Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
IV. - Szakács Béla Zsolt: A királynék művészete - a művészettörténészek királynéi
Szakács Béla Zsolt: A királynék művészete - a művészettörténészek királynéi korszaka (is): kiemelkedik közülük Jeanne d’Évreux (1310—1370), IV. Károly francia király felesége, aki négyévi házasság után 42 esztendőn át élt özvegyként; híres Madonna-szobrát 1339-ben adományozta a Saint-Denis kolostornak.7 Méltó magyar királyságbeli párja az idősebb Erzsébet királyné (1305 körül-1380), Károly Róbert negyedik felesége majd özvegye, aki 1320-as esküvőjétől kezdve hat évtizeden keresztül volt meghatározó alakja a magyar történelemnek. Mecénási tevékenysége, úgy tűnik, főleg 1342 után, a férje halálát követően bontakozott ki, amikor fia, Nagy Lajos készséges támogatására is számíthatott. Udvarát Óbudán tartotta, ahol nemcsak a királynéi várat újíttatta fel, hanem a Szent Péter-prépostság új Szűz Mária-templomának és a klarissza kolostornak (1. kép) is ő volt az építtetője; emellett még számos, főleg koldulórendi kolostor (köztük Aracs, Beregszász, Lippa, a Margit-szigeti domonkos apácák) tisztelhette benne jótevőjét. A kegyes királyné figyelme az ereklyekultusz támogatására is kiterjedt: tudjuk, hogy IV. Károly társaságában felkereste Szent Erzsébet marburgi sírját és Aachent, fiának nápolyi ügyeit intézve pedig jelentős adományokat tett Rómában és Bariban is. Végrendeletében is megemlékezett arról a csodás Szent Lukács festette Madonna-képről, amelyben a mariazelli és az aacheni Anjou-Madonnák (és talán további elveszett krakkói és pannonhalmi példányok) prototípusát sejthetjük. A római antependiumot a szent magyar királyok ábrázolásával díszíttette, Szent Gellért csanádi sírjára pedig új ereklyetartót készíttetett.8 Mindez egy tudatos mecénási stratégiát villant fel, melynek a koldulórendek támogatása és a nagy zarándokközpontokban a dinasztia látványos adományokban kifejeződő reprezentációja lényegi elemét képezi. Mivel Erzsébet a Piast-házból származott, tevékenysége a lengyel művészettörténészek (mindenekelőtt Ewa Sniezynska-Stolot) részéről is érdeklődést váltott ki9 - éppen ezért érdemes hangsúlyozni, hogy Erzsébet valamennyi adományában a magyar Anjou-ház képviselőjeként lépett fel, a címerreprezentációban felbukkanó lengyel sas pedig nem elsősorban Piast eredetére, hanem fiának lengyel trónigényére utalhat.10 11 Mint minden udvari művészet, az ő személyéhez kötődő tárgyak is internacionális jellegűek: így például az óbudai klarisszáktól idővel Piliscsabára került Madonna-szobor is bizonyára csehországi faragvány (2. kép).n Mint konopisti párja, eredeti formájában ez is azt a szoptató Madonnát dicsőíti, aki a szintén sokáig a klarisszák által őrizgetett, végül New Yorkban kikötött, párizsi eredetű házioltárán is a főhelyet foglalja el, s akinek gesztusa éppen arra az aspektusra hívja fel a figyelmet, amely az özvegy királyné státusza szempontjából a legfontosabb lehetett: az anyaságra. Személyes és politikai, egyéni és dinasztikus vonatkozások fonódnak tehát össze egységes egésszé Erzsébet királyné mecenatúrájában, amelyet persze nem célszerű önmagában vizsgálni, hiszen elválaszhatatlan az egész Anjou-udvar tevékenységétől, és izgalmas relációban van menye, a boszniai ifjabb Erzsébet hasonló, bár sokkal kisebb léptékű ténykedésével. 2. kép Piliscsaba, plébániatemplom, az idősebb Erzsébet királyné (1305-1380) által az óbudaiaknak adományozott Madonna-szobor (Fotó: Szakács Béla Zsolt) 7 Le trésor de Saint-Denis 1991: 246-254. 8 Szende 2011; Marosi (szerk.) 1987: 93-94. 9 Például Sniezynska-Stolot 1981. 10 lev vélekedett Kovács Éva is.lásd erre vonatkozóan: Marosi—Tóth—Varga (szerk.) 1982: 107. 11 Marosi 1997. 219
