Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban
Benkő Elek Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban A régészeti, majd a művészettörténeti szakirodalomban hovatovább ténnyé szilárdult, hogy Gerevich László pilisszentkereszti ásatásai (1967-1982) nemcsak Gertrúd királyné 13. századi síremlékének töredékeit, hanem magát az egykori sírhelyet, sőt, az 1213-ban meggyilkolt királyné bizonyos csontmaradványait is napfényre hozták a pilisi monostortemplom romjai között. Erre a valójában még lezáratlan mozzanatra alapozva 2013-ban civil kezdeményezés indult, hogy kereken 800 évvel a nevezetes merénylet után a királyné csontmaradványait újratemessék Pilisszentkereszt római katolikus plébániatemplomában, nemzeti emlékhely kialakítása keretében. Az indítványozók tudni vélték, hogy Gertrúd földi maradványai méltatlan körülmények között, „műanyag zacskóban, kartondobozban az Akadémia Régészeti Intézetének raktárában vannak,” és ezzel az értesülésükkel a Miniszterelnökséghez, illetve a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsághoz fordultak az újratemetés és az emlékhely létesítése, valamint az ehhez szükséges maradványok előteremtése érdekében. Utóbbi 2013 elején nem tűnt könnyű feladatnak, ugyanis a kérdéses csontok - az állításokkal ellentétben - sajnos sem az MTA ВТК Régészeti Intézet átmenő raktárában, sem pedig a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményében nem voltak megtalálhatóak. Az újratemetésből így végül - igen helyesen - emléktábla állítás lett, ennek szövege azonban a helyi plébániatemplom falán azt sejteti, hogy a királyné sírja nyugalmának éppen a Gerevich László-féle ásatás vetett véget, amit a csontok méltatlan raktári utóélete követett. A fentiek — bár esetenként joggal lehet hivatkozni a kezdeményezők hiányos ismereteire - igen komoly, tudományos igényű kérdést rejtenek magukban: valójában mit is találtak a részleteiben még feldolgozatlan Gerevich-féle feltárások idején, mi lett az itt előkerült emberi maradványok sorsa, és a pilisi Gertrúd-temetkezés kérdését mai tudásunk alapján miként értékelhetjük? A pilisi ciszterci monostor monográfiájának írása közben ez utóbbi mozzanatot különösen fontosnak és tanulságosnak ítéltük, ezért 2013 nyarán a Gertrúd-sír kapcsán kiegészítő kutatásokba fogtunk. Célunk a Gerevich-ásatásból származó csontmaradványok azonosítása mellett ezek történeti hitelességének a vizsgálata volt, ami természetesen az újratemetés megkerülhetetlen előfeltétele is. Kezdjük a történeti, majd az ásatási előzményekkel. Szilárd történeti tény, hogy Gertrúd királynét a pilisi ciszterci monostortemplomban temették el, erről több, egybehangzó forrásból is értesülünk.1 A temetési hely megválasztása természetesen nem a merénylet feltehetően közeli színhelyével függött össze, hanem a király és a királyné konkrét akaratával. Ez utóbbi, számos körülményre figyelő döntés gyakran kedvezett királyi alapítású monostoroknak, II. András esetében a ciszterci rend királyi pártfogással felemelkedő apátságainak. Hasonló tendencia figyelhető meg a Capeting királyok és családtagjaik esetében is, akik számára temetkezési helynek előszeretettel választottak ciszterci apátságokat Saint-Denis helyett.2 A királyi temetkezések szempontjából feltétlenül szükséges ismernünk a ciszterci rendnek a templomi temetkezésekre vonatkozó, kivételesen szigorú középkori szabályait. A ciszterci rend templomai belsejében kezdetben tilos volt a temetkezés, az alapítók, a királyok, királynék és püspökök kivételével; ez utóbbiak, továbbá az apátok sírhelye a káptalanteremben is lehetett.3 A gyakorlat azt mutatja, 1 „[...] in monasterio Piis hec tumulatur”, Gombos I. 673; „[...] cuius corpus in monasterio griseorum monachorum de Pelis tumulatur”, SRH I. 465; 1254: „[...] ecclesiam, in qua eciam corpus matris nostre honorabiliter requiescit”, Békefi I. 317. 2 Gajewski 2012: 221. 3 Rüffer 1999: 157. 173
