Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) miért ölték meg Gertrúdot, így alakult. Tudnivaló, hogy leánya, Szent Erzsébet eljegyzésén — aki Lajos thüringiai tartománygrófhoz ment nőül - a nászt Magyarország Ofen nevű városában ülték meg, amelyet másképpen Budának mondanak. A násznál jelen volt Berthold aquileiai pátriárka is, Berthold meráni herceg fia, a fentebb említett királyné fivére, aki meglátván egy igen formás magyar nemesasszonyt, megkörnyékezte és maga alá gyűrte amazt. Midőn pedig a nemesasszony eme gazságot elpanaszolta a férjének, a pátriárka eme panaszkodást semmibe véve hazatért. Kevés idő múltán tehát a fent említett nemesúrban sötét gyanú támadt, hogy a királyné cinkosként beleegyezését nyújtotta ahhoz a gazsághoz, amely feleségét érte. Ezért egy neki kedvező alkalommal pénzen gonosztevőket fogadott, akik éjszaka behatoltak a királyné szobájába, és fojtogatván felakasztották őt. Azonban mihelyt ez megtörtént, egyszerre mind béna tagokkal zuhantak el, és reggel a belépő szolgák bénán és némán találták őkek - egy férfi kivételével, aki az egész ügyet megvallotta. Azután méltó halálbüntetéssel lakoltak. Ezek és más csodajelek fényeskedtek a királyné körül, akit azután az egyház tekintélyénél fogva szentté avattak. 26. Ulrich Onsorg (Udalricus Onsorgius): Bajorországi krónika (Chronicon Bavariae), 1456 A német reneszánsz történetíró 1410-ben született, 1447-től a regensburgi Alte Kapelle kanonokjaként és reusingi plébánosként említik a források. 1475-ben halt meg. Krónikáját 1456-ban fejezte be, és 602-től 1422-ig tárgyalja benne az eseményeket. A munka autográf kézirata is fennmaradt. A magyar királyné megöletéséről szóló, alább olvasható hiteltelen tudósítása többszörösen romlott hagyományozódású és az abszurditásig torz tartalmú szöveg: csakis akkor dereng fel mögötte egyáltalán némi koherensnek tűnő narratívum, ha ismerjük Onsorg művének valószínű forrásait, Regensburgi András krónikájának és a diesseni monostor alapítóiról szóló feljegyzés témánkba vágó passzusait. Gertrúd halálhírét amúgy a Chronicon Bavariae is a hibás 1200-i évszámnál tárgyalja, akárcsak említett kútfői. (VL IX. 53.) Kiadása: SRB I. 36 (Andreas Felix Oefele); CFH III. 4836. sz. Gertrudis regina Ungarie occisa est. Нес fuit mater Sancte Elizabeth et Bele, qui fuit rex Hungarie, qui genuit Elizabeth, ducissam Bavarie. Sic orta est occisio Gertrudis. In nuptiis Sancte Elisabeth in Oven cum lantgravio de Thuringia venit Bertholdus patriarcha Aquilegensis. Vidit unam comitissam Hungaricam, quam vi oppressit, et cum maritus suspicabatur, quod regina Gertrudis consenserit, ipsam suspendit, et omnes contracti in membris fuerunt. De mane familiaribus intrantibus omnes muti inventi sunt preter unum, qui totum negotium confitebatur. Postea fuit canonizata. Gertrúdot, Magyarország királynéját megölték. О volt az anyja Szent Erzsébetnek és Bélának, aki Magyarország királya volt, aki Erzsébetet, Bajorország hercegnéjét nemzette. így esett Gertrúd megöletése. Szent Erzsébetnek a thüringiai tartománygróffal Budán tartandó nászára eljött Berthold aquileiai pátriárka. Meglátott egy magyar nemesasszonyt, erővel maga alá gyűrte, és amikor a férj gyanakodott, hogy Gertrúd királyné belegyezett a dologba, felakasztotta a királynét, és mindenki megbénult. Reggel a belépő szolgák mindenkit némán találtak - egy férfit leszámítva, aki az egész ügyet megvallotta. Azután az asszonyt szentté avatták. 27. Thomas Ebendorfer: Ausztriai krónika (Chronicon Austriae), 1464 előtt Teológus szerzőnk 1388-ban született, és pályafutása csúcsán a bécsi egyetem professzora, valamint a bécsi Szent István-dóm kanonokja volt. 1464-ben halt meg. Chronicon Austriae című munkája öt könyvből áll, és a római időktől 1378-ig ível. Feltételezhetőleg az egyetemi oktatás céljaira készült. Szövegét egy 1509-re keltezett másolat tartotta fenn. Gertrúd haláláról hibásan az 1217-1218. év eseményei között számol be. (RFIV. 263-264; Lhotsky 1963: 384-387.) Kiadása: MGH SS rer. Germ. N. S. XIII. 1-602 (Alphons Lhotsky), különösen 109; CFH I. 426. sz. 286
