. század második feléből.12 A zomlini nyílcsúcsok formai és kialakításbeli jellemzői tehát olyan tulajdonságokat mutatnak, amelyek elterjedésük után továbbélnek és ennél fogva időrendileg szórtak. German Fedorov-Davydov osztályozásában a zomliniakhoz leginkább közel álló alakot mutató nyílhegyeknél (B-V) Gnyezdovó lelőhelye mellé felsorakoztatta még Sarkelnek a szláv rétegét, hozott példát Novgorodból, Staroj Rjazanyból és a 12-13. századi Szmolenszk gorodiscséből is,13 Sőregi János pedig az alábbiakat vetette papírra a zomlini leletanyag bemutatásánál: „Ami a nálunk szokatlan formájú vas nyílhegyeket [...] illeti, ezek többek hozzászólásának figyelembevételével 12-13. századi eredetűek. [...] Hasonló felépítésű nyílhegyek 17. századi török nyílvasak között akadnak”.14 Nemcsak formai-tipológiai alapon, de a kivitelezés és a funkció terén is érvényesül az időrendi szórtság. A védőfegyverzet fejlődésével összefüggésben egyre gyakoribbá váltak a gerinceit, acélozott, páncéltörő nyilak,15 amelyhez a zomlini darabok is tartoznak. Az így kivitelezett, fokozott átütőerővel bíró nyílhegyek éppen úgy szóródnak időrendileg a steppe késő nomád korszakában, ahogy alak szerint is, mert a sodronyingek az oroszoknál már a 9-10. századtól használatban voltak, a 11-12. századtól pedig a kunoknál és a fekete süvegeseknél is adatolhatók.16 Hogy a nyílhegyek típusai nem kizárólagosak korszakonként, arra Pálóczi Horváth András is utalt a csólyosi nyílcsúcsok kapcsán,17 de erre mutatnak a csengelei példányok is, ahol szintén többféle formájú, olykor gerinceit és acélozott darabokkal találkozunk.18 Éppen ezért hiába tudjuk, hogy a védőfegyverzet fejlődésével összefüggésben a steppe kun periódusában egyre gyakoribbá váltak a tűszerűén hegyes vagy lándzsa alakú, acélozott páncéltörő nyilak,19 mert ugyanez a típus és forma már a 9-10. században megjelenik20 a sodronyingek elterjedésének hatására és ugyanígy továbbélnek a klasszikusabb formákat mutató, de szintén megerősített nyílcsúcsok - utóbbiak valószínűleg a bőrpáncélok ellen voltak elsősorban bevethetők.21 Ami a nagy, rombikus nyílcsúcsot illeti, hasonlókat találtak Csengéién és Csólyoson is. A csengelei súlyos, nagy, levélalakú „példány a csúcs felőli végén jelentősen megvastagszik” (3. tábla 1) - akár a zomlini darabok. Párhuzamait Horváth Ferenc a 11-14. századból adatolta, de emellett „további, hasonlóan nagyméretű, de nem teljesen egyező nyílhegyeket ugyancsak Dél-Oroszország területén a 13-14. századra korhatározza a kutatás”.22 A csólyosi nagy, levél alakú nyílhegy ugyancsak a 13-14. századra volt keltezhető (3. tábla 2).23 A háromélű nyílhegy szokatlannak hat, de a Codex Cumanicus ismeri az üc kulik fogalmát,24 ami talán ilyen típusokat jelölt. Végül ide tartozik az is, hogy Horváth a csengelei nyílhegyek kapcsán az alábbi megjegyzést tette: „a nyéltüskék penge felőli végén levő ütköző a zomlinpusztai, talán egy uz harcos sírjából előkerült nyílcsúcsokkal mutat rokonsá10 Medvedev 1966: 65; Mesterházy 1976: 77. 11 Medvedev 1966: 77. 12 Medvedev 1966: 80. 13 Fedorov-Davydov 1966: 26-28. 14 Sőregi 1941: 102 (hivatkozik: Szendrei 1896: 407). Szendrei János munkáját nem tudtam használni, de utalok itt a http://zengonyil.hu/toroknyilhegyek-xv-xvii-sz/ internet oldalon látható oszmán-kori replikákra. 15 Pálóczi Horváth 1969a: 118; Pálóczi Horváth 1989: 64. 16 Pálóczi Horváth 1969a: 118; Mesterházy 1976: 70; Pálóczi Horváth 1989: 65; Pálóczi Horváth 1994: 63. 17 Pálóczi Horváth 1969a: 118. 18 Hatházi 2005: 35 (21. kép); Horváth 2001: 170. 19 Pálóczi Horváth 1989: 64. 20 Medvedev 1966: 139,143,145. 21 Pálóczi Horváth 1969a: 119. Az alkalmazott nyílhegyek széles arzenálját hangsúlyozta Pálóczi Horváth András is, amikor utalt „a sírokban előkerült különféle típusú, tehát más-más célra használt” darabokra, hivatkozva Csólyos és Felsőszentkirály mellett Zomlinra is (Pálóczi Horváth 1982: 93). 22 Fedorov-Davydov 1966: 26 (3. ris, 9. B-XV. típus); Horváth 2001: 171. 23 Medvedev 1966: 68; Pálóczi Horváth 1969a: 119; Pálóczi Horváth 1969b: 126. 24 Horváth 2001: 169. 11
