Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
V. Függelék
Merániai Gertrúd a latin nyelvű forrásokban (összeállította: Körmendi Tamás) hazaküldte az apjához, a két kéziratcsalád közül csupán a Neubergi Kódexé, tud, a Garsteni Évkönyvé nem. Gertrúd hazaküldését a Neubergi Kódex hitelt érdemlő módon 1203-ra keltezi, a királyné haláláról pedig mindkét kézirati család hibásan az 1211. év eseményei között számol be. (RF 11.244; Lhotsky 1963:195-196; Wattenbach-Schmale 1976:228; Beihammer 1998:322; Körmendi 2012:506-507.) Kiadása: MGH SS IX. 569-593 (Wilhelm Wattenbach), különösen 590,592; CFH 1.1718. sz. [1203] Fleinricus, Ungarorum rex [...] Andreám, fratrem suum de invasione regni suspectum habens captivavit, et in palatio Strigoniensi, quod alio nomine Gran vocatur, custodie mancipavit, uxorem vero eius, filiam Perhtoldi ducis Meranie omnibus bonis destitutam ad terram et patriam suam remeare permisit. [1211] Ungari facta concussione regni sui et mota seditione maxima Gerdrudem reginam in odium Teutonicorum interfecerunt Andrea rege ibidem consistente. Leupoldus quoque dux Austrie et Styrie dum ibidem adesset, ab Ungaris perdendus inquiritur, set divina se protegente gratia licet laboriose, salvus tamen et incolumnis in terram suam regressus est, et hoc postea quam de expeditione quam in Yspanias contra hereticos moverat et a Kalatra redierat. [1203] Imre, a magyarok királya [...] fivérét, Andrást - arra gyanakodván, hogy az a királyság lerohanására készül - fogságba vetette, és az esztergomi palotában őriztette, amelyet más néven Grannak neveznek. András feleségének pedig, Berthold meráni herceg leányának, miután javaitól megfosztotta őt, megengedte, hogy a saját földjére, vagyis a hazájába visszatérjen. [1211] A magyarok - miután egész országuk megrendült, és hatalmas lázadás tört ki - Gertrúd királynét a németek iránti gyűlöletükért, András király jelenlétében megölték. Lipótot is, Ausztria és Stájerország hercegét, miután szintén ott volt, keresik a magyarok, hogy elveszejtsék; de mivel őt az isteni kegyelem oltalmazta, ha nehezen is, de azért épen és sértetlenül tért vissza földjére. Ez pedig azután volt, hogy a hadjáratból, amelyet Hispánia országaiba vezetett az eretnekek ellen, hazatért, mégpedig Calatravából. 2. Göttweigi Évkönyv (Annales Gotwicenses) Az alsó-ausztriai Göttweig bencés apátságának évkönyve töredékesen maradt ránk, csak 1068-1086, 1123-1140 és 1207-1230 közötti feljegyzései ismertek. A 12. század közepétől vezetett, autográf kódex fragmentumaiban őrződött meg. Gertrúd haláláról az 1213. évnél számol be: a feljegyzés vélhetően közel egykorú az eseménnyel, és filológiai megfontolások amellett szólnak, hogy ezt tekintsük a merényletről ránkmaradt legkorábbi történetírói beszámolónak. (RF II. 286; Lhotsky 1963: 181-182; Wattenbach-Schmale 1976: 211-213; Sommerlechner 1999: 577; Körmendi 2009a: 158-159.) Kiadása: MGH SS IX. 600-604 (Wilhelm Wattenbach), különösen 602; CFH I. 324. sz. Ungarorum meliores armata et violenta manu contracta in odium Teutonicorum reginam occidunt. Magyarország jelesei, fegyveres és erőszaktévő kezeiket egyesítvén, a németek iránti gyűlöletükért megölik a királynét. 3. Salzburgi Főszékeskáptalani Évkönyv (Annales Sancti Rudperti Salisburgenses) Kútfőnk alapszövege 991-től 1286-ig ível, ám későbbi folytatói több változatban a 14. század végéig tovább vezették. Bővebb adatokat 1195-től tartalmaz. 1220 előtti passzusait vélhetőleg többször is átszerkesztették és bővítették, így forrásértékük nem minden esetben áll vitán felül. Három eltérő kézirati hagyományban maradt ránk: ezek 1216-ig tökéletesen egyező szöveget hoznak, ezt követően viszont részben eltérnek egymástól. Az A jelű tradíció a legrészletesebb, de csupán 1277-ig tartalmaz anyagot: három kézirata ismert a 13—14. század fordulójától a 15. 274
