Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája)
Blaskó Katalin: Gertrúd királyné története az osztrák irodalomban (Franz Grillparzer: Urának hű szolgája) hogy az előadások a különböző korokban az aktuális politikai érzület függvényei voltak.70 „A siker nem a tragédia irodalmi értékeinek a megértéséből és értékeléséből, hanem a dráma izzó nacionalizmusából táplálkozott.”71 Bíró a szöveg „homályos helyeinek” elemzése során arra a következtetésre jut, hogy a dráma inkább az olvasónak szól, szerinte az előadhatóság nem lényegi kritéritum.72 Egyébként az „izzó nacionalizmus” Katona költői szándékával is ellentétes. A magyar színjátszás fejlődésének akadályairól írott tanulmányában a drámaíró így fogalmazott: „Most a játékban sem igen nézi azt a magyar, hogy mint van a kidolgozás, hanem: mint van a morál? őelőtte az a szép, amelyben több-több jeles mondások vannak - annyival inkább, ha azok nemzetét érdeklik, teli torokkal és botokkal való dörömbözéssel adja ki megelégedését.”73 Míg a magyar szakirodalom a Katona-darab dramaturgiai hibáival szembesít, és problematizálja a színpadi hagyományt, addig az osztrák kutatók arra a kérdésre keresik a választ, hogy ellentétben Grillparzer többi színpadi művével ezt a darabot miért nem játsszák,74 holott remek dramaturgiai megoldásai miatt nagyon is színpadra való lenne. Legtöbbször a szervilizmus vádjával próbálnak meg leszámolni ezek az elemzések, és a túlzott lojalitást iróniaként, karikatúraként és rendszerellenes kritikaként értelmezik. Vázsonyi Gábor szerint a főhős valószerűtlenség határát súroló önfeladásával Grillparzer a cenzúra eszén akart túljárni, és valójában az engedelmesség extrém karikatúráját mutatja be.75 Azt is Grillparzer szemére veti több elemzője, hogy rosszul válogatott a forrásokban szereplő motívumok közül, s hogy történeti darab helyett pszichológiait csinált.76 Számon kérik továbbá, hogy nincs tragédiához illő heroizmus a főhősben.'7 Ugyanakkor az általam ismert elemzések mindegyike arra a feladatra vállalkozik, hogy megmagyarázza, miért jó ez a közönség által leértékelt darab, vagyis miért nem az elvtelen szolgalelkűség apológiája. Összehasonlító elemzések A magyar kutatók a Grillparzerről szóló hosszabb-rövidebb elemzéseikben mindig a két művet hasonlítják össze,78 és már a 19. században divatossá vált annak „kimutatása”, hogy mennyivel kitűnőbb Katona drámája.79 Az osztrák elemzésekben ugyanakkor ritkán van bármilyen utalás Katona József kortárs darabjára. Ha valamely magyar Bánk bán-elemzés utal Grillparzerre, az mindig az osztrák feldolgozás kárára történik.80 Lukács György a Katona-darab megsemmisítő kritikáját az összehasonlítással támasztja alá: „a befejezése olyan királyhűségen alapuló behódolás”, amire csak ritkán van példa a világirodalomban - Grillparzeré ilyen. „Szerintem az utolsó felvonás a maga hiperlojalifásával vetekedik a Grillparzer-féle felfogással”.81 Viktor Suchy szerint a magyaroknak történeti okuk is van arra, hogy elutasítsák Grillparzert. О barokk tandrámának nevezi az osztrák drámaíró darabjait, amelyek Ausztria népeinek és az uralkodóháznak tartanak „tükröt”, hogy azok felismerjék magukat benne. De szerinte a magyarok számára ennek a költészetnek a történeti ténye csak azt közvetítette, hogy elődeik fellázadtak egy idegen dinasztia uralma ellen.82 Mádl Antal megállapítja, hogy Grillparzer magyar recepcióját végigkíséri az Urának hű szolgája elutasítása. A szerző ragaszkodása a jozefinizmus hagyományához ugyan elégedetlenné tette őt saját jelenével szemben, de az általa vizionált ideális absztrakt birodalom sem volt már korszerű, ellentétben Katona szemléletével, akinek a műve a reformkorban az tudott lenni, többek között a szegénység bemutatása által. A Bánk bán nemzeti drámává tudott válni, és alkalmas volt arra, hogy kifejezésre juttassa a Metternich-rendszer elleni gyűlöletet, és a Habsburg-házzal szembeni ellenérzéseket. Ezért a politikailag valamennyire tájékozott magyar néző Grillparzer darabját csakis elutasíthatta.83 70 Bíró 2002:111. 71 Bíró 2002: 203 (Németh Antalt idézi). 72 Bíró 2002:117-120. 73 Katona 1821a. 74 A közönség már a 19. században elutasította, így a darab a felejtés homályába süllyedt. Gebhardt: 2002: 85. 75 Vázsonyi 1976:113. 76 Görlich 1970: 131. 77 Schaum 1958. 78 Például Nagy 1997: 5-10. 79 Orosz 1999: 56. 80 Krammer 1972. 81 Sándor Iván recepciótörténeti összefoglalásában idézi Lukács Györgyöt: Sándor 1993:160. 82 Suchy 1965. 83 Mádl 1993. 266
