Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
II. - Körmendi Tamás: A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei
Körmendi Tamás A Gertrúd királyné elleni merénylet körülményei II. András király első feleségének meggyilkolását bízvást nevezhetjük a magyar történelem egyik legnagyobb visszhangot kiváltó bűnügyének.1 Gertrúd királyné erőszakos halála nemcsak a kortársak érdeklődését keltette fel, de azóta is újra meg újra megihleti a szépírókat.2 A történeti kutatást különösen a 19. század utolsó évtizedeiben foglalkoztatták élénken a merénylet históriájával kapcsolatos kérdések: ekkoriban Alfons Huber, Wertner Mór, Erdújhelyi Menyhért és Marczali Henrik egyaránt hozzászóltak a témához.3 Eredményeik szakszerű szintézise, valamint a gyilkosság körülményeinek a korszak viszonyaihoz mérten teljeskörű forráskutatáson alapuló és minden részletre kiterjedő vizsgálata azonban a századforduló talán legkiválóbb hazai középkorkutatójának, Pauler Gyulának a nevéhez fűződik. Megállapításai szerint 1213 szeptemberének végén Gertrúd királyné vadászaton vett részt a pilisi erdőben. Vele tartott a fivére, Berthold kalocsai érsek (1206/1213-1218) és VI. Lipót osztrák-stájer herceg (1198-1230) is - II. András azonban nem, hiszen 6 háborúra készült a Halicsi Fejedelemség ellen, és éppen az orosz gyepű felé tartott a seregével. Szeptember 28-án tehát a pilisi erdőben ütöttek rajta Gertrúdon azok a magyar előkelők, akiket részint politikai okok, részint személyes sérelmeik fordíthattak az uralkodó hitvese ellen. A támadók között volt Tőre fia Péter korábbi királynéi udvarispán, Kacsics nembeli Mihály bán és ennek Simon nevű fivére, valamint Bánk nádor ugyancsak Simon nevű veje. A merénylők talán János esztergomi érseket és magát Bánkot is beavatták a tervükbe. Gertrúdot kegyetlenül lekaszabolták, Berthold érseket és Lipót herceget pedig alaposan megverték, de végül futni hagyták. II. Andrást a bodrogközi Leleszen érte utol felesége halálhíre: a követ állítólag az elhunyt királyné holttestének egy darabját is magával vitte mondandójának igazolására. A király tüstént visszafordult, és példásan megbüntette a gyilkosokat (vagy legalábbis némelyiküket). Péter ispánt mint főkolompost karóba húzták, Gertrúd összeszabdalt holttestét pedig a közeli pilis(szentkereszt)i ciszterci apátság templomában temették el.4 Pauler ezen rekonstrukcióját a későbbiekben a kutatás szinte egyöntetűen elfogadta,5 így napjainkban is az ő megállapításai határozzák meg a merénylet részleteivel kapcsolatos ismereteinket. Jelen tanulmányban mégsem csupán a nyolcszáz esztendős jubileum okán veszem elő ismét ezt a látszólag megnyugtatóan tisztázott témát. Gertrúd halálának körülményeit már csak azért is érdemes ismét górcső alá vonnunk, mert az elmúlt bő száz esztendőben nemcsak korábban ismeretlen források kerültek a kutatás látókörébe, de ezek filológiai kapcsolatainak tisztázására is történtek kísérletek. Pauler tekintélye miatt ráadásul a későbbi kutatás nem egy esetben azokat az állításait is tényként fogadta el, amelyeket a neves kutató valójában csupán feltételezésként fogalmazott meg, és amelyeket tényszerűen semmilyen kútfő adata nem hitelesít. Az alábbiakban tehát elsősorban szigorú forráskritikai megfontolásokat érvényesítve igyekszem újra megvizsgálni a Gertrúd királyné elleni merénylet valamennyi lényeges részletét, és az elődök eredményeit részben felhasználva, részben vitatva minél pontosabb képet rajzolni a gyilkosság körülményeiről. 1 A királyné életrajzi adataira: KMTL: 234 (Almási Tibor); Zsoldos 2005: 190. 2 Majorossy (szerk.) 2013: 68-82. 3 Huber 1884:163-175; Wertner 1891: 419-421; Érdujhelyi 1893; Marczali 1896: 380. 4 Pauler 1899: II. 52-53. 5 Hóman-Szekfö 1935:1.486 (Hóman Bálint); Székely—Bartha (szerk.) 1984:1/2.1286 (Kristó Gyula). 95
