Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
I. - Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé válása II. András korában
Spekner Enikő: Óbuda királyi székhellyé alakulása II. András (1205-1235) korában 1213-ban kelt oklevelének záradékában említi őt, amit egybevetve a határjáró adománylevél archontológiai adataival és Roland prépost annak megszerzésében nemrég (olim) játszott szerepével, az adománylevél keltét nyugodt szívvel határozhatjuk meg az 1212. esztendőben, illetve a másik óbudai vonatkozású, keltezetlen oklevelét pedig az 1213. évben.10 Ez utóbbi oklevél - ahogy már utalás történt rá - más szempontból is fontos a számunkra. Ebben a király a Budán lakó egyházi és világi személyeknek, köztük a vendégtelepeseknek is meghagyta, hogy senki a villa hospesei és cívisei közül nem adhatja el a budai egyház kárára a villa területén lévő házát és szőlőjét, vagy bármely ingatlanát. Elrendelte továbbá, hogy nem vonhatják ki magukat a prépost és az egyház ítélkezési joga alól a civitas lakói közül sem a királyi ház (domus regia) őrei, sem a főpapok, az ispánok és előkelők ott időző szolganépe.11 A káptalan által birtokolt település e szerint két magból állt: egy fallal körülvett civitashól, amelynek részei voltak a királyi ház, a templom, az egyházi épületek, a káptalan házai, kápolnák, tárházak, istállók, a fegyveres kíséret, a szolgálattevők és néhány iparos lakóhelye, valamint a falon kívül, az alatt, a suburbiumbzn fekvő villából, ahol kereskedő és kézműves cívisek, illetve hospestк éltek. A fal Óbuda esetében a 4. századi legiotábor, a késő római erőd falait jelentette, amelyen belül épült ki a prépostság és a királyi ház épületegyüttese, a villa településrész pedig a falon kívül, attól délnyugatra a Dunához közeli piactér körül alakult ki.12 A kortárs Anonymus a honfoglalásról szóló, 1210-1220 körül írt gesztájában használt elnevezései is rímelnek az oklevélben található megnevezésekre.13 Attila hun király locus regalist épített magának Óbudán, amit Anonymus korában magyarul Budavárnak, németül Etzelburgnak („Ecilburgu”) neveztek, a honfoglaló Árpád fejedelem pedig a „civitas Attile regis”-be vonult be.14 Györfíy György a 11-12. századi vár értelmű civitas fogalmat korszerűtlennek tartja II. András korára, míg Kumorovitz szerint az anonymusi civitast a locus regalis, az oklevélbelit a domus regia minőség jelzi, azaz mindkettő alatt ugyanazt kell értenünk, ezért, ha a régi, vár értelemben használták is azt, az oklevél keletkezését nem lehet elvitatni II. András korától.15 A vár értelmezésnek különösen az ad hangsúlyt, hogy Óbudát még a 13. század első évtizedeiben is Budavárnak nevezték, amit Anonymus is kiemel az elnevezés mellé tett nunc (most) időhatározóval. Maga a Budavár helynév a 12. század közepén bukkan fel először egy palermói arab földrajztudós, Al-Idrísi művében, amelyben a helységet a jelentősebb helyek és fontos városok között sorolta fel kiemelve központi elhelyezkedését a Duna partján.16 Hasonlóképpen a vár megnevezésre utal a német hun mondakört megörökítő, a passaui püspöki udvarban 1198 és 1204 között végleges formába öntött elbeszélő forrás, a Nibelungenlied Etzelburg helyneve, amit éppen Anonymus nyomán tudunk Óbudával azonosítani.17 Ügy tűnik tehát, nem vehetjük el az elnevezések hitelességét II. András korától. Mindezek alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a 13. század első és második évtizedének fordulóján, vagyis Óbuda a budai káptalannak történt eladományozását követően is a fallal körülvett, várnak nevezett városrész adott otthont a királyi háznak. 1213-ban több más esemény is történt, amely az itteni királyi kúria használatát jelzi. Még mielőtt erre rátérnénk, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a 13. század első felében nem egy megállapodott, vagy központjait sűrűbben felkereső királyi udvarról beszélünk, hanem egy olyan mozgóról, amelynek országjáró útját az uralkodó úgy irányította, hogy a nagyobb egyházi ünnepeket egy-egy püspöki székhelyen, nagyobb apátságban vagy valamelyik várában — amelybe mint sajátjába térhetett be - töltse el. Az egyházi ünnepek sorából kiemelkedett a nagyböjttől pünkösdig tartó húsvéti ünnepkör, amikor az uralkodó országjáró útját úgy időzítette, hogy azt az ország központjában, a medium regniben kialakított székhelyein, az Árpádok családi fészkében, Esztergomban, vagy a királyok koronázási és temetkezési székhelyén, a szakrális Fehérváron ünnepelje meg, évi rendszerességgel. Ezen alkalmakkor az ünnep megtartását követően, 10 MNL OL, DF 291413; regesztája: EO 1.140 (62. sz.). 11 MNL OL, DL 106090; kiadása: BTOE I. 12 (6. sz.). Az oklevél IV. László király 1274. március 9-én kelt átírásában maradt fenn, amelyet I. Károly király 1328. március 9-i átírása őrzött meg. Hitelességének elfogadására, illetve elutasítására a következő elméletek vannak. Györfíy György az oklevelet diplomatikai vizsgálata alapján hamisnak tartotta, és tartalmi érvekre alapozva elkészültét a 13. század 2. felére, Ákos mester prépostsága idejére helyezte (Györfíy 1973: 276-280; Györfíy 1997:103-108). Kumorovitz L. Bernát a hamisítást és Györfíy érveit nem tartotta kellően bizonyítottnak, de munkahipotézisként azt elfogadva amellett érvelt, hogy az oklevél hamisítványként is megfelel II. András korának (Kumorovitz 1972: 19—24). 12 Óbuda topográfiájára és a régészeti feltárásokra: Fügedi 1959; Altmann 1984; Altmann-Bertalan 1991; Altmann-Bertalan 1995; Altmann 1996; Altmann-Bertalan-Kárpáti 2003. 13 Anonymus művének keltezésére: Thoroczkay 1994: 5-23; Thoroczkay 2009 [2003]: 109-110; Veszprémy 2003: 114 (1220 körülinek mondja); Veszprémy 2004b: 330 (1200/1210 körűire teszi). A mű legújabb kiadásának bevezetője egészen 1230-ig felvihetőnek tartja a mű datálását (Rady-Veszprémy 2010: XXII). 14 Anonymus 1. caput, illetve 46. caput (Anonymus 1991: 32,108; Rady-Veszprémy 2010: 8-9,98-103; Veszprémy 2004a). 15 Györfíy 1973: 293 (126. jegyzet); Kumorovitz 1972: 22-24. 16 „B.z.wár.h/B.d.wár.h” = Budavára (a magánhangzók helyét pontok jelölik, a szóvégi h = a). Al-Idrísi 1978: 878, 882-883. (A pontos értelmezést és oldalmegjelölést hálásan köszönöm Dévényi Kingának.) Elter 1985: 53-63. 17 Nibelungenlied 1997: 416-417 (1379. strófa), 452-453 (1497. strófa); Simon V. 1978: 271-325; Spekner 2012: 104-105. Óbuda jelentőségére Anonymus művében legújabban: Bácsatyai 2013: 310-312. 64
