Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Laszlovszky József - Szentpéteri József: "…Scripta manent". Emlékképek a pilisi úgynevezett Gertrúd-sír megtalálásának körülményeiről
Lasz/ovszky József - Szentpéteri József: . .scripta manent”. Emlékképek a pilisi úgynevezett Gertrúd-sír megtalálási körülményeiről 3. Több évtized távlatából visszanézve is úgy gondoljuk, hogy a sír azonnali feltárása és ilyen jellegű dokumentálása indokolt volt, a csontmaradványok későbbi keveredése, eltűnése nem a feltárás számlájára írandó. 4. A sír egyértelműen bolygatott volt. Az embercsont-maradványok egy része anatómiai helyzetben helyezkedett el, de mellettük voltak összekeveredett csontok is. Ugyancsak bolygatásra utalt a sír betöltése. 5. A sírban már a feltáráskor is el lehetett különíteni két személy maradványait. Amíg az egyik viszonylag teljes volt, addig a másiknak csak bizonyos csontmaradványait találtuk meg a gödörben. Általában egy férfi és egy nő maradványait szokás rögzíteni ebben az esetben egy adott sírban, de ez a helyszínen nem volt egyértelműen megállapítható. Ugyan a feltárást végzők is azonosítottak eltérő jellegzetességeket a csontvázakon, de mivel egy ilyen meghatározás csak részletes antropológiai vizsgálat eredménye lehet, a helyszíni megfigyelések ebben a vonatkozásban nem lehetnek döntő bizonyítékok. 6. Ahogy a sír előkerülése kapcsán már utaltunk rá, a templomnak ebben a részében alapvetően az itt húzott kutatóárok volt az első feltárási felület, amely elérte a bolygatott padlószint alatti sírréteget. Ez alapján kijelenthetjük, hogy egyáltalán nem zárható ki, hogy akár a templomnak ezen központi részén is vannak még feltáratlan sírok, amelyek még akár az úgynevezett Gertrúd-sír értelmezését is alapvetően befolyásolhatják. 7. Ez utóbbi kérdéshez további megjegyzéseket érdemes fűzni. Mindez ugyanis kimondva-kimondatlanul azt is jelenti, hogy a templomnak egy ilyen lényeges területén az ásatás általában nem érte el a bolygatott padlószint alatti rétegeket, vagyis bármiféle sír feltárása ezen a helyen egyáltalán nem szerepelt az ásatásvezető terveiben. Ezt a fajta épületközpontú feltárási stratégiát jól megfigyelhettük a káptalanterem feltárása során is, ahol az eredeti utasítás arról szólt, hogy az előkerült téglapadlót kell kitisztítani és dokumentálásra előkészíteni. Amikor Gerevich László a következő látogatásakor meglátta, hogy a terem közepén sírok kerültek kibontásra, akkor a rá igencsak jellemző emelt hangon kérte számon az ásatáson dolgozóktól, hogy miért ástak bele a padlóba, ezzel mintegy „tönkretéve” a szép padlóburkolatot. Csak amikor a bolygatásból előkerült leleteket megmutatták neki, akkor enyhült meg valamennyire, és egyszersmind meg is jegyezte, hogy ő mindig is úgy gondolta, hogy itt még fontos dolgokat lehet találni, és éppen ezért kellett ott ásni.13 Ezen megfigyelések összefoglalásával reméljük, hogy sikerül hozzájárulni ahhoz a szisztematikus munkához, amely a feltárás eredményeinek közlését tűzte ki célul. A Gertrúd-síremlék esetében ezek a megállapítások természetesen nem tudnak döntő érveket nyújtani az egyes rekonstrukciós javaslatokhoz, mégis úgy gondoljuk, hogy a sírra vonatkozó dokumentáció értelmezése és a pusztulásra utaló nyomok rögzítése még ebben a vonatkozásban is fontos szempont. Mindezek tudományos értékét az ásatás részletes feldolgozása tudja majd pontosan megmutatni, de bármilyen következtetésre is jutnak majd a a síremléket publikáló szakemberek, az 57. sírt feltáró három akkori fiatal régésznek életre szóló élményt és tapasztalatot jelentett ez a bizonyos május végi péntek délután. * * * Befejezésképpen, köszönetünket fejezzük ki Benkő Eleknek, az MTA ВТК Régészeti Intézet igazgatójának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a fellelhető dokumentációkat és átengedte a közöletlen fénykép (2. kép) publikálási jogát (a két utolsó feltárási év, 1981-1982 ásatási naplója azonban sajnálatos módon nem került elő); Berecz Mik/ósnénak, Pilisszentkereszt község önkormányzata anyakönyvi ügyekkel foglalkozó munkatársának, aki felfedte előttünk Tilli Pál családi nevét; Siklósi Gyula kollégánknak, aki megosztotta velünk pilisi emlékeit; Siklódi Csillának személyes emlékeinek a felidézéséért, és nem utolsó sorban Szakács M. Katalinnak, akinek annak idején elsőként mondhattuk el élményeinket, amelyeket - immár egy emberöltővel a történtek után - szükségesnek láttunk írásban is rögzíteni. Hiszen mindnyájan tisztában vagyunk vele: „Verba volant.” 13 A káptalanterem ezen részletei: Holl 2000: 84-85 (Abb. 10-11), 146 (Abb. 83). 171
