Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Réthelyi Orsolya: Gertrúd királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön. Az Árpád-ház a Croy család reprezentációjában
Réthelyi Orsolya: Gertrud királyné és Szent Erzsébet a Németalföldön - Az Árpád-ház a Croy család reprezentációjában Az 1999-es Az/ro/w/ziz-kiállítás katalógusában a magyar műkincsek kiegészítéseként két érdekes műtárgyat is felvettek a Brüsszeli Királyi Könyvtárból, illetve a Leuveni Egyetem archívumából. Az egyik (Nr. 180) egy Jacques de Bie (Bye) nevű szerzőnek a Croy család genealógiájáról készített, gazdagon illusztrált műve.3 A katalógusban ugyanakkor egy rövid tárgyleírás olvasható (Nr. 181) valójában nem erről a képpel is illusztrált műről, hanem egy másik - csak címmel felvett kötetről -, Jean Scohier-nek az 1589-ben, szintén a Croy család származását tárgyaló könyvéről.4 A tárgyleírás szerint Scohier történeti munkáját egy bizonyos Philip de Croynak ajánlja. A mű a Croy-ok a családi hagyományban számontartott leszármazását tárgyalja, miszerint ez a magyar Árpád-házi királyokhoz vezethető vissza. Scohier 14. századi krónikákat vesz alapul ahhoz, hogy a nevezett családot Magyarország királyain keresztül egészen Attiláig vezesse vissza. A tárgyleírás szerzője szerint a legenda kialakulására a 14. században a címerek heraldikai hasonlósága adhatott alapot, illetve a két címer közötti eltérést igyekszik magyarázni. Míg az Árpád-ház címere a vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmező, a Croy címer ezüstön három vörössel vágott mező. „A leszármazás történelmi alapjait azonban erősen kétségessé teszi a múltban leírt eseményektől való több száz év távolság” - fejezi be rövid leírását a VDB-P kezdőbetűkkel jelölt szerző.5 Meglepő ez a magyar tudomány számára jobbára ismeretlen két műtárgy szerepeltetése a magyar történelem és kultúra legszebb darabjait felvonultató katalógusban. Még különösebb, ha tudjuk, hogy a tárgyleírások a katalógus leadása után, közvetlenül a belgiumi nyomtatás előtt kerültek bele, a magyar partnerekkel és szerkesztővel való egyeztetés nélkül.6 Ügy tűnik a belga partner hiányosnak érezte az összképet az Árpád-házi leszármazást állító Croy család képviseltetése nélkül. Az Europalia katalógus tárgyleírásban leírtaknak ugyan nem volt különösebb szakmai visszhangja Magyarországon, de a Croy/Cruoy családok Árpád-házi származásának kérdése természetesen nem újdonság a magyar történettudomány számára. A Cruoy-Chanel grófoknak a 18. század végén indított az irányú törekvése, hogy hivatalosan elismertessék mind a magyar Árpád-házi királyoktól való leszármazásukat, mind pedig az Árpád-sávos címerük használatának jogosságát, illetve a későbbi trónigényük benyújtása nagy vitákat kavart a 19. és 20. század folyamán. A magyar történettudomány azonban végül a leszármazást igazoló dokumentumokat nem fogadta el hitelesnek.7 Ennek ellenére a vitának máig ható utórezgései vannak a hivatalos, de leginkább a népszerű, többnyire internetes, az Árpád-ház ki(nem) hálásának örökzöld témájáról vitázó fórumokon. A történettudomány oldaláról legutóbb Zsoldos Attila tárgyalta a kérdést 2001-ben megjelent népszerűsítő cikkében, amelyben ismerteti történészeink ezzel a kérdéssel kapcsolatos, elutasító álláspontját és annak indokolását.8 A Croy családi archívumban végzett kutatás alapján a család kezdetét a 13. század végére, illetve a 14. század elejére tevő szakirodalom összegzése után Robert Born szintén kijelenti a családról írt monográfiájában, hogy a Croy-ok története számára Jean de Croy-jal (1365 körül - 1415), a dinasztia megalapítójával kezdődik.9 Nem érzem magamnak avatottnak ahhoz, hogy ehhez a vitához érdemben hozzászóljak, ám nem is ez a célom. Egyrészt azt szeretném röviden bemutatni, hogy a németalföldi Croy család magyar dinasztikus leszármazásának témája hogyan jelenik meg a késő középkorban és a kora újkorban, illetve azt vizsgálom, hogy ennek felvetése a korszakban milyen célt szolgálhatott. Másrészt arra is szeretnék rávilágítani, hogy Szent Erzsébet és Gertrúd királyné németalföldi recepciója ebbe a történelmi háttérbe hogyan illeszthető bele. Szent Erzsébet kultuszának németalföldi elterjedésében fontos szerepet játszott, hogy Erzsébet és IV. Lajos thüringiai tartománygróf Zsófia nevű lánya (1224-1275), II. Henrik brabanti herceg második feleségeként, brabanti hercegné lett. Zsófia szentté avatott anyjának súlyát és kultuszát alapvetően arra használta fel, hogy fiának politikai érdekeit Thüringiában előremozdítsa, ugyanakkor a németalföldi kultusz népszerűségéhez/népszerűsítéséhez is nagyban hozzájárult.10 Az ő nevéhez kötődik egy későbbi legenda a csodatevő Szűz Mária szobrokról. Ezeket a szobrokat - a különböző leírások szerint két, három, néha négy darabot - a hagyomány szerint Erzsébet a férjétől kapta, aki II. Frigyes német-római császár keresztes hadseregének tagjaként, útban a Szentföld felé küldte őket haza feleségének a dél-itáliai Otranto városából, közvetlenül a halála előtt, 1227-ben. Erzsébet a szobrokat később leányára hagyta, aki brabanti hercegnéként egyet a Vilvoorde városában (ma Brüsszel egyik külső kerületében) található karmelita kolostornak adományozott, a maradék hármat pedig továbbadta sógornőjének, IV. Floris holland gróf feleségének, Brabanti 3 Bye [1602-1612]. 4 Basics (ed.) 1999:190-191. 5 A tárgyleírás VDB-P betűkkel jelzett szerzőjének neve nincs a rövidítésjegyzékben felvéve. Feltételezhető, hogy a leírás szerzője Paul Vandenbussche, az Europalia International Alapítvány alelnöke lehetett. 6 Basics Beatrixnak, a katalógus magyarországi koordinálójának és szerkesztőjének szíves szóbeli közlése. 7 Wertner 1892: 620-629. 8 Zsoldos 2001: 9-11. 9 Born [1981]: 28. 10 Klaniczay 2002: 209. 232
