Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)

I. - Zsoldos Attila: Gertrúd és a királynéi intézmény az Árpádk-kori Magyar Királyságban

Zsoldos Attila: Gertrud és a királynéi intézmény az Árpád-kori magyar királyságban

számban uradalmakat, várakat, jövedelmeket.35 A királynéi birtokszervezet tehát újjáéledt, sőt a korábbiakhoz képest relatív súlya is megnőtt,36 ám az Árpád- és Anjou-kori viszonyoktól teljesen eltérő formában létezett a továbbiakban.

Nem tűnnek kisebb horderejűnek azok a változások sem, amelyek a királynéi udvart érintették, a különbség e téren legfeljebb abban jelölhető meg, hogy a változások első jelei már az Anjou-kor derkán megfigyelhetőek. 1354 után a királynéi tárnokmester és udvarispán eltűnik a királyi privilégiumok méltóságkoraiból, néhány évvel később az utóbbi méltóság meg is szűnt, helyét - 1360-tól kezdve - a királynéi ajtónállómester (illetve udvarmester) vette át.37 A kérdésre vonatkozó aprólékos vizsgálatok elvégzéséig mindkét fejlemény okait csak találgathatjuk, mindenesetre a királynéi tárnokmester ezt követően is egyike maradt a tekintélyes báróknak.38 Az igazán jelentős változások - miként a királynéi birtokok esetében is - Borbála királyné időszakához köthetőek. 1419-ig az Árpád- és Anjou-kori szokásoknak megfelelően előkelők töltötték be a különböző tisztségeket, Borbála királyné 1424-ben újjászervezett udvarában azonban már köznemesek és idegen lovagok viselték a méltóságokat és látták el a korábban báróknak fenntartott feladatokat,39 40 azaz a királynéi udvar méltóságviselőinek társadalmi összetétele alaposan átalakult.

A királynéknak a politikai hatalomból való részesedése terén ugyanakkor, úgy látszik, jóval kevesebb változással számolhatunk. Arra találunk példát, hogy - miként egykor Gertrúd II. Andrást - a királyságtól távol lévő királyt a királyné helyettesíti. Ennek bukkanunk a nyomára 1333-ban, amikor I. Károly Itáliába ment, hogy a nápolyi trón ügyében folytasson személyes tárgyalásokat nagybátyjával, Róbert nápolyi királlyal.41’ Ezalatt Erzsébet királyné parancsot adott a megyéknek, hogy a gonosztevők összeírása érdekében tartsanak közgyűléseket.41 Ezzel lehet összefüggésben, hogy László kalocsai érsek és Tamás erdélyi vajda augusztusban Pozsony és Nyitra megyékben a királyné által kiküldött bíróként (iudicesper dominam reginam) folytatott le vizsgálatot,42 maga a királyné pedig egy jogaiból kisemmizett özvegy érdekeinek megvédelmezésére adott parancsot Druget Vilmos szepesi és újvári ispánnak.43 Minden jel szerint a megyék valóban közgyűléseket tartottak a kapott utasításnak megfelelően, legalábbis Szabolcs és Veszprém megye esetében erről biztosan tudomásunk van.44 Erzsébet királyné tehát férje távolléte idején a maga kezébe vette az ország kormányzását, ami azonban, amint az a történtek részletesebb vizsgálata alapján világos, aligha volt összhangban I. Károly eredeti szándékaival.45 Arra azonban, miként az Árpád-korban, a későbbiekben sem került sor, hogy a királynék a királyság valamelyik részének kormányzatát megkapva területi hatalomban részesültek volna: Erzsébet özvegy királyné lengyelországi kormányzósága ugyanis nyilvánvalóan más megítélés alá esik. Más kérdés, hogy egy-egy királyné megpróbálkozott az Árpádok óta hagyományosnak mondható passzív királynéi szerepből kitörve politikai hatalomhoz jutni. Különösen szembetűnő példáját adta ennek Zsigmond lánya, Erzsébet, aki férje, Albert király mellett valóságos társuralkodóként igyekezett magához ragadni a hatalmat vagy legalábbis annak egy részét. Az ő esete azonban tipikusnak aligha lesz mondható, hiszen Erzsébet saját magát tekintette a trón jog szerinti örökösének.46

Mindezek alapján szerfelett csábító annak feltételezése, hogy a királynéi intézmény történetében az Árpád-kor hagyományos végpontja éppúgy nem jelent valóságos korszakhatárt, mint számos más történeti folyamat vagy jelenség esetében sem. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a forrástalanság homályából csak alig-alig előbukkanó 11-12. század után alapvetően a 13. századi viszonyok alapján leírható Árpád-kori királynéi intézmény többé-kevésbé változatlan - vagy, amint arra a királynéi bárókat érintő fejlemények figyelmeztetnek: csak egyes, jól behatárolható területeken változó - formában élt tovább az Anjou-kor folyamán, s az igazán jelentős változások a 14-15. század fordulójától kezdődően bontakoztak ki.

35 Engel 1977: 74-75.

36 Engel-Kristó-Kubinyi 1998: 141; Engel 2001a: 185.

37 Engel 1996:1.54,56.

38 Engel 1985: 402. A királynéi udvar tisztségviselőit a 15. század második felében is a bárók közé sorolták, jóllehet a méltóságsorokban nem tüntették fel őket. Kubinyi 1988:150.

39 Engel 1977: 67-78; Engel 2001a: 185.

40 Az utazásra legújabban: Lucherini 2013.

41 1333: a királyné parancsot adott „fidelibus suis comiti, vicecomiti et iudicibus nobilium quorumlibet comitatuum singulariter litteratorie scribens in suis comitatu congregationem generalem celebrare”. MNL OL, DL 40659.

42 1333: CD VIII/3. 703.

43 1333: Nagy (szerk.) 1887-1889:1. 80.

44 1333: MNL OL, DL 50955; 1333: MNL OL, DL 40659.

45 Minderre részletesen: Zsoldos 2012: 534-540.

46 Mályusz 1994.

20