Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé válása II. András korában

A királyi vár felépítése (2. kép) minden bizonnyal megkönnyítette és feltehetően gyakoribbá is tette az óbudai királyi székhely használatát, még ha ezt adatok hiányában nehéz is bizonyítani. Ám - bár Kumorovitz L. Bernát a nagyböjti kormányzati időszakot igazoló kutatásai igen meggyőzőek - ellent kell állnunk az erős késztetésű csábításnak, hogy már II. András korában a húsvéti ünnepkör alatt történt minden fontos országos eseményt Óbudához kössünk. Óvatosságra int ugyanis Egyed pápai káplán 1229 februárjában, a királyi udvarban kelt perhalasztó levele. A per a pannonhalmi apát és a veszprémi káptalan között bizonyos tizedek ügyében keletkezett. A káplán a felek kérésére elhalasztotta azt böjtközép (Laetare) vasárnapjára (március 25-re), azzal, hogy őt az érdekeltek képviselői Fehérváron, Budán, vagy Esztergomban kereshetik majd fel, attól függően, hogy akkor éppen hol tartózkodik.39 A tevékenységét a királyi udvarban folytató káplán februárban még nyilván nem tudta melyik városában üli meg az ünnepet a király. Ez az eset megfontolt eljárásra kötelez minket, ezért indokolt a kiemelkedő események helyhez kötésének óvatos megközelítése. Erre kitűnő példa az 1222. évben kiadott, de napra pontosan nem keltezett Aranybulla. A rendelkezések megszületését Érszegi Géza, és az ő nyomán Zsoldos Attila a húsvéti ünnepkör idejére teszi. Az ünnepkör jelentőségét maga a dokumentum is hangsúlyozza, amikor az új pénz forgalmazásának kezdetét húsvétra helyezi.40 Ennek alapján elvileg akár Óbudán is tanácskozhattak a határozatok megfogalmazásáról és életbeléptetéséről, hiszen nincs kizárva, hogy az ünnepet előkelőivel ott ülte meg II. András király, mégsem hagyhatjuk számításon kívül Fehérvárt, már csak azért sem, mert éppen az Aranybulla rendelkezett a fehérvári István-napi törvénynapok megtartásáról. Hasonlóan nem tudjuk helyhez kötni - bár ez esetben sem zárható ki az óbudai királyi palota, mint helyszín - azokat a tárgyalásokat, amelyeket a király folytatott püspökeivel és más országnagyokkal 1231-ben, szintén a húsvéti időszakban az Aranybulla megerősítéséről, kiegészítéséről, illetve bizonyos pontjainak megváltoztatásáról. E tárgyalásokon a király két fia, Béla erdélyi és Kálmán szlavón hercegek is jelen voltak, sőt az új határozatokat írásba foglaló okmányt pecsétjükkel is megerősítették.41 Óbudához köthető ellenben egy fontos tanácskozás, csak azon minden valószínűség szerint az uralkodó nem vett részt. Az óbudai helyszín kiválasztása ugyanakkor nem tekinthető véletlennek, és az itteni királyi székhely rangját mutatja. A történet ott kezdődött, hogy 1332 hamvazó szerdáján (február 25-én), amikor András Esztergomban megkezdte a nagyböjti ájtatoskodást, Róbert esztergomi érsek meglepetésszerűen interdictumot hirdetett ki a királyra, néhány főemberére és az egész országra.42 Az érsek eljárása miatt a király végül 1232 májusában panasszal fordult IX. Gergely pápához.43 A pápa legátusát, Pecorari Jakab prenestei választott püspököt küldte a Magyar Királyságba az ellentétek rendezésére. A legátus 1232 decemberében (karácsony havában) Óbudára hívta tanácskozni az esztergomi és a kalocsai érseket, a magyar püspököket, apátokat és prépostokat. A tanácskozás idején Róbert esztergomi érsek a budai Szent Péter egyházban felolvasta azt a pápai bullát, amelynek alapján az egyházi tilalmat kimondta, újra kihirdette az interdictum és az 1231. évi Aranybulla szövegét, majd ezeket átírva Jakab legátus és a magyar püspöki kar oklevélbe foglalta.44

Mindezek alapján kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy II. András uralma alatt az óbudai királyi székhely jelentősége láthatóan növekedett, az a királyi vár felépültével tekintélyben és rangban, sőt feltehetően használatának gyakoriságában is egyenrangúvá vált a két korai királyi központtal, Esztergommal és Fehérvárral.

Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé alakulása II. András (1205-1235) korában

39 MNL OL, DF 206906; kiadása: Erdélyi-Sörös (szerk.) 1902-1916:1. 692; Kumorovitz 1971: 18.

40 Érszegi 1999: 57-58; Zsoldos 2011: 4—5.

41 Theiner 1.109-110; Pauler 1985 [1899]: II. 109-112.

42 MES 1.283-284; Kumorovitz 1971:18-19.

43 Theiner 1.107-109; Pauler 1985 [1899]: II. 108-110.

44 Theiner 1.107-111; Pauler 1985 [1899]: II. 116-122; Kumorovitz 1971:19-21.

68