Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrud a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) Aquileiensis, frater reginae Gertrudis interfuit, qui videns quandam comitissam regni valde pulchram, eam convenit et oppressit. Dum vero comitissa hoc malum marito suo conquesta esset, patriarcha querimoniam vilipendens ad propria remeavit. Temporibus igitur paucis elapsis praedictus comes suspicionem sinistram habuit, quod regina conscia fuerit et consensum prebuerit huius mali, quod uxori suae acciderit. Unde tempore sibi congruo convenit quosdam maleficos pro pecunia, qui nocturno tempore reginae cameram ingressi et ipsam strangulantes suspenderunt. Quo facto omnes hi malefici membrorum contractionem inciderunt, et de mane familiaribus intrantibus omnes muti inventi sunt uno excepto excepto, qui omnem rem, ut gesta erat, narrabat, qui omnes ob hoc malum suum sequenti nocte poenam mortis subierunt. Нес et alia signa apud reginam claruerunt. Cui episcopus Strigoniensis misit in epistola amphiboloica ista verba: „Reginam nolite occidere timere bonum est, et si omnes consentiunt ego non contradico.” Cuius corpus humatum est in monte Cainnino, vulgariter „auf chains”, in capella castri Zennburg, apud civitatem Meronam, de qua nata fuit, apud Timiim, ubi quondam Sanctus Corbinianus, primus Frisigensis ecclesiae episcopus cum Sanctis Zenone et Valentino episcopis humati fuerant. Pro cuius nece vox flebilis insonuit in tota Pannonia, et in omni genere Bankbani execrabilis et horrenda sanguinis effusio subsecuta est. Itt kell szót ejtenünk Szent Erzsébet szüleiről [...] Anyja Gertrúd királyné úrasszony, a fent említett Berthold merániai herceg stb. leánya, akivel [II. András király] Bélát, Kálmánt, András és Szent Erzsébetet nemzette. De oh, fájdalom! Kétségkívül az emberi nem ellenségének sugalmazására a magyarok megölték őt az Úr 1212. esztendejében. Annak oka pedig, hogy miért ölték meg, így alakult. Tudnivaló, hogy leánya, Szent Erzsébet eljegyzésén — akit Lajos thüringiai tartománygrófhoz adtak nőül - a nászt a magyarországi Buda városában ülték meg. Itt Berthold aquileiai pátriárka, Gertrúd királyné fivére is jelen volt, és meglátván egy igen szép helybéli nemesasszonyt, behálózta és maga alá gyűrte őt. Midőn pedig a nemesasszony eme gazságot elpanaszolta a férjének, a pátriárka a panaszkodást semmibe véve hazatért. Kevés idő múltán tehát a fent emb'tett nemesúrban sötét gyanú támadt, hogy a királyné cinkosként beleegyezését nyújtotta azzal a gazsággal kapcsolatban, amely feleségét érte. Ezért egy neki kedvező alkalommal pénzen gonosztevőket fogadott, akik éjszaka a királyné szobájába hatoltak, és fojtogatván felakasztották őt. Azonban mihelyt ez megtörtént, mindezek a gonosztevők béna tagokkal zuhantak el, és reggel a belépő szolgák némán találták őkek — egyetlen egy kivételével, aki az egész dolgot, ahogy az történt, elmesélte. A következő éjszakán bűnükért mind halálbüntetéssel lakoltak. Ezek és más csodajelek fényeskedtek a királyné körül. Az esztergomi püspök(!) kétértelmű levélben ezeket a szavakat küldte neki(!): ,Д királynét megölni nem kell félnetek helyes, ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem.” Testét a Cains-hegyen temették el (ezt népnyelven így mondják: „auf chains”), a zenoburgi vár kápolnájában, Merano városa mellett, ahonnan származott, Tirolban, ahol egykor Szent Corbinianust, a freisingi egyház első püspökét Szent Zénó és Szent Bálint püspökökkel együtt eltemették. Megölése miatt sírás hangjától volt hangos egész Pannónia, s kárhozatos és rettentő vérontás következett Bánk bán egész nemzetségében. 30. Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei (Rerum Ungaricarum decades), 1497 A jeles humanista történetíró 1427-1434 között született Ascoliban, és 1502-ben halt meg Budán - immár magyar nemesként. 1486-ban érkezett Mátyás király udvarába, és a hollós uralkodó felkérésére látott hozzá a magyar történelemről szóló monumentális munkájának, amelyet 1497-ben fejezett be. Témánkba vágó passzusai nagy műgonddal egybegyűjtik és gazdag fantáziával bővítik a korábbi történeti művek adatait: különösebb forrásértéke így nincsen. Magyar fordítását Kulcsár Péter tollából közöljük. (Amadio 1930; Kulcsár 1973.) Kiadása: Bonfini 1936—1941: II. 205 (Fógel József- Iványi Béla - Juhász László). Magyar fordítása: Bonfini 1995:385, 386—389, 394 (Kulcsár Péter). 288 2.7. Uxorem duxit Gertrudem nobili Alamannorum genere natam, ex qua liberos complures tulit, in primis Belam et Colomannum, deinde Andreám et Elisabetham prae vitae sanctimonia universae posteritati perpetuo celebrandam. Sed omnem suam ac viri felicitatem Gertrudis facinus intercepit,
