Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Takács Imre: A Gertrúd-síremlék rekonstrukciójának kérdései
Takács Imre: A Gertrúd-síremlék rekonstrukciójának kérdései 23. kép Philippe Dagobert síremléke rekonstruált oldallapokkal a St-Denis apátsági templomban (Fotó: Takács Imre) a másik kezükkel milyen mozdulatot végeztek, csak feltételes módban válaszolhatunk. Könnyen elképzelhető, hogy a mennyei küldöttek akkor, amikor jelzésszerűen fél kézzel az elhunyt testét párnán emelték a magasba, másik kezükkel a temetési szertartás füstölőjét lóbálták. A leletanyagban fennmaradt egy füstölőként azonosítható, két részre osztott, kis gömbölyű tárgy töredéke, felső felén apró furatokkal (22. kép).2i Az angyalszobrocskák törzstöredékén látható megmunkálás azt tanúsítja, hogy az egyik kar a váll környékén fémcsapos illesztéssel, külön kődarabból készült. E megoldást az indokolhatta, hogy a figurapár egyik kezével távolabbi tárgy után nyúlt - ez lehetett a párna -, ezért ez a kar eltávolodott a törzs tömegétől. A szobrász a jelek szerint jobbnak látta, ha nem kockáztatja a vékony részletnek a testtel azonos tömbből való kibontását, nem beszélve arról, hogy a párna, amely talán a giraTzZ-alakkal készült egy anyagból, amúgy is túlzottan nagy és tagolt tömeget képezett. Ügy döntött hát, hogy a tumba fedlapján elhelyezkedő szoborcsoportot több, különállóan kifaragott darabból illeszti össze. Az angyalok egyébként is tovább vannak aprózva, minthogy fejüket és egyik szárnyukat szintén különálló kődarabból csapolták fel a szobrocskákra. Feltételezve, hogy a királyné alakja a párnával együtt egy darabból készült, a teljes szoborcsoportot, mintegy modern összerakós játékot legalább kilenc részből kellett finom illesztések mentén összeszerelni, ügy tűnik, mintha a szobrász kifejezetten kedvét lelte volna a miniatűr technikai bravúrok halmozásában. Ez a jellegzetesség akár nyomravezető is lehet a műhelygyakorlat, a műhely, vagy a szobrász eredetének kiderítésében. Az angyalszobrok jelenléte Gertrúd tumbáján a síremlék ikonográfia aspektusára és a síremléktípus művészettörténeti helyzetére irányítják a figyelmet. A magas felépítményű architektonikus tagolású tumba árkádsora alapvetően antik, ókeresztény formula felújítása a 13. századi francia síremlékművészetben. Ennyiben a gótika antikizáló jelenségeinek köréhez tartozik, noha a forma igen széleskörű építészeti és kisművészeti használta e kapcsolat közvetlenségét és a forrás kizárólagosságát erőteljesen megkérdőjelezi. A másik fontos megfigyelés, hogy a gisant karakterével ellentétben az arkatúra figurális programja a 13. század közepe körül nem tűnik szigorúan kötöttnek. Az ábrázolások az esetek többségében valamilyen módon a temetési szertartáshoz, a test múlandó földi élete és az ember halhatatlan örökléte körüli átmenethez, a hátramaradtak szolidaritása, a mennyei hazába érkezett ember fogadása, új környezete közötti * A töredék az apátság központi épületétől nyugatra lévő műhelyépület területén került elő (ásatási száma 80.97), és jelenlegi őrzési helye a Magyar Nemzeti Galéria (MNG, Ltsz. n.). 198
