Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Gyöngyössy Márton: II. András pénzügypolitikája és annak belpolitikai hatásai

Gyöngyössy Márton: II. András pénzügypolitikája és annak belpolitikai hatásai

5a-b. kép

II. András dénárjának elő- és hátlapja,

moneta archiepiscopalisf?] (MNM Éremtár; CNHI. 188; fotó: Nagy Zoltán)

II. András saját veretű „friesachi” pénzei is ezt az értékviszonyt célozták meg, ám minőségük alulmaradt a mintául használt pénzekhez képest. Ugyanakkor az átváltási árfolyam azonos értékűnek tekintette őket, így a pénzváltók az eladókat akár a pénzérték felével is megrövidíthették, és ezáltal jelentős haszonra tettek szert. A veretlen ezüst és a külföldi pénzek használata következtében a király pénzverési nyeresége jelentősen csökkent. Ez pedig a kincstár hathatós közbelépését tette szükségessé: a forgalomban lévő királyi pénzek mennyiségének növelése érdekében legkésőbb 1221-ben újabb, második pénzverdében is vertek királyi pénzt, és az uralkodó az elmaradt haszon pótlására rendkívüli adót vetett ki.9

II. András korától a királyi pénzügyek központi irányítója a tárnokmester (magister tavernicorum), aki 1291 után országos, a nádort rangban közvetlenül követő főméltóság lett. A tisztséget betöltő főurak azonban nem sokat törődtek e megbízatásukkal, így az nem jelentett többet puszta címnél. A pénzverés tényleges igazgatása a bérletrendszer keretei között történt. A királyi pénzverde, majd főpénzverde továbbra is Esztergomban működött, a források gyakran említik az itteni pénzverőket. A kamaraispánok - a verde vezetői - rendszerint esztergomi polgárok voltak. A pénzverők szabad községi szervezetben (villa monetariorum Strigoniensium) éltek, vezetőjük választott bíró lehetett, felettes hatóságuk a kamaraispán (comes camere) volt. A bérletrendszer azonban meggátolta, hogy a német területen jól ismert Münzer-Hausgenossenschaft alakuljon ki. 1222 és 1234 között számos panasz és bírálat hangzott el a király zsidó és izmaelita kamaraispánjai ellen, ám II. András továbbra is velük kötött haszonbérleti szerződést. A bérletrendszerrel végérvényesen felbomlott a pénzverés régi szervezete, mert a kamaraispán többé nem királyi tisztviselő, hanem a királlyal magánjogi szerződéses viszonyban álló üzletember, haszonbérlő lett.10

9 Hóman 1991 [1916]: 302-311,458; Méri 1954.

10 Hóman 1991 [1916]: 310,460—462; Lederer 1932:175; Kristó 1987: 1279,1340; Weisz 1999: 151-152. A zsidó kamaraispánok tevékenységére utalnak a pénzeken megjelenő héber betűjelek (o S П s): Rádóczy 1971—1972. Később Scheiber Sándor az egyik típuson található betű esetében másik olvasatot javasolt (ю): Scheiber 1973-1974. Az egyes betűjelek mögött az alábbi kamaraispánokat azonosíthatjuk: Altman, Henel, Sámuel, Teha és Fredman. Rádóczy Gyula kutatásai alapján Nagy Lóránt kísérletet tett egyes 13. századi pénzek korrendjének megállapítására, vagy a korábbi korrend pontosítására: Nagy 1973-1974.

46