Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Laszlovszky József - Szentpéteri József: "…Scripta manent". Emlékképek a pilisi úgynevezett Gertrúd-sír megtalálásának körülményeiről
LaszlovszkyJózsef - SzentpéteriJózsef: „.. .scripta manent”. Emlékképek a pilisi úgynevezett Gertrúd-sír megtalálási körülményeiről régész, Szentpéteri József számára nem maradt más megoldás, mint a sír feltárásának elvégzése, és a rendelkezésre álló eszközök segítségével annak lehetőség szerinti legpontosabb dokumentálása. Mivel köztudott volt, hogy a környező települések szombati piacain fel-feltünedeztek a kolostorból származó leletek (különösen a gyűjtők körében nagy becsben tartott pecsétes padlótéglák), ezért az a szigorú parancs volt érvényben, hogy semmi érdemlegeset nem szabad feltáratlanul hagyni és a hétvégi hívatlan látogatók számára elérhetővé tenni. Emiatt kellett még aznap sötétedésig feltétlenül befejeznünk annak a kőkeretes sírnak a feltárását, amelyre kora délután véletlenül rábukkantunk. A helyzet pontos megértéséhez azt is szükséges összefoglalni, miért ilyen „váratlanul” került elő ez a sír, amelynek mind a helyzete, mind a megfigyelhető részletek azt indokolták, hogy különleges figyelemmel kerüljön dokumentálásra. Erre a feltárás menete és Gerevich László ásatási koncepciója ad választ, és csak így érthető meg, hogy a munka során egyáltalán nem tervezett módon került felszínre az úgynevezett Gertrúd-sír. Megtalálásának közvetlen oka az volt, hogy a kolostor építéstörténetét egyre jobban pontosítani kívánó Gerevich László az évek alatt vissza-visszatért kiindulópontjához, a templom szentélyének és közvetlen környékének a vizsgálatához. Ekkor már tulajdonképpen évek óta nem folyt lényeges feltárás a templom területén, amit az is jól mutat, hogy a feltáráskor készült képeken a sír közelében erősen gazos részeket lehet látni (3. kép)? Gerevich László alapvetően építészeti megközelítésben folytatta az ásatást. Ha ez nem is azt jelentette az 6 esetében, hogy csak a falakat követték az árkokkal vagy a szelvényekkel, mint az a korábbi középkoros ásatásokon általános gyakorlatnak számított, mégis a szelvények és kutatóárkok kijelölése alapvetően építészeti problémák megoldására irányult. Miután a templom oldalfalai és a pillérek már korábban felszínre kerültek, ebben az évben már csak külön tisztázandó problémák miatt került kutatásra sor a templom belsejében. Ebben a konkrét esetben meg akart bizonyosodni arról, hogy a főhajó pillérei között volt-e azokat összekötő alapozás, vagy csak önmagukban álló, pontszerű alapozással számolhatunk. Ennek vizsgálatára a legjobb helynek a négyezet környezetében álló pillérek mutatkoztak, és ennek megfelelően kellett egy kutatóárkot kijelölni. Ezért a pilléreket összekötő elméleti vonalra merőlegesen, a főhajó tengelyében egy kelet-nyugat irányú keskeny kutatóárkot húztunk - közvetlenül a szentélytől indulva. Az építészeti centrikus ásatási stratégiát az is jól jelzi, hogy csupán egy nagyon keskeny árkot kellett húzni, hiszen az előzetes várakozások legfeljebb arról szóltak, hogy az árokban, bármilyen keskeny is az, a kötő alapozásokat meg lehet találni a padlószint alatti rétegekben, amennyiben tényleg volt ilyen megerősítő alapozás a pillérek között. A viszonylag szűk árokban pár ásónyom kiemelése után beleütköztünk egy kváderkövekkel gondosan kifalazott téglalap alakú üregre. A kevert föld látványa nyilvánvalóvá tette számunkra, hogy bolygatott temetkezésre számíthatunk. A sír előkerülési helyszíne alapján azonban azzal is tisztában voltunk, hogy igen rangos személy nyughelyéről lehet szó. Ez a terület ugyanis pontosan a templom négyezetére esett, ahol a korábbi feltárások során egy viszonylag kis körben a Gertrúd-síremlékhez tartozónak vélt szórvány szobortöredékek is koncentrálódtak. Igyekeztünk a sír feltárásának folyamatát a rövidesen bekövetkező sötétedésre is tekintettel hűen dokumentálni, de mivel nem volt nálunk fényképezőgép, ezért Pali (TiIli Pál) hazaszaladt a plébániára, és így az ő gépén maradt meg néhány bontás közti (nem túl jó fényviszonyok között készült) felvétel (1. kép). Az első fotót - amelyen a sír betöltésének tetején a későbbiekben Kiszely István (1932-2012) által Merániai Gertrúdnak meghatározott koponyatető-töredék is látható - Benkő Elek közli ugyanebben a kötetben.9 10 Ugyancsak elkészítettük a sír rajzát is, az általánosan elfogadott dokumentálási szabályok szerint (2. kép). A rajzot Siklódi Csilla készítette, a méréseket Laszlovszky József végezte. Ugyanez volt a munkamegosztás a káptalanteremben feltárt sírok esetében is (lásd például az 59. sírt).11 12 A négyezetben előkerült sír rajzára még mérési adatokat is rögzítettek. A sír az ásatáson alkalmazott folyamatos sírszámozásnak megfelelően az 57-es számot kapta. A rajzon található dátum (1981. május 25.) a hétvégét követő hétfőn született, amikor az előkerült leletek miatt Gerevich László és Egyed Endre is kijöttek az ásatásra, és ekkor került be a rajzi dokumentációba ez a sírrajz is, amit Egyed Endre ellenőrzött. Ugyanekkor újabb fotók készültek, akkor már megfelelő fényképezőgéppel, mérőléccel, a régészeti ásatások szokásos fotózási gyakorlatának megfelelően (3. kép)}2 Ezt követően felszedtük a csontmaradványokat. így a sírral kapcsolatos következtetések alapvetően ezekre a dokumentációkra épülhetnek. 9 Ez a különbség a templom belsejében világosan látszik az évekkel korábban kitisztított felületekről közölt fotókon - Holl 2000: 78 (Abb. 2/1—2), 225 (Taf. 36/1); Takács 2007:32-, illetve az 1981-ben, az úgynevezett Gertrúd-sír feltárásakor készült képeken (3. kép). A templombelső feltárási állapotáról, illetve valamennyire az egyes építészeti részletekhez kapcsolódó feltárási szondákról, felületekről: Holl 2000: 79 (Abb. 3). 10 Benkő Elek tanulmánya 7. kép (a szerk.). 11 Holl 2000: 86-87 (Abb. 12-13), 218 (Taf. 29). 12 Ez a kép jelent már korábban is meg, a sírrajzzal együtt: Holl 2000: 217 (Taf. 28), habár itt „Kapitelhaus, Grab 57” képaláírással. A sír egy másik nézetből, szintén mérőléccel készült fényképe, valamint a sírrajz ugyancsak megjelent Benkő Elek egyik korábbi tanulmányában, ahol a képaláírás a valós helyzetre utal: „A főoltár előtt feltárt 57. sír (Gertrúd királyné sírja)”: Benkő 2007: 20. 169
